A „kicsik korcsoportja után következtek a „tinik, ahol még inkább ragyogtak a tehetségek, egyre bravúrosabb technikával párosulva, a „nagyok között pedig már fiatal, de kész művészekkel találkozhattunk. A verseny után leültünk beszélgetni egy „kicsi művészpalántával és ítészével, a korcsoportgyőztes zongorista Balázs-Piri Somával és a zsűri zongoristatagjával, az egyre népszerűbb és a művészetével egyre meghatározóbb Balázs János zongoraművésszel.
Pillanatokon belül csak hárman vannak. János, Soma és a zongora. Soma játszik, János gondosan figyel. Majd helyet cserélnek, és János szinte taktusról taktusra ad valamilyen jó tanácsot, újrajátszva a darabot. Két, a zenét tőlünk, átlagembereknél jobban ismerő, érzékeny művész párbeszéde hallik a hangjegyek mögött megbújó indulatokról, a színekről, amit csak ők látnak, de majd láttatnak velünk is. A 30 éves mester és a 14 éves a leendő mester? Ki tudja még. Egy biztos: az Isten áldotta tehetség mozgatja ujjaikat.
Balázs-Piri Soma a versengés kellős közepén, május 23-án töltötte be 14. életévét. Egy átlagos napján körülbelül 3-4 órát zongorázik, szokott futni és úszni. Eddig magántanuló volt a Virtuózok miatt, most majd visszaáll minden a rendes kerékvágásba. Az általános után megpróbálja a Zeneakadémiát, ha az nem sikerül, akkor a Bartók konziba szeretne járni.
János 13 éves korában bekerült a Zeneakadémia különleges tehetségek osztályába, ami meghatározta mindennapjait. Mivel délelőtt szaktárgyakat tanult az akadémián, zongorát, zenetörténetet, szolfézst, zeneelméletet, népzenét, magántanulóként végezte a középiskolát. Ez rendkívül inspirálta. Azon a lépcsőn járhatott, ahol Bartók Béla, és abban a büfében vásárolhatott, ahol Vásáry Tamás itta a kávéját. Megterhelő, de csodálatos volt az a 13. év, akkor döntötte el, hogy hatalmas repertoárbővítésbe kezd. A Zeneakadémián jobbnál jobb zongorák álltak rendelkezésére, és ő végigzongorázta mindegyiket. Bár kimaradt az életéből számos izgalom és szépség, amit a gimnázium adhat az embernek, de kárpótolta, hogy cserébe olyasmit kapott, ami nem sok fiatalnak adatik meg.
Soma tervei szerint jövő februárban felvételezik az Akadémiára. A verseny bizonnyal sokat dobott az ismertségén, de nem tekinti ugródeszkának, lelkiismeretesen tanulja, gyakorolja a darabokat tovább. Alig 14 évesen sorsát meghatározó döntések és munka előtt áll. Nagyon szeret játszani Chopint, Bartókot, Lisztet is szereti, de azt még nem tudja eljátszani, ugyanis kicsi hozzá a keze.
Azt mondja Balázs János: azért fontos, hogy gyerekkorban milyen zenét hallgat és játszik a zongorista, mert ez jelentősen befolyásolhatja a pályáját. Ez kialakít egy olyan belső rendszert, ami folyamatosan motivál. Mozart, Beethoven vagy Haydn a rendet alakítja ki, a romantika a szenvedélyt. Még nem nagyon találkozott olyan fiatallal, aki Bach zenéjében mélyül el, az később jön elő. János is most kezdi igazán felfedezni a mestert.
Soma már jól ismerte Balázs János művészetét, főként az internetről, ha valamit játszik, vagy készül valamire, akkor mindig letölti a világhálón található előadásokat. Amikor János Szegeden koncertezik, Soma nem hagyja ki, sőt, a Cziffra Fesztivál mesterkurzusára is elment. Az ifjú tehetség mestere, Kerek tanár úr két éve mutatta be őket egymásnak.
Soma természetesen nagyon boldog, hogy a Virtuózoknak köszönhetően élete első nagykoncertje Londonban lesz, ekkora lehetőségről nem is mert álmodni. Már tanulja az új darabokat, megpróbálkozik nehezebbeket is.
Nem csak Londonban lép fel, ugyanis a Balázs János alapította Cziffra Fesztiválon hagyomány, hogy az összes korcsoportgyőztes színpadra állhat Budapesten
Soma amatőr szinten próbálkozik a zeneszerzéssel. Szeretné azt is folytatni, zenetanárként is el tudja magát képzelni a jövőben. János zenét nem szerzett, de improvizálni szokott. A zeneszerzés egy szakma, egy életvitel, az előadó-művészet szintén, és nem hiszi, hogy a kettő együtt megfér. Liszt Ferencnek is abba kellett hagynia az aktív zongorázást, hogy a zeneszerzésnek szentelje mindennapjait, mert amellett, hogy az ember ihletet kap, papírra kell vetnie a műveit és hosszú munka az örökkévalóságnak letenni valamit az asztalára, amiért felelősséget vállal az ember.
A Virtuózok olyan volt Soma számára, mint egy álomutazás. Játszhatott Magyarország három legjobb zenekarával, ebben a korban nem nagyon gondolta, hogy ilyen lehetőséget kap. A leendő művésztársak közül nagyon sok barátot szerzett, ami szintén nagyon fontos.
– Ez a műsor fantasztikus lehetőség, olyan indítás lehet egy fiatalnak, ami megpecsételi a sorsát, nagyon jelentős személyiségfejlesztésben és szakmailag egyaránt – szögezte le Balázs János. – Elképesztő, főleg a kicsik korcsoportjában, mennyire bírják mentálisan ezt a terhelést. Persze ez is a kiválasztódás rendszere, mert aki ezt bírja, csak az való színpadra. Ha az én időmben lett volna Virtuózok, akkor biztosan elindultam volna, és lehet, hogy akkor több versenyen nem is kellett volna elindulnom. Mert a Virtuózok-győzelem felér 3-4 egyéb verseny győzelmével. Azt mondtam Somának egy tévéműsor után, ahol együtt vendégeskedtünk: most kell elkezdeni gyakorolni, most kell nagyon odafigyelni, ügyesen sáfárkodni a rá irányuló figyelemmel.
– A gyakorlás mennyiségét azon túl, hogy minimum napi 3-4 óra, a lelkiismeret, a belülről jövő késztetés dönti el – válaszolt Soma ez irányú kérdésére János, hozzáfűzve: Ilyenkor derül ki, hogy a zongorázást valaki szakmának vagy hivatásnak fogja fel.
Soma megjegyezte: most jutott el arra a szintre, hogy ha nem játszik egy nap, akkor nagyon hiányzik neki a hangszer.
A beszélgetésről készült videóriport megtekinthető a figyelo.hu/kep oldalon
Balázs-Piri Soma. A virtuózok után cél a zeneakadémia
Balázs János. Belülről jövő készség kell a gyakorláshoz
