Mivel a tengerentúlon nem ismerik honfitársaink – akik kezdetektől alkotnak az álomgyárban – mondását, miszerint három a magyar igazság, így nem osztották ki számunkra a harmadik szobrocskát, a Testről és lélekről című alkotásért. Izgatott körömrágás helyett jutott hát idő a fellépők magvas gondolatainak értő befogadására. Kezdetben poénok álcájába bugyolálták a nagy igazságok világgá kürtölését, a show előrehaladtával viszont mind nyíltabban térítettek.
Ha a sztárok nem is forgatták számolatlanul a klasszikus irodalom jeleseit a környékükbeli fiókkönyvtárakban, George Sorost pompásan felmondták a díjátadásnak beállított világméretű érzékenyítő ceremónián. A ceremóniamester, nevezett Jimmy Kimmel, aki amúgy tévésztár az Újvilágban, élt a most kapott második eséllyel – miután tavaly botrányosra sikerítette a legjobb idegen nyelvű film díjazását –, s a bevezetőben megadta a kottában előjegyzett hangnemet. A kilencedik ikszet betöltő Oscarral kapcsolatban megjegyezte: a kilencvenéves azt jelenti, hogy otthon ül és a Fox Newst nézi. A tévécsatorna ugye a Trump-kampány fő támogatójaként állt bele az elnökválasztásba. A hangnemhez igazodva a színpadra lépők hitet tettek a vágyott jövő – a határok lebontása, a migráció, a szabadon megválasztott nemek – mellett.
Megemlékeztek egykori kollégájukról, abuzáló Weinsteinről és a me-too-kampányról. Sort kerítettek egy kis trumpozásra, meg hogy a filmeknek mindössze tizenegy százalékát rendezik hölgyek. Elénekeltek egy nyálas dalt, amely az emberek közti különbözőségek elmosására buzdított. Kiemelték az első színes bőrű szuperhőst felléptető produkciót, a Fekete Párducot – amelyet egy 1966-os képregény ihletett. Nem hallgatták el a pompás hírt: végre az első transznemű alkotó is jelölést kapott. A legjobb látvány nyerteseit bejelentő színészek pedig büszkén mondták: bevándorlók vagyunk. Csakúgy, miként a fődíjas rendező, Guillermo del Toro, aki a határok eltörlését szorgalmazta. Még egy „Éljen Mexikó!” rikkantásra is futotta valakitől. Valaki mástól megtudhattuk, hogy a takarásban szinte kizárólag fehérek dolgoznak. Végül megvallották, mit óhajtanak a jövőben: „Az előttünk álló kilencven év folyamatosan bővítse a befogadás, az interszexualitás korlátlan lehetőségeit.”
Meglehet, e hollywoodi sztárok nem böngészték filantróp George életművét, nem követték az ENSZ közgyűlésén elhangzottakat, egyszerűen megszokták, hogy nem csekély gázsiért eljátsszák a forgatókönyvet, amelyet a kezükbe nyomnak. Csak hát ez nem film. Ez a való élet. Itt nem lehet újra fölvenni a rontott jelenetet.
