Ősi motívumokat lel meg Csomortáni Gál László

A jámbor bivalyfej bólint, és a fába szorult törpe mesélni kezd. Hogy mit mesél, arról képzőművész művei vallanak. Kortárs alkotóink egyik legkreatívabb képviselője legutóbb a Makovecz-központban rendezett kiállításán kápráztatta el a látogatókat végtelen ötletességével.

DÉMON AZ AJTÓN

A fára való rátalálása akkor kezdődött, amikor házakat újítottak fel a szülőfalujában, Csíkcsomortánban – vallja az alkotó. Több száz éves székely házakat építettek újra – nem skanzennek, hanem lakóháznak. A baráti körrel mintegy tizenöt épületet mentettek meg az enyészettől. Mivel egyes épületrészek már használhatatlanok voltak, a deszkákat, az ablaktáblákat, a teknőket is kidobták. Az alkotó ekkor kezdett festeni a több száz éves fafelületekre. Tíz esztendeje használja már ezt az alapanyagot. Megragadta őt „a napsütéstől megvörösödött felület” – ahogy lapunknak nyilatkozva fogalmazott. „Az erezet megmélyült, a görcsöket a nyári nap kiemelte, így nagyon érdekes formák alakultak ki. A sötétbarna már önmagában megfog, melegséget áraszt.”

 

TENNI A MEGMARADÁSÉRT

Csíkcsomortánban, az 579 fős, Csíkszereda közelében fekvő faluban a legutóbbi népszámláláskor 575-en vallották magukat magyarnak. A száz esztendeje még 1200 fős település a megmaradásért, az önazonosság megőrzéséért tett példátlan erőfeszítéseiről híres. Csomortáni Gál László és családja kiemelkedő szerepet vállal ebben – a hagyományokat élik, megtartják, nem „őrzik”. Először ez a família épített az ősi módszerekkel tapasztott házat a településen. Az épületben nem találni modern háztartási eszközöket – hiszen villany sincs benne –, sem a barátaik azóta felépült vagy épülő házai-ban. Háztáji gazdálkodást folytatnak, ez majdnem a teljes élelmiszer-szükségletet fedezi. Hogy mennyire sikeresek ebben, azt a lakóépület körül futkározó három vidám, szalmakalapos gyermek bizonyítja. Baráti közösségük arra jutott, hogy legalább ennyi gyermek kell egy családba, s ez nem puszta szó maradt – van, akinek már öt gyermeke született.

 

VÁSZON HELYETT AJTÓ

Csomortáni háromszáz éves ajtókra, vén ablaktáblákra festett képein vissza-visszatér a nap és a hold ábrázolása. Arra a kérdésünkre, hogy véletlen egybeesés-e ez a székelység jelképeivel, vagy tudatosan használja, így válaszolt: „Származásomból kifolyólag egyértelmű, hogy tudatosan. Itt születtem Csíkban, Csíkszeredában, a Székelyföldön, s egy ötéves nagyváradi főiskolai képzéstől eltekintve úgy nagyjából mindig is itt éltem, Csíkcsomortánban.”

A művei ókori motívumokat is megjelenítenek – ökröt, szamarat, bárkát, pajzsdíszt. Elmondta, hogy a település határában, egy Várdomb nevű helyen, ahol egy régi vár alapjai húzódnak, feltártak egy öt-hatezer éves települést. Az itt talált kerámiák díszítése feltűnően hasonlít a még élő helyi népművészet motívumaira. Csomortáni úgy véli, „valamiféle kulturális, nem pedig nemzeti jellegű folyamatosság” lehet a jelenség mögött. Elkezdte összehasonlítani a régészeti anyagot más leletekkel, például Kovászna megyében, és arra jutott, hogy ott is hasonló stílusjegyeket használnak. Példaként hozta fel e sorban a csíksomlyói Salvator-kápolna mennyezeti kazettáit is. 

 

A FEKETE BOJTÁR FEHÉR NAPJAI 

Amikor a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa lett, azt a feladatot vállalta, hogy Csíksomlyó környékének minden szintű élő népművészetét – az archaikus imáktól az építő művészetig – próbálja újraéleszteni, „újra látni a világot”. Az archaikus imákon keresztül döbbent rá: „Nekünk van egy a kereszténységnél sokkal korábbi, ha nem is vallásunk, de hitvilágunk.”

A művész úgy véli, létezik a tudatalattinkban egy ősműveltség, amellyel igen keveset foglalkoznak. Az utóbbi húsz évben történtek erre kísérletek, de ezek eredménye rejtve maradt. Őshitünkben szerinte egyfajta duális világ létezett, a sötétség és a fény harca. Ez visszavezet a sámánizmushoz, a magyar ősvilághoz. Azt mondja, ezt a világképet nem valami szervezett, intézményesített vallás alakította ki, hanem „ez volt a legtisztább hitvilág, semmi sem befolyásolta, szervesen született meg az emberek lelkében”.

Csomortáni a művészetére hatással lévő alkotók közül Tóth Menyhértet, Van Goghot és Csontváryt említette meg – de úgy fogalmazott, az elődök helyett leginkább az anyagra, a fára figyel, annak az üzeneteit szeretné továbbítani. Elmondta: több órán át tart, míg „ráhangolódik” a faanyag erezetére, görcseire. 

Kérdésünkre válaszolva megerősítette, hogy erős hatással volt rá Sinka István költészete is. Egyik festményének a címe egy Sinka-idézet: „Szóljon, aki látta”. San Diegóban kötött ki az egyik munkája, mely szintén a költőre utal, a címe: S a fölhasadt bot kivirágzott. Hozzátette: „Az ő élete nekem egy nagy szimbólum, megjárta a poklot és a mennyországot. A poklot azért, amilyen élte volt – s a mennyország az ő alkotásai. Sinka művei is a sötétség és a fény harcáról szólnak, ez már a legelső verseiben benne van.” Csomortáni példaként a fekete bojtárként is emlegetett költő Napimádó című versét említette.

 

A FÉNY ÉS A SÖTÉTSÉG HARCA

Csomortáni festményein nemegyszer különös, démoni teremtések magasodnak a táj felé, vagy pördülnek elő a mélyből. A művész a „sötét alakokról” így vallott: „Ha például most kinézek az ablakon, én az eget nem látom. Aki járt Csíkban, tudja, miről beszélek: a magas hegyek miatt itt mindig sötétebb van, mint más tájakon, később kel a nap, s korábban lenyugszik.”

Igazából Csíkban érződik a fény és a sötétség harca – fejtette ki –, hiszen: „Ez a legsötétebb pontja a Kárpát-medencének. Szentendrei barátaim mondták, hogy nem kapnak itt levegőt. Ellátni nem lehet tovább négy-öt kilométernél. Így akaratlanul is kijön belőlem a kevesebb fény és a nagyobb sötétség. Például a fa görcseiből, hiába is próbálgatom, mindig egy szomorú arc áll össze.” Majd hozzátette: képein „mindig a fény győz”. 

Arra a kérdésre, hogy most min dolgozik, arról beszélt, hogy megfogta őt „ez az úzvölgyi katonatemetős cirkusz”, s most katonadalok megfestésén munkálkodik. „A háborút szépen megfesteni nem lehet, az egy sötét téma. De minden háborúnak vannak túlélői, az élet megy tovább. A sok sötétbe, a sok háborúskodásba próbálom belevinni az optimizmust, hogy a fény győzzön.”

Ezek is érdekelhetnek

További híreink