A pulton kőbányai világos és Traubisoda sorakozik, a hangszórókból a magyar progresszív rock klasszikusai szólnak, a nézőtérrel szemben fehérrel letakart asztal, mintha brigádaktívára készülnénk. De szerencsére nem. Itt, kérem, az egykori Ifipark szelleme idéztetik meg, remek koncertajánlókkal egybekötve.
Az idézés és ajánlás előtt azonban szenteljünk néhány szót magának az intézménynek. 1961. augusztus 20-án nyílt meg a KISZ és azon keresztül a „Párt” támogatásával – hogyan is másképp – Budapest legendás, kultikus mulatója, az Ifipark, amely zenés-táncos szórakozóhelynek indult. Eleinte valóban lágy, majd – a klubvezető Rajnák elvtárs legnagyobb bosszúságára – vadabb tánczene szólt. A fiatalok pedig zakóban, nyakkendőben és illő hosszúságú szoknyában lejtettek e helyt. Azután fellazult minden, jött a beatkorszak, Rajnákot meg lecsukták sikkasztásért.
A 70-es évektől a park a magyar rock fontos fellegvárává vált. Aki számított a magyar könnyűzenei, majd rockéletben, az itt fellépett: Metro, Omega, Illés, Sakk-Matt, Mini, Kex, Syrius, Piramis, Korál, P. Mobil, Beatrice, Tűzkerék, Taurus, Hobo Blues Band, Karthago, Dinamit, Hungária, Bergendy, Edda és még sokan mások. A helyet némi építésztechnikai enyészet (például a rajongókra zuhant egy fal) után, lassan 33 éve bezárták. Újjászületését a Várkert Bazár felújításának köszönheti, amelynek során az Ifipark helyén ma is remek koncerthelyszínt alakítottak ki.
Na de vissza a fehér asztalhoz, ahová elvtársak helyett a magyar rock legendái közül ültek le jó páran. Jó volt így együtt látni Révész Sándort és Závodi Jánost (Piramis évek), Laczik Fecót és Nagy Hunor Attilát (Beatrice), Török Ádámot (Mini), Schuster Lórántot (P. Mobil), Frenreisz Károlyt (Skorpió), Takáts Tamást, Szigeti Ferencet (Karthago).
Nyitásképp Gyutai Csaba, a Várkert Bazár ügyvezető igazgatója – úgy is, mint egykori rajongó koncertlátogató – beszélt a hagyomány felelevenítéséről: „Egy ikonikus helyszínen vagyunk, hiszen a Budai Ifjúsági Park a magyar rockzene egyik bölcsője, ha nem a legfontosabb helyszíne volt. 1961 és 1984 között mindenki megfordult itt, aki számított, s talán a legfontosabb szereplők itt ülnek mellettem. Úgy gondoltuk, hogy ezt a legendát fel kell élesztenünk.”
Majd sorban megszólaltak a fellépők, akik emlékeket elevenítettek fel, és/vagy a leendő koncertről szóltak néhány szót. Ezekből néhány rövid idézet következik. Elsőként Révész Sándor beszélt:
„A Piramis életének egy nagyon meghatározó, mindmáig dokumentált részével tiszteleg az egykori Budai Ifjúsági Park előtt, ugyanis A nagy buli című koncertlemezünket itt vettük fel, 1979. szeptember 23-án. Mindmáig nagyon veretes darabja a Piramis életművének.”
Nagy Hunor Attilának (Nagy Feró fia) mint a jelen lévő zenészek legfiatalabbjának nem voltak személyes emlékei a helyről, de izgatottan beszélt a várható koncertről: „39 éve volt itt az utolsó Beatrice-koncert. Szóval van elmaradásunk bőven; több nagylemez is megjelent azóta, igyekszünk majd minden időszakot feleleveníteni.”
Török Ádám a Mini képviseletében valóban meghatározó személyisége volt annak az időszaknak és azoknak a koncerteknek. „Nem gondoltam volna – még pár évvel ezelőtt sem –, hogy még egyszer fellépek az Ifiparkban. Ez egy csodálatos hely volt nekünk, zenészeknek, s a közönségnek is. Azt hiszem, ilyen hely nem volt a világon sehol, ahol rockzene szólt.”
Schuster Lóránt nosztalgiázás helyett a készülő koncertről osztott meg információkat: „A Mini és a P. Mobil utoljára 39 évvel ezelőtt játszott itt együtt. Mindamellett, hogy két világszínvonalú produkcióról van szó, maga a tény, hogy ennyi idő után újra itt leszünk az Ifiparkban, az már eleve egy külön mutatvány. A P. Mobil egy élő zenekar, ami azt jelenti, hogy folyamatosan nyomulunk, játszunk. 48 éve tart ez a történet!”
Frenreisz Károly a hellyel kapcsolatos koncertélményeiről így számolt be: „Nekem az első megjelenésem az Ifiparkban nem a Skorpióval volt, hanem a Metróval. Mészáros Márta Szép leányok, ne sírjatok! című filmjében is fellépett a zenekar. Most egy Best of Skorpió felállásban játszunk egy ideje; ez azt jelenti, hogy Pálvölgyi Géza billentyűzik, Németh Gábor dobol, Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor gitározik, és jómagam is játszom a hangszereimen.”
Takáts Tamás melankolikus nosztalgiázásba kezdett: „Én minden tekintetben átéltem ezt az Ifipark-érzést, a nyakkendőt kivéve, mert akkor még pici voltam. De álltam a kerítésen túl vágyakozva, hogy ha majd 18 éves leszek, engem is beengednek. És megérhettem azt is, hogy a színpadon mi voltunk a sztárok. Tehát nekem ez egy csodálatos helyszín minden tekintetben: szerelmek szövődtek itt, fontos zenekarokat láttam élőben, és nagyon boldog vagyok, amiért ismét létezik ez a hely.”
Szigeti Ferenc elmondta, hogy gyakorlatilag itt verbuválódott a Karthago, nemcsak Takáts Tamással, de Kiss Zoltán Zéróval és Kocsándi Miklóssal is itt találkozott először. Az együttes több ponton kötődik ehhez a helyhez. „A zenekarnak az a különlegessége, hogy 38. éve együtt vagyunk, változatlan felállásban, és ilyen Magyarországon egyáltalán nincs még egy, de talán egész Európában is nagyon kell keresni. Gyakorlatilag itt szerveződött a zenekar. Annak idején sok nyitókoncertet adtunk május elsején, tízezer ember előtt. És még egy kötődés: annak idején itt vettem, a hátsó bejáratnál a Gibson SG gitáromat, amelyen azóta is játszom, immár 38 éve.”
A koncertek sorban: június 15. – Révész–Závodi: Piramis évek; augusztus 6. – Beatrice; augusztus 12. – Mini együttes, P. Mobil: Csoda történt; augusztus 25. – Skorpió; augusztus 26. – Karthago.
