Csarnai Attila dokumentumfilmje három magyar nemzetiségű áldozat családján keresztül mutatja be, hogy a kárpátaljaiakat miként érte a háború. Kelet-Ukrajnában 2014 tavaszán kezdődtek a fegyveres összecsapások az Oroszország-párti szakadárok és az ukrán kormánycsapatok között, amelyek több ezer halálos áldozattal jártak, és sok százezren menekültek el az otthonaikból. A hadseregbe kárpátaljai, magyar nemzetiségű férfiak százait sorozták be, akik közül csaknem tucatnyian meghaltak.
A forgatás 2016 januárjában kezdődött. A stáb többször járt Kárpátalján, majd a rendező egy ukrán operatőrrel elutazott Donyeck és Luhanszk környékére. Így ismerhetjük meg a katonák sorozását, bevonulásukat, s hogy miként tartották a kapcsolatot a családjaikkal. Egy hónapos kiképzés után vitték őket a frontvonalra, hiányos felszereltséggel. A bevonulás körülményeit és az utolsó híreket két édesanya és egy feleség idézi fel.
Lőrinc Sándor fancsikai fiatalembert 2014 őszén hívták be katonának, és 2015 januárjában vesztette életét a debalcevei csatában. Édesanyja, Lőrinc Györgyné így emlékezik az utolsó telefonbeszélgetésükre:
„Január 25-én váltottam vele szót utoljára telefonon, amikor megtörtént az a szörnyű ütközet. Anyuka, mondta, ma nagy háború kezdődik, ha valami van, délután csöngetek. De tovább nem csöngetett semmit. Eltelt egy hét, nem telefonált, eltelt két hét, nem telefonált. Én akkor éreztem, hogy a fiam már nincs meg. Tudtam rögtön, hogy nekem már nincsen fiam.”
Lőrinc Sándor holttestét csak kilenc hónappal később találták meg Debalcevénél, mert a környéket a folyamatos lövöldözések miatt nem lehetett megközelíteni. Dnyipropetrovszkban azonosították DNS segítségével, majd Jurij Marjan, Fancsika ukrán polgármestere egy furgonnal hozta haza az 1500 kilométeres távolságból.
A film legmegrázóbb képsorai a hazaérkezést mutatják be: a furgon mögött autókonvoj állt össze, a település lakói pedig az utca két oldalán térdepelve fogadták a halottas menetet.
A rendező szándékai szerint az alkotás az emlékezés és az együttérzés filmje.
„Minden háború borzalmas, de én most a következményekre, a hátramaradottak gyászára, sorsára fókuszáltam. Ezek a fiatalemberek a semmiért haltak meg, sok oka, értelme nem volt. Nekünk tudni kell erről, hiszen honfitársainkról van szó, de ezekről a sorsokról a magyar közvélemény keveset tud” – mondta Csarnai Attila.
A filmben magyar és orosz történészek, ukrán nyilatkozók elemzik a konfliktus okait, és keresik a választ: mit hozhat a jövő?
Az április 26-án bemutatott alkotás a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap Mecenatúra anyagi támogatásával készült, producere Skrabski Fruzsina.