Egy kormány teljesítményének értékelésére többféle nézőpont kínálkozik. Lehet az elérteket önmagukban vizsgálni, lehet megelőző ciklusok kormányainak az eredményeihez viszonyítani, és izgalmas lehet a nemzetközi kitekintésben végzett összehasonlítás is.
Ezúttal egy más szemszögből kísérlem meg az értékelést, mégpedig a leadership, a vezetéstechnikai teljesítmény perspektívájából. John Kotternek, a Harvard Business School professzorának elméletét alapul véve egy vezetést – legyen az kormány vagy szervezet irányítása – két szerepben vizsgálhatunk: leadership és menedzser. Utóbbi annak a hatékonyságát vizsgálja, hogy az eredményeket milyen erőforrás-felhasználással sikerült elérni, előbbi sikerkritériuma viszont az, hogy milyen eredményességgel tudott alkalmazkodni a külső környezetben jelentkező kihívásokhoz. Ez lényegét tekintve változásmenedzsment.
VÁLSÁGJELEK
Aligha tévedünk, ha a közelmúlt Magyarországa változási-kihívási természetének a meghatározásához a válság, a menedzseléséhez a válságmenedzsment fogalmat társítjuk. A kormány kétharmados támogatottságú első ciklusának a kezdetekor külső és belső krízisek sorával nézett szembe. Ez a támogatottság önmagában egy erős válságérzet következménye volt. A külső jelek közé tartozott például az, hogy még javában tartott a 2008-as globális recesszió lejtmenete, a 2010-es orosz válság, az EU folyamatos belső krízise, amely az újraéledő kétsebességes Európa mintázatban és a brexitben kulminálódott, majd a migránsözön fenyegetése. Mindehhez felsejlik egy kibontakozó globális gazdasági-hatalmi paradigmaváltás szellemképe is. A gazdasági-hatalmi centrum Kelet-Ázsia felé tolódott el.
A belső jelek nem kevésbé voltak számosak: a gazdaság struktúrája, a költségvetés hiánya és szerkezete, a külső és belső eladósodottság, a nagy állami rendszerek (egészségügy, oktatás, nyugdíj, önkormányzatok) eladósodottsága és pénztelensége, a devizahitelek nagyságrendje és visszafizethetetlensége, a demográfiai helyzet, valamint a morális megroppanás és a belső megosztottság problémái önmagukban, egyenként is „kiérdemelték” a válság címkét, így együtt pedig mindenképpen.
UNORTODOX LÉPÉSEK
A válságmenedzsmentnek vannak speciális szabályai, amit a legegyszerűbben úgy lehet megfogalmazni, hogy mást kell csinálni! Egy krachból nem lehet olyan eszközök alkalmazásával kikeveredni, amelyek elvezettek hozzá. A válság a rendszermodell krízisét jelenti. Paradigmaváltások idején pedig fokozottan igaz, hogy nem a meglévő struktúra működésének a módját kell javítani, hanem alapvető, lényeges rendszerelemekhez kell hozzányúlni. Ha ugyanazt csinálod, ugyanazt kapod! Egy válságmenedzsment csak akkor lehet sikeres, ha pontosan meg tudja ragadni a krízis okait, kertelés nélkül kész azokat néven nevezni és – vállalva az ezzel járó konfliktusokat is – nekilát a felszámolásuknak. Mindezt pánik nélkül, a krízismenedzsment határozott kezeléséhez nélkülözhetetlen intellektuális bátorsággal és eltökéltséggel.
A kormány számos olyan változtatást indított el, amelyet utóbb unortodoxnak neveztek. Ez a jelző azonban technikai értelemben nem más, mint annak kijelentése, hogy a megszokottól eltérő, más. Ám épp ez az, amit válsághelyzetben egyébként tenni kell. Intézkedések sora szakított a korábbi dogmákkal és az őket támogató hatalmi eszközökkel körülbástyázott intézményekkel. Ilyen volt például a költségvetési hiány hatékonyabb finanszírozása, majd csökkentése, a monetáris politika, a beragadt uniós források mozgósítása, a rezsicsökkentés, az államigazgatás hatékonyabbá tétele és az ebből fakadó forráskivonás, a neokeynesiánus beruházáspolitika, a migránskérdés kezelése. Ezek mind-mind egyértelmű szakítást jelentettek a korábbi meggyökeresedett gyakorlattal.
