„Odüsszeusz a kephallének hőslelkű csapatját hozta; e nép Ithakát meg a lombos Nériton alját lakta, velük köves Aigillipsz s Kroküleia lakói jöttek, s mind, ki Zakünthoszon élt s Számoszon körülöttük, és kik a szárazföldön laktak, szemben ezekkel: Zeuszra ütő elméjű Odüsszeusz volt vezetőjük: véle tizenkét jó vörösarcú hajója vonult fel.” (Homérosz: Iliász) Enumeráció. Egy eposzi jelző. Jelentése: seregszemle. Feladata: a csatában felvonuló harcosok bemutatása.
Seregszemle. Ahhoz, hogy ez a megállapítás igaz legyen, legalább két előfeltevésnek teljesülni kell. Először is, ahhoz, hogy seregszemléről beszélhessünk, valamiféle csatának vagy legalábbis összeütközésnek lennie kell. Másrészt, lenniük kell harcosoknak, akik érdemesek a bemutatásra, s képesek arra, hogy a csata kimenetelét – adott esetben döntő módon – befolyásolják.
Nézzük az első előfeltevést! Ne legyen kétségünk, komoly összeütközés látszik kibontakozni Európa egyes államai és politikai elitjei között. Ha megnyitjuk az Európai Unió hivatalos honlapját, s ott rákeresünk az EU történetére, akkor nagyjából évtizedes bontásokban rövid leírásokat találunk az egyes korszakokról. Az ezeket jelző alcímekben csak úgy röpködnek a pozitív jelzők: „együttműködés kezdetei”, „gazdasági fellendülés időszaka”, „csatlakozók első köre”, „berlini fal leomlása”, „határok nélküli Európa” stb. Az utolsó korszak elnevezésének tónusa azonban gyökeresen eltér az előzőektől: „Kihívásokkal teli évtized”. Az Európai Unió hivatalos helyzetértékelése is az tehát, hogy az elmúlt évtized nem volt könnyű a közösség számára. Olyan válságok, globális kihívások érték és érik ugyanis az uniót, amelyekre nem könnyen talált és talál választ. Bebizonyosodott, hogy egyes kérdésekre csak együtt sikerül hatékony választ adni, míg más problémák a tagállamok által külön-külön jobban orvosolhatók. A helyes válaszok és kiutak megtalálása jóval több intellektuális munkát igényel. Jóval több belátást, amelyből az is következik, hogy – szemben az elmúlt évtizedek sikertörténetei során követett sorvezetővel – néhol a kevesebb, néhol a több integráció a megoldás.
A tagállamok pedig megosztottak. A vezetők között az egyetértés – sőt, sok esetben a megértésre törekvés is – megszűnt. Egyes vezetők az Európai Egyesült Államok megvalósításán, egy posztnemzetállami kontinens megteremtésén, míg mások továbbra is a második világháború után kialakult együttműködési rend és keresztény alapállás fennmaradásán dolgoznak. Akárhogy nézzük, ez egy komoly, intellektuális szinten, a politikai mezőben zajló csata, amelyben két komoly fél áll egymással szemben.
A második előfeltevés értelmében azonban az enumerációhoz nemcsak csatahelyzet, hanem a csatát befolyásolni képes harcosok is kellenek. A The Future of Europe – Hungary: Brave and Free című kötet pedig ezeket a harcosokat, egy komoly magyar hadosztályt mutat be. Orbán Viktortól és Lánczi Andrástól Gulyás Gergelyen, Balog Zoltánon, Matolcsy Györgyön és Schmidt Márián át egészen Szijjártó Péterig és Szájer Józsefig.
A kötet a fenti és más meghatározó magyar politikusok angol nyelvű írásait tartalmazza. Mind Európáról és az azzal kapcsolatos magyar perspektíváról szólnak. A miniszterelnök is elsősorban azt emeli ki írásában, hogy ő egy Európa-párti politikus, aki olyan Európát támogat, amely erős, stabil és cselekvésre kész. Úgy látja, hogy az unió felelőssége kettős. Egyrészt biztosítania kell a tagállamok lakóinak biztonságát és a nemzetállamok prosperálását, másrészt egy nagyhatalmaktól független, önálló és stabil lábakon álló közösségként kell léteznie. Szó esik a család és a kereszténység európai jelentőségéről, a határok jelentőségéről – amelyek elválasztanak, de össze is kötnek –, a versenyképességről és a gazdaság kilátásairól, a tagállamok eltérő perspektíváiról, a közép-európai együttműködésről, de a nyugati világban zajló elitellenes, konzervatív forradalomról is.
Illúziónk ne legyen! A „csata” kimenetele egyelőre nem ismert, de annyi bizonyos, hogy a konfliktusmező a közeljövőben nem tompulni, hanem élesedni fog.
Az általam jó szívvel ajánlott angol nyelvű kötetből az mindenesetre kiderül, hogy a konzervatív és magyar hadosztálynak határozott mondanivalója van a kérdésről. Felsorakozott a „hadszíntéren”.
Javaslom az olvasónak, hogy vágjon bele a kötetbe! In medias res.
