LOVÁSZY LÁSZLÓ
foglalkoztatáspolitikai és ENSZ-szakértő, óraadó egyetemi tanár (ELTE, PTE, NKE)
Vegyük elsőként az alacsony termékenységi rátát. A jelenlegi előrejelzések alapján 2050-ig a világon nagyjából csak Afrikában és Észak-Amerikában nem lesz népességcsökkenés, sőt 2030-ra az EU lesz a legelöregedettebb régió a világon. Mindeközben a McKinsey nevű patinás elemzőcég szerint már most 75 millió munkanélküli (álláskereső) fia-tal van világszerte, és az ENSZ szerint további 260 millió fiatal se nem tanul, se nem dolgozik. Magyarország népessége akár egymillió fővel is apadhat néhány évtized alatt – ezért is indult el a sokgyerekes otthonteremtési kormányzati program, és az eddigi részsiker sem maradt el: tavaly a fogyási ütem már 16 százalékkal mérséklődött. Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy a korai menopauza, valamint az elégtelen minőségű és mennyiségű spermium miatt hazánkban körülbelül 150 000 meddő pár él, miközben egyre több olyan tudományos áttörés következett be, amely forradalmian átalakíthatja ezeket a trendeket is. A hatékonyabb lombikprogramok, a mesterséges méh kifejlesztése (egyelőre állatok számára), az embriók létrehozásának lehetősége ivarsejtek nélkül (!) jelentős mértékben átrendezheti a gyermekvállalási szokásokat a következő évtizedekben. Mivel Kína egyedül több szabadalmat védetett le a múlt évben, mint az EU és az USA együttvéve, így vélhetőleg nem az európaiak diktálják majd a szabályozási környezetet a technológiai innováció és fejlesztés terén. Sőt, az illetékes amerikai szövetségi hatóság tavaly augusztusban már jelezte, hogy ideje engedélyezni a közpénzekből finanszírozott kutatásoknál a kimérák (ember-állat embriók) létrehozását gyógyítási célokból.
Nézzük a második témát, a mun-ka-erő-piaci szükségletek és a migránsok kapcsolatát. A „menekültválság” tetőpontján egyre-másra jelentek meg azok a nyugat-európai elemzések, miszerint égető szükség van a menekültekre a nyugat-európai, de főleg a német munkaerőpiaci igények hosszú távú kielégítéséhez. Sőt, a Nemzetközi Valutaalap úgy véli, hogy a fejlett gazdaságok elöregedése miatt a kieső munkaerő pótlására további, nyolcszoros növekedésre lenne szükség a bevándorlók számában. Ezek az álláspontok ugyanakkor nem vették figyelembe azokat az előrejelzéseket, miszerint a legújabb, negyedik ipari forradalom már az ember és a mesterséges intelligencián alapuló technológia szó szerinti szerves integrációját, szimbiózisát hozhatja a következő évtizedekben (testen hordott eszközök és implantátumok formájában). Ráadásul a 19–20. századi termelékenység éves bővülésének a többszörösét is biztosíthatja ez az új környezet. A robotika forradalma pedig nemcsak a legfejlettebb országokat (USA, Japán) érinti, hanem immáron Kelet-Európában is várható a robotok számának drasztikus emelkedése: a múlt évben közel 30 százalékos volt, illetve 2019-ig éves átlagban 15 százalékos is lehet a növekedés. A legfrissebb elemzések alapján immáron két év se kell Kínában, hogy megtérüljenek ezek a fejlett és újraprogramozható ipari gépek.
Végezetül ejtsünk szót az időskori eltartottsági rátákról. Az átlagéletkor az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt Euró-pában, így Magyarországon is. A jelenlegi modellek abból indulnak ki, hogy továbbra is folyamatosan bővül majd az inaktív és fokozatosan rosszabb egészségi állapotú nyugdíjasok aránya, ez pedig egyre jobban eltorzítja az eltartottsági rátát, azaz több inaktív jut majd egy aktív korúra. De ez vajon tényleg így lesz? Az utóbbi években – részben a fogyatékosságok kezelése, azok (re)habilitációja révén – egyre több olyan orvosi és biotechnológiai áttörés következett be, amely már az „egészséges” emberek életminőségét, fizikai állapotát is javíthatja, fejlesztheti. Mostanság jelent meg egy érdekes bejelentés orosz és svéd kutatóktól, hogy a klinikai teszteken is túl vannak egy új, az öregedést jelentős mértékben hátráltató gyógyszer (SkQ1) kapcsán. Ezzel egyidejűleg a magyar kormányzat a Nemzeti Agykutatási Programba közel 7 milliárd forintot ruház be a következő négy évben, elemezve a fejlett országokban előforduló betegségek mintegy harmadát adó agyi rendellenességeket, amelyek több összeget emésztenek fel, mint a szív- és érrendszeri betegségek, a rák és a diabétesz költségei összesen. A jövőben az új 30-asok tehát nem a 40-esek, hanem talán a 60-asok lesznek, és ez különösen így lehet, amennyiben például a menopauza is kiiktathatóvá válik a következő évtizedekben.
Ha mindezek a változások ténylegesen – és gyorsan – be is következnek, akkor egy ambiciózus, csak a jelenlegi számokból kiinduló és a célértékek tekintetében merev demográfiai program ugyanúgy elhibázott lehet, mint a semmittevés bűne. Sokkal inkább egy „okos” (rugalmas), egyben egy szélesebb és célzottabb adókedvezményekre épülő, valamint a nemrég bejelentett, komoly pénzügyi könnyítéseket is jelentő, a meddő párokra is külön odafigyelő demográfiai program lehet a megoldás, a már meglévő s egyre jelentősebb bölcsődei és óvodai fejlesztések mellett.
A családokat ugyanis nem abban kell érdekeltté tenni, hogy önmagában (sokkal) több gyerekük legyen, hanem abban, hogy legyen a jelenleginél több, ámde képzettebb és szeretetben, tehát kiegyensúlyozottabb és harmonikus családi munkamegosztásban élő, sok-sok odafigyelésben részesülő, versenyképesebb tudással és nagyobb önbizalommal rendelkező gyermekük, mert a sikeres (és főleg a kisebb) országok az innovációra, valamint a rugalmasságra fognak építeni. Ez a stratégia viszont teljesen más megközelítést igényel majd, ugyanis a korábbinál jóval több versenyképes, fejleszthető tudással (azaz megfelelő motivációval, attitűddel és kreativitással) felvértezett dolgozóra lesz szükség nemcsak egy globális munkaerőpiacon, de egy mesterséges intelligenciával is átszőtt világban.