Az adatok már jó ideje cáfolják az amerikai self-made man romantikus archetípusát, ma már sem a jó ötlet, sem a rengeteg és a kitartó munka nem elegendő ahhoz, hogy valaki jobban éljen, mint a szülei. Az adatok sokkal inkább azt mutatják, hogy az elérhető életszínvonal nagyjából születéskor determinálódik – írja a Medium. Az elmúlt harminc év gazdasági növekedésének a haszna a szűk egy százalékhoz vándorolt, az egyenlőtlenség olyannyira nagy, hogy a lakosság harmadának semmiféle vagyona nincsen. A kutatóintézetek kénytelenek kimondani a drámai valóságot, az Egyesült Államok társadalma elképesztő egyenlőtlenségben él, a fejlett világban figyelhető meg a legnagyobb vagyoni egyenlőtlenség.
A Gini-együttható azt méri, mekkora a gazdasági egyenlőtlenség egy ország állampolgárai között. Minél nagyobb a Gini-index, annál nagyobbak a jövedelmi/vagyoni különbségek, a mérés 0-1 skálán történik. A legalacsonyabb indexe Izlandnak és Norvégiának van (0,24). A legmagasabb az Egyesült Államoknak, (0,40) és Törökországnak, (0,39). Hazánk a 0,28-as indexével kifejezetten azokhoz az országokhoz tartozik, ahol nincsen olyan nagy gazdasági egyenlőtlenség, sőt a KSH jelentése szerint csökkenés indult meg 2013 óta. Mögöttünk található a listán Németország, Lengyelország, Franciaország, Svájc, jóval hátrább áll Japán, Észtország és Izrael is például.
Az amerikai Nemzeti Gazdaságkutató Intézet szerint a társadalmi mobilitás 70 százalékkal csökkent az elmúlt évszázadban a tengerentúlon, a végtelen lehetőségek hazájában. 2016-ban a harmincasok fele kevesebbet keresett, mint a szülei hajdanán, amikor ők voltak ennyi idősek. 1979 óta az összes elérhető jövedelem a felső 1% zsebében landolt, mindenki másnak stagnált az anyagi helyzete.
Amikor az amerikai álmot irigyeljük, érdemes egy pillanatra a fenti állításokat rávetíteni a magyar társadalomra. A Gini-index mutatja, hogy nálunk a javak jóval egyenlőbben oszlana el. És miként viszonyul a jelenlegi anyagi helyzetünk és lehetőségeink a szüleinkéhez? A magyar társadalom sokkal átjárhatóbb, van lehetőség a felemelkedésre, a jövedelemnövekedésre. Magyarországon a legalsó jövedelmi tized nettója 11%-kal nőtt 2010 óta, a felső jövedelmi tizedé 31%-kal emelkedett. A két szélsőséget leszámítva mindenhol 20% feletti növekedést láthatunk a KSH tavaly őszi jelentése szerint. A szegénység tehát csökken, illúziókat nem kell kergetni, hogy varázsütésre megszűnik – ahogy Karácsony Gergely alapjövedelmi utópiája sugallja -, de mindeképpen sokkal kedvezőbb folyamatokat látunk, mint a végtelen lehetőségek hazájában.
Az is már rég megcáfolódott, hogy a nyugati országok mindegyikében kolbászból van a kerítés. Külföldön dolgozó adatközlőink olyan véleményt is megfogalmaztak, hogy amikor egy gyári munkás 220-300 ezer nettót keres itthon, onnantól kezdve már semmi nem szól a külföldi munkavállalás mellett. Ugyan valamivel több pénz, de "rabszolgamunkát" kell érte végezni sok esetben, áldatlan körülmények között, tömegszálláson élve, vagy idegenként elszigetelődve. Hazatérő adatközlőink elmondták azt is, hogy annyi pénzt sehol nem lehet keresni, ami feledteti a gyökértelenséget, a honvágyat, a családtagok, barátok hiányát. Szerencsét próbálni szabad, de ahogy a száraz tények mutatják, az amerikai álom már halott.
