A nagy történelmi párhuzamok mindig is a kedvenceim közé tartoztak, és tudom, hogy sokan szeretik ezeket az összehasonlításokat, eszmefuttatásokat. Jogászként nem csak a történelem érdekelt, a római jogrendszerről is sokat tanultam – igaz, ennek is már bő másfél évtizede. Az egyik megfigyelésem viszont a mai napig „beakadt”. Mert közel sem csak az építészet mond el sokat, hanem a társadalom, a gazdaság felépítése is, és amikor a Római Birodalomról, a császárság koráról tanultam, olvastam, óhatatlanul az Amerikai Egyesült Államok jutott eszembe. Persze igényes (vagy akár felületes) kutatásokat nem végeztem, mint David Engels, aki egy hasonló, meglehetősen bátor felvetést vizsgál meg. Ő nem annyira a császárokat, inkább az őket megelőző római köztársasági időszakot, valamint a császári kor hajnalát tanulmányozza.
Az persze az eddigiekből is kiderült, hogy nem a valóságshow-kat és a sorozatokat nagy mennyiségben fogyasztó átlagembereknek, avagy a szélsőséges, leegyszerűsítő nézeteket vallóknak szól ez a könyv, hanem a különböző nézetekre nyitott, gondolkodó és gondolkodni szerető rétegeknek. Nekik viszont valóban egyfajta kötelező olvasmány ez, hiszen olyan társadalmi, gazdasági és politikai összefüggéseket világít meg a szerző, amelyek egészen egyszerűen elvesznek a napi hírdömpingben. Sőt, még az alaposabb értelmiségi „merre megy a világ” beszélgetések sem tudnak ilyen mélységeket felhozni, ilyen különös párhuzamokat feltárni.
Például azt, hogy a házasság intézménye Rómában is jelentősen erodálódott, mi több, később már a nőknek is joguk lett elválni. Az erkölcsi problémák növekedésével pedig a népességszaporulat is olyan vészesen zuhant Rómában, mint manapság a fejlett Európában. De ott van a kötetben a barbár népek betörésének vagy az államszövetségek, a birodalom „államainak” a kérdése is, mind-mind mai párhuzamokkal tarkítva, pontosabban fűszerezve. A lényeg persze az öreg kontinens mostani identitásválsága, a kohézió gyengülése, amire ezer és egy példa van ma – és volt Rómában, illetve a Római Birodalomban.
E könyv a mögöttes folyamatokról, a háttérről, a mozgatórugókról, a mélyben munkálkodó társadalmi, gazdasági, hitbéli, művészeti, nagypolitikai trendekről szól – méghozzá nem száraz, nem unalmas módon. Szó van benne az elöregedésről, a munkanélküliségről, a politikától való megcsömörlésről és még egy sor aktuális kérdésről.
A hosszú tanulmány mindeközben megtartja azt a színvonalat, amelyet egy tudományos munkától elvárhatunk: telis-tele van hivatkozással, nagy gondolkodóknak a mai korra nézve is releváns állításaival. S talán, hogy ne legyen ennyire lehangoló a válságok közti párhuzam, a zárszóban a szerző a legnagyobbaktól idézve oldja fel valamelyest folyamatos szorongásunkat a jövőtől. Kantot citálva nyugtat például: „Hogy baj van a világgal, oly régi panasz, amely egyidős a történelemmel.” De számos bibliai és mitológiai példával is „csitít” minket, örök rettegőket. Sőt utószót is kapunk, amely a panasz helyett jövőképet villant fel, egyfajta birodalmi, autoriter jellegűvé váló Európát, amely egy jövőbeli „konzervatív forradalom” irányába mutat. A szerző szerint ebben a világban fél lábbal már benne is vagyunk. Hogy jönnek-e a nagy európai „császárok”, vagy inkább a szétforgácsolódás, az egyesülési folyamatok teljes megtorpanása jellemzi-e a következő években az öreg kontinenst – nem tudhatjuk, de bizonyosan sokat változik majd a véleményünk, ha ezt a tartalmas és igen izgalmas kötetet elolvassuk.
David Engels: A birodalommá válás útján – Az Európai Unió válsága és a Római Köztársaság hanyatlása (L’Harmattan Kiadó, 2017)
