A XX. századi fotótörténet legmisztikusabb alakjának az alkotótevékenységéről élete során senki sem tudott, még a közeli barátai sem. Valószínűleg soha nem mutatta meg a fényképeit.
Vivian Maier 1926-ban, New Yorkban született. Gyerekkorát Franciaországban töltötte egy kis faluban, majd Chicagóba ment, s negyven évig bébicsőszként dolgozott. Egy igazi Mary Poppins volt, aki fényképezőgéppel a nyakában járt-kelt. A családok, amelyeknél szolgált, csak annyit érzékeltek az alkotás folyamatából, hogy Vivian lakatot tett a szobája ajtajára, és senkit sem engedett be oda.
S mi volt az, ami miatt lakatolni kellett a szobáját? 2009-ben bekövetkezett halálakor lehullt a lepel. Ez a titok 150 ezer negatívot és 150 filmet jelentett, amelyek együttes eszmei értéke 2014-re már több millió dollár volt. Vivian, vagy ahogy kérte, hogy hívják, Miss Maier mégis egyedül, szegénységben halt meg. Vagyonának nagy részét, beleértve fotográfiai munkáit is, 2007-ben előbb elhelyezték egy bútormegőrző raktárban, majd lefoglalták, később elárverezték a kifizetetlen számlái fejében.
John Maloof ugyanebben az évben, Chicagóban egy aukción 380 dollárért vásárolt egy dobozt, teli negatívval. A képek készítőjének csak a nevét tudta. Az árverésen nem műtárgyat keresett, hanem illusztrációkat készülő könyvéhez, amelyet Chicago történetéről írt. A fotók azonban esztétikai szempontból is felkeltették az érdeklődését, s megpróbálta kideríteni, hogy él-e még az alkotójuk. A Google keresőjében elsőre semmit sem talált. Mivel a családjában több használtcikk-kereskedő is volt, akik hagyatékokat vásároltak fel és adtak tovább, korábban is látott már fotóhagyatékot. Ezek a képek azonban mások voltak. Jól komponáltak, esztétikusak, s az 50-es évek eleje óta dokumentálták Chicago és New York külvárosainak lakóit. Professzionális felvételeknek tűntek, alkotójukról azonban senki sem tudott. Maloof a misztérium nyomába eredt, felvásárolta a többi negatívot is, amit tudott. 2009-ben a Google keresőjében rátalált Vivian Maier halálhírére. Ezen a nyomon elindulva sikerült megszereznie a titokzatos művész személyes hagyatékát, újságcikkeket, több ezer előhívatlan tekercs filmet, ruhákat, kalapokat, leveleket és cetliket. Vivian gyűjtőszenvedélye nem korlátozódott az utca embereinek fényképeire, úgy tűnt, az időt akarta rabul ejteni tárgyak és emlékek formájában.
Maier ismeretlen volt egész élete során. Különösebben sosem képezte magát, mégis természetes tehetséggel és a legfinomabb részletekre is kiterjedő figyelemmel örökítette meg a huszadik század második felének Amerikáját.
De vajon ki volt ez a különös nő, akinek a képei 2007-es felfedezése óta a fotótörténészek érdeklődésének a középpontjában állnak? Aki szenvedélyesen gyűjtötte a világ darabkáit, hihetetlen érzékkel komponálta képeit, ösztönös tehetségként tudta-érezte és meg is mutatta az emberek lelkét, a nagyvárosok életét?
Bár a teljes életmű még feldolgozás alatt áll, a fotográfiai örökségének egy részét gondozó New York-i Howard Greenberg Gallery most betekintést nyújt ebbe, és a Mai Manó Ház számára összeállított egy hetvenöt fekete-fehér és színes fényképből álló anyagot. A fotográfiát kedvelők számára kötelező program. Megtekinthető: 2018. január 7-ig.
