Jellemzően a különböző szakterületek képviselői saját szakmai hátterükkel összefüggésben magyarázzák. Az értelmezéshez a különböző versenyképesség-elemző intézmények gyakorlata sem visz közelebb, mivel eltérő mutatószámok és véleményfelmérő kérdőívek segítségével állítják össze a nemzetek ezzel kapcsolatos listáit. A fogalom máig legáltalánosabb leírása az OECD-től származik. E szerint a versenyképesség egy nemzet esetén azt méri, hogy szabadkereskedelem és tisztességes verseny mellett milyen mértékben képes a keresett termékekkel és szolgáltatásokkal úgy megjelenni a világpiacon, hogy közben a lakosság életszínvonalát és életminőségét is folyamatosan javítani tudja. A meghatározásból kitűnik, hogy bonyolult rendszerről van szó, vagyis a versenyképességet egyszerre nemzeti, vállalati és egyéni szinten is lehet értelmezni. Ezek az elemek pedig egymásra is hatással vannak. Nemzeti szinten a versenyképességre leginkább a gazdaságpolitika és annak az üzleti környezetet befolyásoló szerepe hat. A vállalati versenyképesség elsősorban attól függ, hogy milyen minőségű, tudástartalmú és árú termékeket, szolgáltatásokat képesek a cégek előállítani. Ezt pedig befolyásolják a beruházásaik és innovativitásuk. De jelentős hatással van rá az állam által teremtett üzleti környezet is. A cégek versenyképessége a teremtett munkahelyek minőségén, a béreken és adókon keresztül hat a nemzeti szintűre azzal, hogy forrást teremt az állami és egyéni beruházásokra. Az egyéni versenyképességet elsősorban az egyes személyek tudásszintjével, valamint egészségi állapotával mérhetjük, amely viszont fontos feltétele a vállalatok teljesítményének is. A javításában pedig jelentős szerepet játszanak az állami humánberuházások. A versenyképességi rangsorokat készítő intézetek általában mindhárom szintet elemzik, igaz, eltérő hangsúlyt adnak nekik. A legfrissebb, a Világgazdasági Fórum (WEF) által készített listán hazánk a vizsgált 137 országot tekintve a középmezőnyben, a 60. helyen van. Vagyis kilenc pozíciót ugrott előre a 2016-os rangsorhoz képest. Ez elsősorban a gazdaságpolitika eredményeinek, a javuló költségvetési hiánynak és a növekvő megtakarítási szintnek köszönhető.
Fontos azonban az is, hogy az állami intézkedések jelentős mértékben javították a cégek üzleti környezetét. Ezt bizonyítja a „makrokörnyezet” részterületen elért 46. helyezésünk. Jó a pozíciónk továbbá az adórendszer beruházást ösztönző szerepe (42.) és a cégalapításhoz szükséges időtartam rövidsége (40.) miatt is. Azonkívül javult az infrastruktúra állapota, e téren az 56. hely a miénk. Itt elsősorban a vasúti infrastruktúra javulását és az elektromos energiához való gyorsabb hozzájutást emeli ki a tanulmány. A technológiai szint tekintetében elért 40. pozíció is nagyon jó, ez főleg a világhálót használók növekvő számának, valamint a széles sávú internetes kiépítettség bővülésének köszönhető.
2016-hoz mérve jelentős, 17 helynyi javulás tapasztalható a bürokráciacsökkentés terén, bár itt még mindig bőven van mit tenni. Végül kiemelkedő a helyezésünk a külkereskedelmet terhelő költségek alacsony szintje (6.), továbbá a beruházások állami ösztönzése (41.) tekintetében. Azt mondhatjuk tehát, hogy a gazdaságpolitikában és az üzleti környezet barátságosabbá tételében figyelemre méltó eredményt értünk el. Azonban az általános értékelés alapján kapott 60. hely gyengeségeket is érzékeltet. Ezeket a vállalati és egyéni szinten tapasztalható problémák okozzák.
A cégek esetében arra mutat rá az elemzés, hogy rövidek nálunk az értékláncaik, vagyis elsősorban az összeszerelést végeztetik Magyarországon. Ennek köszönhető, hogy az értékláncok hossza tekintetében a 98. helyre kerültünk. Gyenge pontnak minősíti az elemzés a vállalati vezetés színvonalát (98.), a túlzott centralizáltságot és a felelősségdelegálás alacsony szintjét (88.) is. Azonkívül rossz a pozíciónk a cégek viselkedésének etikussága tekintetében (127.), ami az üzleti kapcsolatokban a szavahihetőség, megbízhatóság gyengeségére utal, és a marketingtevékenység minősége alapján is csak a 134. hely a mienk. Érdemes felfigyelni továbbá arra, hogy a versenyképesség-javítás szempontjából fontos piaci verseny intenzitását szintén erőtlennek minősíti a tanulmány (127.).
Az egyéni versenyképességet jellemző oktatási mutatók is rontják az általános teljesítményünket. Az oktatási rendszer egészének minősége tekintetében a 111.-ek vagyunk. A felnőttképzés terén szintén rosszul állunk (103.). Az elemzés összefoglaló része a legnagyobb problémák között az első helyre a megfelelően képzett szakembergárda hiányát teszi. Tavaly ez a tényező még a 4. helyen volt. Meg kell említenünk, hogy a WEF-tanulmány a különböző elemeket részben statisztikai adatok, részben pedig kérdőíves felmérés segítségével értékeli. Így a kialakított rangsorokat erőteljesen befolyásolja az, hogy azok hátterét adatok jelentik-e, vagy véleményfelmérés.
A makrogazdaság és az üzleti környezet javuló megítélése elsősorban statisztikai adatokra támaszkodik. A többi jellemző tekintetében elért pozíciókat viszont a 83 kérdőívre kapott válaszok, azaz elsősorban érzések, vélemények alakították ki.
