FRANCIA ÉS NÉMET EU-TERVEK
Ha Amerikában egy elnök népszerűsége a mélyponton van, gyorsan indítanak egy látványos katonai akciót. Az öreg kontinensen más a helyzet: így például Emmanuel Macron francia elnök általában előhúz a kalapból egy sokadik európai kezdeményezést. Igazán tanulhatott volna a 2017. szeptemberi, az EU-val kapcsolatos tervének a kudarcából, az akkori ötletei is mind elvetéltek.
ÖTLETROHAM
A sárga mellényes mozgalom által felszínre hozott belső feszültség oldására Macron most még nagyobb sebességbe kapcsolt: előbb minden tagországban lehozatta vasvillával összedobált víziói-ból írt cikkét, amely mindent ígért, sőt mindennek az ellenkezőjét is. Ezt követte annak a bejelentése, hogy az általa alapított LREM a várakozásokkal ellentétben mégsem csatlakozik az európai liberálisok ALDE pártcsaládjához, hanem a májusi EP-választás után saját pártcsaládot alapít.
Ez azért is elkerülhetetlen, mivel az európai liberálisok a költségvetési fegyelem kérdésében inkább a német–holland vonalat követik, miközben Macron a sárga mellényeseknek tett, újabb adósságból finanszírozott engedményeivel pont most adta fel az évi háromszázalékos költségvetési hiány betartását, amelyet Franciaország csak tíz év után tudott elérni.
Nézzük meg közelebbről az államfő javaslatait! A legfontosabb talán az a gesztus, amelyet a hivatalából csak lassan távozó Angela Merkel német kancellár felé tett. Macron ugyanis felkarolta a Frontex megerősítését és egy közös uniós menekültügyi ügynökség ötletét, ami a kötelező betelepítési kvóta kiskapuja és a németek vesszőparipája. A migráció terén a francia elnök felkarolja Soros György 2018. májusi „új Marshall-segély Afrikának” kezdeményezését is. Ez nemcsak a kínai terjeszkedés miatt veszélybe került volt francia gyarmatokkal ápolt gazdasági kapcsolatok megőrzését biztosítaná, hanem a legális bevándorlás napirenden tartását is.
BÜROKRÁCIAVÉDELMI ÜGYNÖKSÉG
A francia javaslat a hollandok korábbi mini-Schengen ötletét úgyszintén támogatja. Nyugat-Európában ugyanis nem csak a briteknek van elegük a közép-európai vendégmunkásokból és betelepülőkből, így a schengeni övezetet sokan legszívesebben az eurózónára vagy annak nettó befizető tagjaira korlátoznák. Macron annak ellenére beszél a mozgás szabadságáról, hogy a francia (német, dán, osztrák) schengeni belső határokat minden határidőt túllépve ellenőrzi a nemzeti rendőrség, és a Frontex soha sem lesz képes a külső határok olyan védelmére, mint a nemzetállamok.
A migráció és a határőrizet terén tett gesztus az unió német–francia tengelyének a megerősítését szolgálja, s felvezeti a Berlin (valamint az eurózóna északi országai) felé megfogalmazott párizsi anyagi követeléseket, amiért csak az euróövezet déli államaiban lelkesednek, így a Macron által javasolt európai minimálbérből sem lesz semmi.
Az általa javasolt Demokráciavédelmi Európai Ügynökség csak a bürokráciát növelné, s már egyébként is ott van az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), amely komoly tapasztalatot szerzett a választások és más demokratikus folyamatok monitorozásában. Az interneten terjedő „gyűlöletbeszéd” korlátozására már ott van a politikai korrektséget felügyelő gondolatrendőrség, például a Soros György által is finanszírozott Correctiv, amely a Facebook megbízásából szűri a tartalmakat. Macront feltehetően az zavarja, hogy a sárga mellényesek a közösségi oldalakon szervezik a tüntetéseiket, és ezért cenzúrázná tovább a világhálót.
A lisszaboni szerződés reformját előkészíteni hivatott, ez év őszén induló európai párbeszéd könnyen elődje, a 2017 őszén indult dialógus sorsára juthat, ahol Macron szintén számos lufit eregetett, ám azokból sem valósult meg semmi. Nem csak Berlinben ódzkodnak ugyanis az uniós alapszerződés újratárgyalásától, amely leginkább Pandóra szelencéjének a kinyitását jelentené. A brexit elhúzódása esetén ráadásul a britek ismét a versenypárti és spórolós németeket, valamint hollandokat erősítenék a dirigista és adósságpárti franciákkal szemben. Az új olasz kormány pedig már nem áll be feltétlenül Macron mögé, hanem saját javaslatokkal áll elő az eurózóna és a neoliberális gazdaságpolitika megváltoztatására.
BERLIN HŰVÖS
Angela Merkel most sem válaszolt Macronnak, mint ahogyan a Sorbonne-on elmondott beszédét is elengedte a füle mellett. A finom elutasítás hálátlan feladatát átengedte a CDU elnökének, Annegret Kramp-Karrenbauernek (AKK), akiről ráadásul pont hivatalba lépésének a századik napján derült ki az „egyáltalán nem tendenciózus” közvélemény-kutatásokból, hogy már népszerűtlenebb, mint a kancellár, és a válaszadók kétharmada mégis inkább Merkellel vinné végig a 2021-ig tartó kormányzati ciklust.
A CDU elnök asszonya Macron szinte összes javaslatát elutasította, de hogy ne legyen ennyire keserű a franciák szájíze, javasolta egy közös európai repülőgép-hordozó megépítését. A francia elnök eddigi legfontosabb javaslataira válaszcikkében AKK ki sem tér, így az euróövezet közös költségvetését és az európai cégek előnyben részesítését a közbeszerzéseknél hiába keressük. Ezzel szemben felveti, hogy Párizs engedje át az EU-nak az ENSZ BT állandó tagságát, és azt is, hogy szüntessék meg az Európai Parlament strasbourgi második székhelyét, ahol egyébként is csak havonta egy hetet töltenek az EP-képviselők, ami az adófizetők legalább százmillió eurójába kerül évente.
Macron klímabankjával szemben AKK egy európai beruházási alapot támogatna, ám azt most nem teszi hozzá, hogy ez neoliberális strukturális reformokat, vagyis megszorításokat finanszírozna, és nem a francia status quót.
A német politikus abban is szembemegy a barokkosan dagályos Macronnal, hogy ő az EU újraindítását nemcsak a proeurópai és nyugat-európai elitek szűk körű projektjének tartja, hanem minden tagországot bevonna.
A berlini kritika után már Kurz osztrák kancellár is felbátorodott, s főként a francia elnök adósságból finanszírozott ötleteit vetette el, utópiának nevezve azokat. A francia Republikánusok vezetője, Laurent Wauquiez szintén szkeptikus. Szerinte Macron nem tért ki a tömeges migráció megfékezésére, ráadásul a mérsékelt francia jobboldal vezetője úgy véli, az EU további bővítését és mélyítését sem kellene tovább forszírozni.
Borítófotó: Emmanuel Macron francia elnök egy mezőgazdasági vásáron. A németek nem akarnak fejőstehenek lenni
