Kritika
A Sztárban sztár új zsűrivel és amatőr versenyzőkkel próbálkozik. Sejthető volt, hogy elhasználják az összes profit, a formátumot viszont nyilván sajnálták eldobni. A producerek addig forogtak álmatlanul éjszakánként, míg megszületett a nagy ötlet: meg lehet menteni a show-t. Legyen belőle tehetségkutató, oké. De hogy az utánzásban? Itt azért kirajzolódik a rajzfilmek jól ismert csapdája: a gödör megásva, szórtak rá némi ágat, falevelet, úgyhogy csak óvatosan.
Az első rész percről percre hozza a tehetségkutatók szokásos első epizódjait; sok szerencsétlen, önkritika nélküli statiszta között itt-ott megcsillan némi tehetség, ezt már jól ismerjük. Az sem tett jót az első résznek, hogy maszk és jelmez nélkül énekeltek a versenyzők. Nagy kérdés, mennyivel lesz izgalmasabb a műsor amatőrökkel, akiknek nincs előadói tapasztalatuk, a személyiségük ismeretlen, és az még kérdésesebb, hogy képesek lesznek-e több sztár bőrébe is belebújni. A zsűri (Tóth Gabi, Bereczki Zoltán, Pápai Joci, Horváth Tamás) működni fog, mindannyian kiforrott egyéniségek, de hogy ez elég-e, az majd kiderül.
Az RTL Klub is korán kihozta új heti sorozatát. A Jófiúk nem eredeti ötleten alapul – ide azért szúrjuk be: nehezen érthető, miért tartják rizikósabbnak és vetik el a hazai fejlesztést –, ez speciel a spanyol Balfék körzet című széria adaptációja. Az írók elvégezték a szükséges fazonírozást, rövidebbre írták az egyes részeket, és a magyar tévénéző ingerküszöbét is karistoló témákat dolgoztak fel. A casting ígéretesnek tűnik. A három főszereplő közül Mihályfi Balázs és Hevér Gábor nem szokott hibázni, bár Mihályfit a sorozatrajongóknak még szokni kell ebben a szerepben. Király Dániel nagy lehetőséget kapott, az ifjú titán szerepében bizonyíthat. Állandó mellékszereplőként megjelenik Pokorny Lia (az a paróka, hát nem tudom…) és Parti Nóra (na, ő telitalálat). Innen már csak a forgatókönyvvel lehet nagyot hibázni, és ez be is következett.
Az első epizódban egy klasszikus vígjátéki helyzet a fő szál, a hulla eltüntetése. Hogy ez mennyire áll meg a Helyszínelőkön és Dr. Csonton távoktatásban szakképződött nézők előtt, azt nehéz eldönteni. Ugyan Szabó Győző emlékezetesen alakítja a hullát, de zsibbasztóan nem vicces, amit művelnek vele. Már A miniszter félrelép is az átlagnál több empátiát igényelt a nézőtől, de százéves poénra építeni egy sitcomot erős félreértés. Nem vicces, nem életszerű, kínos az összes helyzet. Persze értem, hogy az irrealitásnak kell elvinnie a filmet, az idióta rendőrök agyament viselkedésének, de akkor nem ezt a három intellektuális karakterű színészt kellett volna választani, hanem Csokit és Sanyit az Üvegtigrisből.
A baj az, hogy végig azzal küzd a néző, hogyan is higgye el: ezek a figurák tényleg hülyék, amikor nem tűnnek annak. A sorozatok első része mindig több sebből vérzik. Adjuk meg az esélyt, hogy itt is összeáll valami; az alkotók reményei szerint egy legalább akkora siker, mint A mi kis falunk esetén. Innen tényleg szép lesz nyerni.
Borítófotó: Jófiúk sorozat. Lúzer rendőrök vicces helyzetekben
