Az elmúlt években a kiemelkedő nagyságrendű uniós pénz beáramlása ellenére sem bővült érdemben a magyar gazdaság. Ezt az is tükrözi, hogy amikor tavaly apadtak az EU-s források, akkor a növekedés is mérséklődött. Így számtalanszor felvetődik a kérdés, hogy mire mennénk a közösségi támogatások nélkül, mekkora lehet a hazai gazdaság potenciális bővülése, különösen a versenyképességi listákon elért igen gyenge eredmények fényében. Eközben nem szabad elfelejteni, hogy a válság kitörése óta nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő mértékű mérlegalkalmazkodás zajlott le nálunk. Ez egyfelől számottevően mérsékelte gazdaságunk sérülékenységét, másfelől növekedési áldozattal járt.
A hazai mérlegalkalmazkodási folyamatban gyakorlatilag mindegyik gazdasági szereplő részt vett, így a vállalatok, a háztartások és – a költségvetés konszolidálásával – az állam is. Ennek hatására a korábbi fenntarthatatlan külső finanszírozási igény soha nem látott képességgé változott, hozzájárulva adósságmutatóink igen meredek csökkenéséhez. Nem zárható ki, hogy az évtized végére nettó értelemben a magyar gazdaság külső hitelező lesz.
A háztartások mérlegkiigazítására jellemző, hogy 2013–16 között 19 százalékkal emelkedtek a reálbérek, eközben négy év alatt 12,4 százalékkal nőtt az alkalmazásban állók létszáma, a teljes nettó bérkiáramlás pedig 37,4 százalékkal bővült. Ezen időszakban a háztartások fogyasztása kumuláltan 10,6 százalékkal növekedett, lényegesen elmaradva a bérek emelkedésétől. A fogyasztás dinamikájának a keresetekétől való elmaradását az magyarázza, hogy nem minden társadalmi csoport jövedelme nőtt hasonló mértékben. A népességcsökkenés szintén a dinamikusabb bővülést gátolja, bár ennek inkább hosszabb távú következményei lehetnek. Jóval lényegesebb azonban, hogy az elmúlt években soha nem látott tempóban gyarapodott a háztartások pénzügyi vagyona, a lakosság négy esztendő alatt összesen 5700 milliárd forinttal növelte megtakarításait. Így az utóbbi időszakban igen dinamikusan bővülő háztartási vagyon, valamint a GDP és a jövedelmek arányában évtizedes mélypontra süllyedő lakossági eladósodottság megteremti annak feltételeit, hogy a fogyasztás és a lakossági beruházások nagyobb sebességre kapcsoljanak, a mérlegek különösebb romlása nélkül.
Hasonlóan javult a vállalatok mérlege is, miközben az államháztartás egyenlege évek óta jobban alakul a tervezettnél. Immár úgy is, hogy közben a költségvetés enyhén támogatja a növekedést. A tetemes külső többlet és a hazai szereplők mérlegeinek javulása tehát az elmúlt évinél – és a legtöbb becsült potenciális növekedési modellnél – akár nagyobb bővülést is fenntarthatóvá tehet.