Egy férfi zokog Varsóban, köveket helyezve szülei sírjára. Profán és megrendítő történet. Csakhogy ez a férfiú egy mágus. A 20. század egyik legrejtélyesebb csodatevője, Sztálin „udvari boszorkánymestere”, Hitler birodalmának rettegett jósa, aki povedált kissé az együtt sétáló Freuddal és Einsteinnel, aki találkozott Gandhival és állítólag Piłsudski marsallal is. Mellesleg részese volt a kubai rakétaválság elhárításának.
És a vicc az, hogy ez mind valóban megtörtént – csak az a kérdés, hogy miképpen. Ki a csoda volt ez a Wolf Messing, akiről a mesekönyveket és komoly történelmi regényeket is publikáló Jezsó Ákos most e két műfaj egyvelegével, egy könnyű, igazi nyárra való csemegével, különös „történelmi ponyvával” örvendeztet meg minket, megérkeztetve e világcsavargót a hazai irodalomba? Messing különös életéről ugyanis szekérderéknyi könyv, hatalmas mennyiségű cikk jelent meg angolul, oroszul és más nyelveken (alakja A Mester és Margarita lapjain is felbukkan), de magyarul eddig jobbára csak internetes források említették a nevét. Jezsó a mese és a történelem, a mágia és az ezotéria határterületén ügyesen egyensúlyozva hoz létre egy megismételhetetlen, egyedi alkotást.
A Vörös Mágust rendkívül igényes kiadásban jelentette meg a Zimber Könyvek – a borítón található titkos ábra éppúgy megragadja az olvasót, mint a kötet igényes grafikái. Végre valaki felvállalja, hogy ne csak gyerekeknek szánt könyveket illusztráljon a szövegbe illeszkedő, ízléses ábrákkal!
A szerző egyenesen a Sátán és Jézus közötti küzdelem dimenziójába helyezi művében a Mágus történetét. S így fölvetheti a 20-21. század nagy kérdéseit: „A materializmus, vagyis Isten tagadása (…) nem földrajzi vagy politikai kategória. Egyaránt előfordulhat Moszkvában, vagy mondjuk New Yorkban. Ez ugyanis maga a tagadás. A tézis az egyik fél, a másik az antitézis. Mert itt húzódik a valódi törésvonal.” Jezsó lélegzetelállító csatajelenetekkel visz végig világháborún és véres világbékén, amelyeken végigvonul e két pólus. Az egyikről így ír: „…az ördögtől való ateizmus Isten tagadása”. Sztálin és Hitler „az antikrisztusi vallás két pólusát jelentik”. Az író szerint okkultizmus az embert ültetni Isten helyébe, ami tévutakra vezet:
„– Persze, sok út vezet Istenhez.
– Téved. Csak egy út. Nincs, és nem is lehet alternatíva. És ez az egy út sincs kikövezve, mert egy láthatatlan erő, egy felfoghatatlan érzés, a hit adja.”
A másik pólus a Lándzsa, ami az égiek erejét köti össze a földdel. S még egy tárgy, ami összeköti az eget és a földet – a magyar Szent Korona. Bár az olvasót megriasztja a Pilis egyes zavaros gondolkodású, szektás csoportok által szakrálisnak hirdetett térségének a műben való szerepeltetése, a szerző egy higgadt mozdulattal vezeti ki történetét e zsákutcából.
Hogy mi a mű végső megoldása, a poént persze nem „spoilerezzük” el, álljanak itt inkább Pilinszky szavai, amelyeket a Popper Péter pszichológushoz intézett: „Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.”
(Jezsó Ákos: Vörös Mágus, Zimber Könyvek, 2019)
