ÚZVÖLGYE
Izgalmas és keserű napokat él, s további hasonlóknak néz elébe a magyarság azon része, amely érzékenyen reagál történelmi emlékeink sorsának alakulására. A Kárpátok egyik kevésbé ismert hágóján, az Úz patak völgyében lévő, a két világégésben odalett magyaroknak öröknek hitt nyugodalmat nyújtó temető – a hivatalos román szóhasználatban nemzetközi katonai temető – már a kommunista időkben is egyfajta búcsújáró hellyé vált. A rendszerváltoztatást követően jelentős magyar állami segítséggel méltó megemlékezési helyszínné alakított sírkert és környéke mindkét világháború idején kegyetlen csaták helyszíne volt. A közeli Mogyorós-tetőn 1916-ban, a román betöréskor nagyon sokan elestek, emléküket az egy évvel később épített kápolna őrzi. Egy 1924-es román összeírás szerint a környéken 1350 magyar, osztrák, német, olasz, szerb, orosz és román katona nyugszik külön-külön parcellába temetve – ebből legalább ezer magyar. 1944. augusztus 26-án szintén ezen a vonalon tört be a szovjet hadsereg; a kis létszámú magyar határőrség, illetve a 11. székely határőrzászlóalj 310 honvédjéből alig nyolcvanan maradtak életben. Az augusztus-szeptemberi Úzvölgye körüli harcokban nem vettek részt román alakulatok.
Mindettől függetlenül 2019. május 17–19-én vásárral, futballmeccsel és emlékműavatással színesített ünnepség keretében készül emlékezni a nemzet hőseire a Bákó megyei Dărmănești (Dormánfalva) önkormányzata. Helyszínnek a temetőt szánják, ugyanis a közigazgatási szempontból vitatott területnek számító, nyolcezer négyzetméteres telket a moldvai városka és a Hargita megyei Csíkszentmárton egyaránt a magáénak tekinti.
KAKUKKAKCIÓ
A készülődésről a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület adott hírt a Facebook-oldalán, fényképeket is közzétéve. A hír természetesen erőteljes érzelmi hullámverést keltett, ám a moldvai rész a heves tiltakozások ellenére sem állította le a „felújítási munkálatokat”. Pedig az ügyben törvényességi kérdőjelek is bőven akadnak.
Dormánfalva és Csíkszentmárton között évek óta területi vita zajlik. Egy ma is érvényben lévő, 1968-ból származó törvény értelmében Úzvölgye település közigazgatásilag Csíkszentmártonhoz tartozik. Több esztendővel ezelőtt azonban a Bákó és Hargita megyei kataszteri hivatalok igazgatói megegyeztek abban, hogy az Úz folyó természetesebb határt képezne, és kölcsönösen egy erről rendelkező bélyegzőt nyomtak a térképekre. A több mint ötvenéves jogszabály értelmében viszont Csíkszentmárton továbbra is jogot formál a területre, annál is inkább, mivel a temető a székelyföldi település közvagyoni tulajdonát képezi – ezt az állapotot egy 2010-es bukaresti kormányhatározat is megerősítette. És bár a sírkertet mindig is a szentmártoni önkormányzat gondozta, a csíkieknek arra kellett eszmélniük, hogy Dărmănești képviselő-testülete ez év márciusában a honvédtemetőnek a település magánvagyonából a közvagyonba való átminősítéséről döntött. Azaz a Bákó megyei városka egyértelműen a magáénak tekinti a vitatott területet, és elindította a kisajátítási folyamatot.
hagyományos augusztusi megemlékezés székelyföldi és magyarországi zarándokokkal. A kultikus hely elrománosítására törekszenek a moldvaiak
A csíkszentmártoniak egy április eleji temetőtakarítás alkalmával szembesültek azzal, hogy a magyar katonai sírkertben 52 betonkeresztet és egy betonból öntött, nagy méretű ortodox keresztet állítottak fel. Azóta fel is szólították a „kakukkakcióra” készülő önkormányzatot a határozat visszavonására. Gergely András polgármester tiltakozó jegyzéket küldött a dărmănești-i hivatalnak, amelyre rövidesen meg is jött a válasz. Abban az áll, hogy törvényesen, a román védelmi minisztérium engedélyével jártak el, és arra is hivatkoznak, hogy a Bákó megyei kataszter alapján a temető a moldvai kisvároshoz tartozik. Az elöljáró a Székelyhon című hírportálnak adott nyilatkozatában újabb történelemgyártási kísérletnek nevezte az ügyet, miután olyan helyen létesítettek román temetőt, ahol egyetlen román katona sincs eltemetve. Az osztrák–magyar hadsereg ugyanis 1917 novemberében nyitotta meg a nyughelyet, amikorra a cári csapatok már leváltották a románokat azon a határszakaszon. Román temető is volt a közelben, de nem a jelenlegi helyén. „A kőkereszteket ráadásul egy olyan sétányon állították fel, ahol senki sincs eltemetve. Úgy látjuk, a bákóiak mindenképp meg akarják tartani a május 17-re tervezett ünnepséget, aminek egyetlen célja az lehet, hogy megmutassák: a halottainkat sem tisztelik. Nagyon aljas megoldáshoz folyamodtak, hiszen meg lehetett volna keresni a román katonák sírjait, és ott létesíteni egy emlékhelyet. Sőt, ha megkerestek volna, hogy szeretnének egy román emlékművet állítani az úzvölgyi temetőbe, mert román katonák is harcoltak a térségben, biztosan megtaláltuk volna a módját” – mondta a polgármester.
