A franciaországi Cziffra Alapítvány művészeti vezetője lapunknak elmondta: Cziffra, aki személyesen indította el őt a pályáján, mindkét országban iskolát teremtett. Szellemiségét, határokon átnyúló mintaadását Oehmichen tanárként, előadóként is igyekszik ápolni, megtartani.
Hogyan került kapcsolatba a Cziffra Alapítvánnyal?
– Nagyapám, Bérczi Tibor magyar mozifilmes volt és a férjem, Vincent is magyar származású. Teljes nevem Isabelle Oehmichen-Bérczi. Amikor elkezdtem koncerteket adni, nagyapa azt mondta: „Meg kell ismerned Cziffra Györgyöt!”, s azt is, hogy Magyarország egy zenei nagyhatalom. Elküldtem első CD-met a Cziffra Alapítványnak. Cziffra meghallgatta a felvételt és azt mondta: „Kezdeni kell valamit ezzel a lánnyal.”
– Ebben az időszakban ismerte meg Cziffra György személyiségét, életét. Milyen képe, elképzelése volt korábban a művészről?
– Természetesen már gyermekkoromtól kezdve hallottam erről a nagy zongoraművészről, fel is léptem az egyik koncertjén. De arról nem is álmodtam volna, hogy valaha személyesen találkozom vele! Aztán viszont meghívott, hogy játsszunk végig egy szólóestet. A végén odajött hozzám, és azt mondta: „Te nem zongorista vagy, hanem egy zenész!” 1993-ban meg is kaptam a Cziffra Alapítvány Nagydíját. Később is megfogadtam a tanácsait, a zongorajátékkal kapcsolatban éppúgy, mint az életemben. Ő és Soleika (Cziffra felesége; az egyiptomi származású hölgyet a művész 1940-ben, Budapesten vette el – a szerk.) rendkívül jóindulatúak voltak velem. Biztatásukra az évek során egyre többet foglalkoztam az alapítvány ügyeivel.
– Mit jelent az ön számára Liszt, Dohnányi és Bartók zenéje? Lisztet és Dohnányit CD-n is kiadta már, rendszeresen játssza őket.
– Volt szerencsém egy kvintettben Dohnányit játszani, és számos zongorára írt művét is előadtam már. Azt mondtam, ez neoromantikus zene, amelybe elképesztő módon belekottázta a saját életét! Természetesen igencsak megérintett az a történet is, amikor Cziffra gyermekként a Liszt Akadémián tanult, s el kellett volna őt onnan küldeni, ám Dohnányinak kétségei voltak, hogy ez jó döntés lenne-e. Meghallgatta Cziffrát, és ettől kezdve segítette, hogy a fiú beilleszkedjen az intézmény életébe. Játszottam már Bartókot is, de ez még előttem áll; mindenképpen elmondhatom, hogy lelkesedem a zongorára írt és zenekari műviéért! (A művész Cziffra unokáival, Isabelle-lel és Cosimával ápolja Liszt Ferenc örökségét Franciaországban – a szerk.) Fantasztikusnak tartom a magyar zenei kultúrát.
– Ki „mutatta meg” önnek a lengyelországi Żelazowa Wolát, a hegyi falut, Chopin szülőhelyét, ahol élénk koncertélet folyik nyaranta, és Budapestet, ki kalauzolta el Közép-Európába?