EREDMÉNYEK
Mindez – egyenes következményként – igen erőteljes külső és belső ellenállást váltott ki. Thomas Kuhn rámutatott a paradigmák szívós önvédelmi képességére. A politikai, kommunikációs és jogi formában megnyilvánuló külső és belső ellenszél egyáltalán nem könnyítette meg a válságmenedzselést.
Bármiféle menedzsmentet – így a krízisét is – a vezetett rendszer kimenő teljesítménye minősít. Igen sok teljesítményindikátorban mérhető olyan szignifikáns javulás, amelyet a kormánnyal szemben barátságosnak egyáltalán nem mondható szereplők is kénytelenek elismerni. A gazdaság növekedési pályán van, az eladósodottság csökkent, az adósbesorolásunk javult, a költségvetés egyensúlyban van, az infláció a minimálisra csökkent, a munkanélküliség lassan munkaerőhiány-ba fordul, a minimálbér és a reálbérek – s ennek következményeként a lakossági fogyasztás – nőttek, a demográfiai mutatók, ha lassan is, de javulnak, továbbá a legbiztonságosabb országok közé tartozunk. Ezek mind alapvető állapotváltozók, nem egyszerű közülük akár néhányban is komoly teljesítményjavulást elérni, ehhez a „csokorhoz” hasonlítható más példa pedig nincs Európában.
JÖVŐKÉP
A leadership-teljesítmény megítéléséhez még két dolgot érdemes hozzátenni. Egyfajta elismerésnek tekinthető az, hogy a felvállalt intézkedések többségét érte az a kritika, hogy átmenetileg talán „elműködnek”, de hosszú távon biztos nem fenntarthatók, „a jövő évet sem érik meg”. Ezek az intézmények azonban nemcsak hogy fennállnak, hanem egy részüket olyan országok is átvették, amelyek korábban erősen kritizálták azokat. Az újraválasztás szavazat- és támogatottsági aránya azt tükrözi, hogy ennek a kormánypolitikának megvan a támogatottsága.
A leadership problematikájának természetesen vannak a jövőben megválaszolandó kérdései is. A bizalom megőrzése kulcstényező lesz, a folyamatos konfrontáció felvállalása helyett a hangsúlynak előbb-utóbb a kooperatív konfliktuskezelési módokra kell helyeződnie, s a többség számára vonzó jövőkép és a jövőképesség felmutatása erős támasza lehet a felvállalt politikának.
A válságleadership-értékelésnek van egy paradoxonja. A mást kell csinálni semmi kézzelfoghatót nem mond arról, hogy pontosan mi is ez a más. Recept nincs, és a sikeres pályára való rátalálás sokszor próba szerencse játék. Hogy egy választott politika sikeres-e, annak megítéléséhez történelmi távlat kell – ez az értékelés ma még egyértelműen bizonyosan nem elvégezhető. Ezzel együtt: minden, a stratégiára és a megvalósítás módjára, hatékonyságára irányuló – sokszor jogos és megszívlelendő – kritika ellenére a változás felvállalásának bátorsága, a követett stratégia melletti következetes kitartás, a változási folyamatot kísérő folyamatos zavaró tényezők kezelésének taktikai sikeressége szempontjából a leadership tárgyhoz a jól megfelelt minősítés beírható. A végső diploma értékelését pedig bízzuk az időre!
A Figyelő október 13-án megrendezendő TOP200 konferenciájának fő témája az Orbán-kormány két ciklusának értékelése lesz. Jövőre választások lesznek Magyarorszá-gon ezért érdemes megnézni, hogy a gazdaság mit profitált az elmúlt 8 évből. Hozzászólásokat várunk a szerkesztoseg@figyelo.hu
e-mail-címre.
