A fesztivál célja: emléket állítani Bujtor István szellemi örökségének. A szervezők elsősorban olyan filmeket várnak, amelyek valamilyen rejtély, bűnügy körül zajló cselekményt dolgoznak fel, vagy a költészet valamely elemét – vers, ballada, költői életmű – mutatják be filmes formanyelven, az emberi élet sokszínűségét ábrázolják egy vagy több cselekményszállal és fordulattal. Elsősorban fiatalos szemléletű és szubjektív megközelítéssel forgatott alkotásokat szeretnének.
„A közönség ilyenkor, nyáron nem vágyik valami fajsúlyosra a Balaton partján, inkább arra a hangulatra, amelyet Bujtor megteremtett. Azt a könnyed világot, azt a szórakoztató miliőt, azt a finom humort, azt a feltáró gondolkodást, azon szórakoztató megoldásokat, ok-okozati összefüggéseket keresik, amelyek így együtt nagyon élvezetesek voltak” – jelölte meg a tematikát és a stílust Lutter Imre, a fesztivál menedzsere.
Egy alkotó vagy alkotócsoport legfeljebb öt filmmel nevezhet, amelyek hossza egyenként csak indokolt esetben haladhatja meg a hatvan percet. A munkákat előzsűri válogatja a versenyprogramba, s közönség előtt vetítik le azokat a Szemesi Nyármarasztó Napok keretében. A négy műfaji kategória nyerteseinek alkotói, alkotócsoport esetén képviselői repülőjegyet nyernek a 2019-es cannes-i filmfesztivál idejére, filmjük pedig bekerül a Kaleidoszkóp Nemzetközi VersFesztivál programjába.
Balatonszemes Község Önkormányzata, a Latinovits Emlékmű Alapítvány, a Latinovits Zoltán Művelődési Ház és a Magyar Versmondók Egyesülete közvetlenül a balatonszemesi származású, Balázs Béla-díjas színművész, filmrendező, forgatókönyvíró és producer halála után alapította meg a filmfesztivált.
A fő szervező Magyar Versmondók Egyesülete negyed évszázada működik.
„Ápoljuk Latinovits Zoltán emlékét, munkásságát, és nemcsak az övét, hanem költők és előadóművészek tömkelegéét, Mensáros Lászlótól kezdve a kortárs költőkig bezárólag nagyon sokakét – mesélte Lutter Imre. – Mivel Bujtor Latinovits Zoltán testvére volt, a családban nagyon sok olyan produktum jött létre, amelyet közösen kezdett el a két testvér. Úgy gondoltuk, a versek megfilmesítését sem zárjuk ki. A versfilm egy néhány éve létező műfaji kategória, amikor a versekből, költészeti alkotásokból egy önálló vizuális mű születik. Etűd vagy akár kisjátékfilm formájában. A Magyar Versmondók Egyesülete a Nemzeti Színházzal közösen működteti például azt a költészeti versenyt, ahol az egyik kategória pont a versfilm. Mivel egészen jó etűdök születtek tavaly, úgy gondoljuk, ezt a vonalat erősíteni kell. Bujtor több olyan filmben játszott, ahol az elbeszélő költemény, akár maga a költészet jelen volt. A nyelv és a színház világa nem választható el egymástól, nagyon-nagyon összetartozó társak, amelyek ötvözését szívesen látjuk mint innovatív, újszerű formát, hiszen Bujtor István is arra törekedett, hogy minél dinamikusabb és újszerűbb legyen. És ennek az irányzatnak a leghitelesebb formálója a Magyar Versmondók Egyesülete.”
A fesztiválprogramban Bujtor István válogatott filmjeit is megnézheti majd a közönség, és a tavalyi győztes alkotások szintén vászonra kerülnek. A szakmai seregszemle részeként fiataloknak rendeznek filmes workshopot, emellett a közönség szervezetten is elzarándokolhat a Bujtor–Latinovits-dinasztia végső nyughelyéhez.
„Bujtor István szeretné ezt a fesztivált, mert nagyon szerette a fiatalokat, sok mindenkivel dolgozott együtt, nemcsak szinkronstúdióban, hanem színházban, a filmes világban is. Amikor színházigazgató lett, akkor mindig patronálta az ifjakat, s azokat az értékelveket, irányzatokat, produktumokat támogatta, amelyek nem átvettek, nem másoltak, nem mímeltek, hanem saját ötleten alapultak, valamint nemcsak formabontó újdonságokat képviseltek, hanem egy sikeres út alapjai lehettek. Ha ilyenfajta újszerű dolgokat tudunk bemutatni, és ha Bujtorról magáról beszélünk – hiszen az volt a célja, hogy a filmjeit minél több helyre eljuttassa –, akkor ennek a hagyománynak tiszta folytatása lehet az, amit a fesztivál képvisel” – fogalmazott Lutter Imre.
Igen ám, csak az a fránya idő. Az Ötvös Csöpi-filmeket ugyan néha-néha műsorára tűzi valamelyik televíziós csatorna, de a bemutatásuk óta eltelt jó pár év, és vannak olyan generációk, amelyek már nem ismerik az egykori sikerfilmeket.
„Múlt nélkül a jövő sem létezik – így a fesztiválmenedzser. – Az a fajta nemzeti kulturális örökség, amely adott Magyarországon, akár Latinovitsról, akár Bujtorról beszélünk, az nem egy kezdet, de nem is a vég. Mondok egy másik példát: a Latinovits Alapítvány és a Magyar Versmondók Egyesülete ez év nyarán Balatonszemesen több ezer gyereket táboroztat egy uniós pályázat keretében, hogy – egyébként valóban szórakoztató – szerepmodell jellegű gyakorlatokon keresztül megismerjék alkotólegendáinkat, akik már nincsenek az élők sorában, de nagyon fontos tradíciókat hagytak ránk. Amennyiben ezeket a gyerekek az ő XXI. századi kommunikációs világukhoz közel álló stílusban, pörgő, raszteres módon, szórakoztató jelleggel és nem információs alapokon ismerik meg, akkor, azt hiszem, fel lehet kelteni az érdeklődésüket a téma iránt. Nekünk az a feladatunk, hogy ezeket a produkciókat visszahozzuk a köztudatba. A fiatal generáció szempontjából azt mondhatjuk: ezek kultikus filmek, ezeket elő kell venni és megnézni, a fesztivál is ezzel kezdődik majd. Azt tapasztalom, hogy a közönség szereti Bujtor Istvánt, ezt a telt házas vetítések bizonyítják.”
A Bujtor István Filmfesztivált a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Művészeti Akadémia támogatja. A nosztalgiavetítésekre és a versenyprogram megtekintésére augusztus 18. és 20. között lehet betérni a balatonszemesi Latinovits Zoltán Művelődési Házba.