A fejleményeket először közhírré tevő Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület elnöke, Jakab Kevend korántsem ennyire megengedő.
ELMAGYAROSODVA
„Ha az emlékművet katonai felvonulással és tiszteletadással is megerősített ünnepség keretében felavatják, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Úz-völgyi katonatemető, nemzeti ellenállásunk, megmaradásunk egyik utolsó jelképe végleg elveszik az erdélyi magyarság számára” – fogalmazott egy Facebook-bejegyzésében.
Az emlékműállítás előzetes költségvetése 200 ezer lej (13,6 millió forint) körüli. Erről látszik árulkodni egy azóta nyertesnek minősített közbeszerzési pályázat, amelynek a leadási határideje 2018. december 21-e volt – azaz jócskán a temető „birtokbavételéről” szóló önkormányzati határozat előtti időpontról van szó. A 2019. március 3-i keltezésű döntést megelőzően végzett munkálatok ezért törvénytelennek minősíthetők, hiszen a beavatkozásra aligha bocsáthattak ki korábban városrendezési, illetve építkezési engedélyt. A Bákó megyei hatóságok ugyanakkor a bukaresti védelmi minisztériumra hivatkoznak, a tárca képviselői azonban első körben tagadták, hogy tudomásuk lett volna a temető átalakításáról.
De más jelek is megkérdőjelezik a kezdeményezés jóhiszeműségét. Egy márciusi önkormányzati ülésen készült tévéfelvétel tanúsága szerint Constantin Toma polgármester a román államot hibáztatta azért, hogy a rendszerváltozás után „elmagyarosodott” a nemzetközi temető. És bár egyelőre kevés információjuk van az Úz völgyében eltemetett román katonákról, ha sikerül megtudni a neveiket, utólag azok is felkerülnek az átadandó emlékművön elhelyezendő táblára. Az is kiderül, hogy a román kulturális minisztérium láttamozta a terveket, a védelmi tárca pedig 65 ezer lejjel (mintegy 4,5 millió forinttal) járult hozzá az összesen 300 ezer lejes (20,5 millió forintos) projekt költségeihez.
TESTŐRÖK A KERESZTEK MELLETT
Az ügy kipattanása óta sűrű politikai „zarándoklás” zajlik a völgyben. Több alkalommal is terepszemlét tartott – és arról a közösségi oldalakon be is számolt – Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke, de a helyszínen tájékozódott az EP-kampányban lévő Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) európai parlamenti képviselője, Winkler Gyula is. Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor a román kormányfőnek és az összes illetékes minisztériumnak, hatóságnak levelet írt, amelyben az akció leállítását kérte, és vizsgálatot sürgetett. Tánczos Barna RMDSZ-szenátor szintén a munkálatok törvényességének a kivizsgálását kezdeményezte, annak mentén szeretné rövidre zárni az ügyet. Szerinte ugyanis nem a „tűzoltás”, az átadási ceremónia meghiúsítása az elsődleges feladat, hanem olyan törvényi precedens megteremtése, amely a továbbiakban lehetetlenné teszi a hasonló kezdeményezéseket. Természetesen a diplomáciai gépezet is beindult, a magyar külügyminisztérium konzultációra kérette be a budapesti román nagykövetet.
A Székely Virtus levelezői fórumán persze sokkal drasztikusabb és azonnali cselekvést tartanak szükségesnek. Online petíciót indítottak el, és javában zajlik egy nagyszabású tiltakozó akció szervezése is. „Ha hivatalos és diplomáciai úton nem sikerül leállítani a kegyeletsértő akciót, az avatás napján tömegesen leszünk jelen a temetőben. Minden kereszt mellé népviseletbe öltözött emberek állnak, az úton pedig sorfalat állunk magyar és székely zászlóval. Szervezetten, csendben tiltakozunk majd a temető elvétele ellen. Egységesen kell megmutatnunk, hogy eddig és ne tovább” – tájékoztatott Jakab Kevend. A kezdeményezés ötletét Tánczos Barna sem veti el. „Ha az erőfeszítéseink nem vezetnek eredményre, én leszek az első, aki mozgósítani fog – jelentette ki a Hargita megyei politikus. – Akkor viszont sok ezren kell jelen lennünk a sírkertben és környékén.”
A Kárpátok gerincétől keletre, Moldva felé tartó Úz völgyében lévő katonatemető Hargita megye legnagyobb és legjelentősebb első világháborús emlékhelye. A sírkertben 1994-ben második világháborús emlékművet is állítottak, ahol évről évre augusztus 26-án nagyszabású megemlékezést tartanak. Mert a nemzet lelkében addig nem ér véget a háború, míg el nem temeti és el nem siratja a halottait.
Borítófotó: román sír nincs, csak a törvénytelenül felállított ortodox betonkeresztek. Temetőfoglalás és történelemhamisítás egyben
