A látogatók között könnyes szemmel sétál egy maroknyi somogyi roma, holokauszt-túlélők leszármazottai. Útjukat lassan követi a kamera. Arról, hogy mi történt az emberiség történelmének legsötétebb éveiben és bugyraiban, az azokat átvészelők mesélnek. Például a hírhedt komáromi Csillag erődről, ahonnan az odahurcolt romáknak csak egy részét tudták a haláltáborokba szállítani, a többiek már ott elpusztultak a bántalmazások, éhezés, betegségek miatt. És tovább és tovább. A Pesty Fekete Doboz legújabb dokumentumfilmje a roma holokausztról szól.
„A Cigány Kisebbségi Önkormányzatok Somogy Megyei Társulása keresett meg minket, hogy erről csináljunk egy filmet. Nekünk nagyon tetszett az ötlet, mert úgy gondoltuk, hogy a második világháborús népirtásról elég sok dokumentáció készül, de főleg a zsidó holokausztról. Egyéb áldozatokról kevesebb szó esik, pedig 1982-ben Helmut Schmidt kancellár is elismerte a porajmos létezését, és később a roma holokauszt napjává nyilvánították augusztus 2-át. Azok, akik addig kételkedtek, hogy egyáltalán létezett ilyesmi, egyfajta bizonyosságot nyerhettek ebből” – mondja Pesty László, a dokumentumfilm producere.
Bár erre évtizedeken keresztül folytak kísérletek Európa-szerte, a romák „nyilvántartásba” vétele a vándorló, nomadizáló életmódjuk miatt szinte lehetetlen volt, így az áldozatok pontos számát sem ismerjük. „A történészek elképesztően különböző számokat mondanak a százezertől az egymillióig, és ez is arra vezethető vissza, hogy egyszerűen hiányzott a romák nyilvántartása, nem voltak részei a civil társadalomnak. Németországban egyszerűen a rendőrség hatáskörébe utalták, hogy eldöntsék, ki cigány és ki nem az.”
A vita a mai napig tart, és ebben a film készítői nem foglalnak állást. „A miértekre is többféle válasz létezik. Az egyik történészi elmélet szerint a romák likvidálása kizárólag faji alapon történt. Hozzá kell tenni, hogy kezdetben a német ideológia zavarban volt, mert a romák Indiából érkeztek, tehát mégiscsak egy indoeurópai, árja származással álltak szemben. Mit lehet ezzel kezdeni? Majd azt a megoldást találták ki, hogy vándorlásuk során a cigányok mindenféle népcsoportokkal keveredtek, többek között szemitákkal és törökökkel, s ez az árja származást már erősen megkérdőjelezi. A másik megközelítés, amely már a 20-as évektől dívott, hogy közbiztonsági alapon kell őket likvidálni, mert az életmódjukból kifolyólag veszélyt jelentenek. A romák maguk inkább az első verziót vallják, miszerint faji alapon történt a népirtás. A Weimari Köztársaságban a holokausztot megelőző törvényekkel már a 30-as években megtiltották a negyedrészben cigányok és az árják házasságát. Magyarországon a vészkorszak előtt beindult a cigányellenes törvények bevezetése, de ezek még nem jártak konkrét összegyűjtésekkel vagy deportálásokkal. A hangadó Endre László, a legismertebb magyar antiszemita hivatalnok volt, aki később belügyi államtitkárként és Adolf Eichmann barátjaként 1944-ben több mint félmillió zsidót deportáltatott Auschwitzba. Ő már 1928-ban, gödöllői főszolgabíró korában tízpontos cigányellenes javaslatot tett le a főnökei asztalára” – elevenítette fel Pesty László.
Az 1940-es évekre a Harmadik Birodalom cigánysága hamarosan a zsidósághoz hasonlóan embertelen megaláztatást és méltánytalanságokat volt kénytelen elviselni. A romákat is gettókban különítették el. Az 1942. január 20-i – a zsidókérdés „végső megoldását” szentesítő, nemzetiszocialista vezetők részvételével zajló – wannseei konferencia szellemében Himmler még ugyanazon év december 16-án elrendelte, hogy az összegyűjtött és fekete háromszöggel jelölt romákat az auschwitzi koncentrációs táborba szállítsák. A horvátországi usztasák a jasenovaci lágerben gyilkoltak meg több tízezer cigányt. Romániában az Antonescu-kormány a Dnyeszteren túl létesített koncentrációs táborokat, ahova 25 ezer romát hurcoltak el, s mintegy 11 ezren ott is haltak meg. A nemzetiszocialisták által megszállt cseh és morva területek cigányságát a letyi és a hodoníni táborba, majd onnan Auschwitzba szállították, ahol elgázosították őket. A Szovjetuniótól időlegesen elhódított balti és fehérorosz területeken mintegy 30-35 ezer cigányt öltek meg a nemzetiszocialisták. A magyarországi cigányságot sújtó porajmos története csak megközelítően dokumentálható. Széles körben elterjedt vélekedés szerint hazánk 1944. március 19-i német megszállását követően körülbelül 30–70 ezer romát, köztük gyerekeket, nőket és öregeket deportáltak a komáromi Csillag erődbe, majd onnan különböző lágerekbe. A porajmos során meghalt magyarországi cigányokról nem rendelkezünk pontos számadatokkal.
„A cigányság vészkorszaka sokkal kisebb hangsúlyt kapott, mint a holokauszt más áldozataié. A romák érdekérvényesítő képessége olyan gyenge volt az elmúlt évtizedekben is, hogy nemigen tudtak olyan társadalmi nyomást gyakorolni, hogy erről a kérdésről szó essen. De nekem meggyőződésem: bármilyen történelmi kataklizma feltárása kutya kötelességünk, és itt nemcsak a zsidó, a roma holokausztra gondolok, hanem a Gulagokra, a Gupvi-táborokra is, ahová elsősorban hadifoglyokat vittek. Úgy vélem, nem történhet olyan történelmi tragédia, amelyről az utókornak ne kellene megemlékeznie. Két okból: ha nem emlékeznénk, akkor mélységesen sértenénk annak a népcsoportnak az érzelmeit, amelynek egy részét tömegesen kiirtották, a másik pedig a prevenció – újra és újra fel kell eleveníteni a borzalmakat, hogy még egyszer ne történhessenek meg” – hangsúlyozza Pesty László.
A filmet Auschwitz-Birkenauban, Izraelben, a Jad Vasem Központban és Somogy megyében forgatták. Létrejöttét a Miniszterelnökség, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és a Szerencsejáték Zrt. támogatta.
Borítófotó: Roma holokauszt. az 1944-es német megszállást követően 30–70 ezer romát, köztük gyerekeket, nőket és öregeket deportáltak (Imperial War Museum)