– Lengyelországban az 1999-ben elhunyt Miłosz Magin zeneszerző volt a mesterem, akinek egy művét már volt szerencsém fesztiválon játszani, és amikor 1989-ben megnyertem a Nemzetközi Miłosz Magin versenyt, ez megnyitotta számomra az országot. Megjelent az első CD-m ebben a tárgyban, szerzői estek, koncertek a televízió, a rádió részére, és az egyik felvétel Żelazowa Wolában készült. Ez volt az egyik első nagy szólistatapasztalatom, amely nagyon emlékezetes maradt. Ezután más közép-európai országok következtek, Csehország, Románia és Magyarország. Szegeden találkoztam egy rendkívül rátermett zenekari vezetővel, Weininger Richárddal (vajdasági, német származású, magát magyarnak valló zeneszerző, aki 2011-ben elhunyt – a szerk.). A Liszt Ferenc Akadémián volt egy nagyszabású koncertem Antal Mátyással, aki akkoriban vezette a Nemzeti Énekkart. A koncertet közvetítette a Bartók Rádió még 1996 no-vem-berében – ez számomra itt is sok ajtót megnyitott. Amióta rendszeresen együtt koncertezem magyar partnerekkel, az elmúlt 18 évben létrehoztam egy nyári zenei akadémiát magyar tanárokkal, és öt CD-t is kiadtunk – Weinert, Dohnányit – magyar zenekarokkal és partnerekkel. A férjemmel megalapítottuk a Francia–Magyar Zenei Egyesületet (AMFH), hogy segítsük a két ország közötti közös projekteket. Talán fölösleges is volna hozzátennem, hogy Magyarország a szívemhez nőtt ez idő alatt.
– Mi a Cziffra Alapítvány célja, küldetése?
– Az alapító szándékának megfelelően segíti és támogatja a fiatal, kimagaslóan nagy tehetségű szólistákat, akik átlagon felül teljesítenek, és még nem szerezték meg a kellő ismertséget azokban a körökben, ahol „a hagyományok szerint” szükségük volna elismertségre. Cziffra György rendszerint úgy szervezte meg a programjait, estjeit, hogy azokon rajta kívül szerepelhessen a fiatal tehetségek egyike is. Rendszerint az estek első részében tette ezt lehetővé a fiatalok számára, hogy őket is megismerhesse a közönség. Cziffra szándékának megfelelően az alapítvány minden esztendőben tart meghallgatásokat a fiatal és kevésbé fiatal jelöltek számára. Az elmúlt esztendőkben megpróbáltam érvényesíteni a Cziffra család szellemiségét, hogy annak az idősebb és a fiatal pályázók is részesei lehessenek. Ez a szemlélet, kiegészítve a Chapelle Royale varázslatos helyszínével, spirituális élményt jelent.
– Az idei Cziffra Fesztivál sztárvendégei között szerepel José Cura is. Milyen a híre, a megbecsültsége ennek a zenei eseménynek?
– José Cura meghívása különösen nagy igényű kezdeményezés. Ez az alkotó, éppen úgy, mint egykoron Cziffra, egy kiforrott művész, aki át szeretné adni a tudását, és ezt mesteri szinten viszi véghez. Nagyszerű, hogy egy ekkora művészt is meghívhattunk a fesztiválra. A program igényes válogatást tükröz Balázs Jánosnak (Liszt- és Prima-díjas zongoraművész, érdemes művész, a Cziffra Fesztivál alapító művészeti vezetője – a szerk.) köszönhetően. János különlegesen tehetséges zenész, nemcsak virtuozitását, de gyönyörű játékát is kiemelném. Mint minden nagy tehetség, ő is igen szerény, és teljes személyiségét adja a fesztiválhoz, csakúgy, mint az egész csapat. Nagy örömmel hívtuk meg őt a saját rendezvényünkre, a SenLiszt Fesztiválra (Cziffra szellemiségét ápolja a „Cziffra-palota”, az 1973-ban Senlis-ben megvásárolt 12. századi királyi kápolna, a La Chapelle Royal,
ez a kápolna az alapítvány otthona – a szerk.), ahol épp úgy a „csillaga” volt a 2018. no-vem-beri rendezvénynek, mint ahogy most nagy örömmel veszek részt az ő rendezésében sorra kerülő eseményen. Olyan ez, mintha Cziffra György továbbra is közöttünk élne, és a kezünket fogva tovább vezetne minket.
névjegy
1961-ben született Párizsban.
1989-ben megnyerte a Nemzetközi Miłosz Magin versenyt.
A Cziffra Alapítvány győztese volt 1999-ben.
2002-től Párizsban a Francia–Magyar Zeneművészeti Egyesület (AMFH) művészeti vezetője.
A koncertezés mellett tanít és mesterkurzusokat is tart.