KAMARA VIRTUÓZOK
A licenc sikerét pedig az is bizonyítja, hogy olyan nagyságok álltak mögé, mint Plácido Domingo, és immár több földrészen talált vevőre, partnerre. Miért kell ezen változtatni, ha a formátum Magyarországon és külföldön is bizonyított?
Egyrészt mi és a televízió is szeretett volna újítani – árulja el Batta András zenetudós, a zsűri állandó tagja, a Kis Virtuózok Alapítvány elnöke. „Felmerültek alternatív megoldások, az egyik legjobb lett volna a V4-gyel való együttműködés. Kedves gondolat volt, hogy a visegrádi négyek fiataljai mérik össze a tehetségüket, de azt nem lehetett megoldani az idén. Így merült fel egy másik ötlet, ez a bizonyos kamaravirtuózok, amiben az a szép, hogy családok, muzsikuscsaládok – ahol nem szükséges, hogy a felnőttek professzionális zenészek legyenek, ellenben az igen, hogy a gyerekek tanuljanak zenét – játszanak együtt. Azután van egy másik terület, amikor iskolai vagy zeneiskolai csoportok, barátok muzsikálnak együtt és van egy harmadik, ahol pedig tanár és diákjai zenélnek együtt, és ezekből próbálunk összehozni egy műsorra valót. Nyolcan fognak versenyezni, nincsenek külön kategóriák, és minden adásban elbúcsúzunk egy csapattól. A hatodik műsor, a finálé élő, ott már csak három csapat marad és a közönség szavaz. Visszajön az a gyakorlat, hogy minden zsűritagnak van egy virtuózos hegedűje és egy lehetősége, hogy bent tartson egy csapatot, amelyik a legjobban tetszik neki. A közönség is szavazhat, a fődíjat is az általuk leadott voksok alapján adjuk oda, ráadásul az adások alatt is érkező közönségszavazatok alapján átadunk egy közönségdíjat.
Felmerül a kérdés: ezeket a nagyon különféle formációkat nem lesz nehéz összehasonlítani?
„Ez az előző műsoroknál is felmerült – magyarázza Batta András. – Hogyan lehet összehasonlítani egy trombitást egy hegedűssel, egy zongoristát egy nagybőgőssel. Eddig az előadóművészi attitűdöt vizsgáltuk, tehát azt, ki milyen kifejező, ki hogyan hat ránk. Sokat számított, de nem a hangszertudás, hanem az előadói attitűd, most pedig az együtt muzsikálás módja alapján döntöttünk. Hogy mennyire figyelnek egymásra, mit tudnak a maguk kis zenedarabjával kifejezni. Ennek az egész műsornak az az üzenete, hogy jó együtt muzsikálni, ezek a közösségek az életben is együtt vannak, ez pedig mennyi pluszt jelent annak, aki csinálja és annak is, aki hallgatja.”
Abszolút győztes a tavalyi versenyen. Beke Márk harsonás
A Virtuózok egy szórakoztató tehetségkutató műsor. A készítők reményei szerint az új szériából is kiragyognak majd a tehetséges fiatalok. „Egyrészt biztosan találunk tehetségeket, de egészen bizonyos, hogy olyan együttes is akad, amelyik mint zenekar érdemes a támogatásra. Mindenféle hangszer-összeállítással lehet jelentkezni, nem feltétlenül klasszikus kamarazenekari felállással. Nem kifejezetten vonósnégyeseket meg zongoraötösöket várunk, hanem olyan közösségeket, amelyek együtt játszanak különféle hangszereken, és ezt magas, virtuóz szinten tudják produkálni. Ez egy kísérlet, ilyet még nem csináltunk. Nyugtával dicsérjük a napot, de egyelőre úgy tűnik, hogy tetszik mindenkinek.”
A boldog békeidőkben komoly hagyománya volt a családi zenélésnek, a baráti körben való muzsikálásnak. Vajon kitűnik a jelentkezésekből, hogy létezik-e még ilyesmi? Batta András szerint sokat halványult ez a hagyomány.
„Az embernek eszébe jut, hogy Kodály Zoltán édesapja állomásfőnök volt, de muzsikált, csellózott, vonósnégyest alakítottak, tehát a polgári középosztályban ez teljesen bevett dolog volt. Nem hiszem, hogy visszatérne ez a szokás. Egyszer talán érdemes lenne egy olyan versenyt is rendezni, ahol amatőrök mérik össze a tudásukat, mert az amatőr zenélés még mindig él, természetesen nem abban az elterjedtségében, mint mondjuk Kodály gyerekkorában vagy még a második világháború előtt, de azért most is akadnak kiváló zongoristák. Érdekes módon például az orvosok között rengeteg zenészvonósnégyes, orvoszenekar működik. Az előző műsorok nagy kedvet adtak a gyerekeknek – állítólag 15 százalékkal megnőtt a zeneiskolába jelentkezők száma a műsor hatására –, most elképzelhető, hogy ennek a muzsikálásnak is meglesz a hatása, kedvet csinálhat az együtt zenélésre. Nagyon komoly társadalmi tendenciákat tud kiváltani ez a műsor, ez az egyik nagy erőssége és titka.”
Egyébként az adásnak van még egy különleges vetülete is a Virtuózok szempontjából, nevezetesen, hogy a Virtuózokkal öt éve megalapították Kis Virtuózok Alapítványt, ez az intézmény pedig követi a gyerekeket, akiket fölfedeznek, megpróbálják őket az alapítványba bevonni, koncertlehetőséget kapnak, a karrierépítésben is segítséget nyújtanak.
„Nagyon érdekes – meséli Batta András –, hogy az alapítványban létrehoztunk egy kamaraegyüttest, fura módon teljesen függetlenül a tévés kamaravirtuózoktól. Pontosan azért, hogy ezek a tehetséges fiatalok együtt is tudjanak muzsikálni, valamint azért is, hogy egyfajta virtuózos zenei brandet erősítsünk. Klasszikus zenét játszanak, népszerű darabokat, és azokat egyfajta átiratban, amiket az egyik nagy felfedezettünk ír át, aki vezeti is az együttest. Ettől a zenekartól nagyon sokat várunk. Be fognak mutatkozni a Kamara Virtuózokban is az első és az utolsó műsorban vendégegyüttesként. Van még egy szál, ami a régi Virtuózokat a mostani műsorhoz köti, hogy minden adásban szerepel egy olyan korábbi virtuóz, aki mentorálja azokat a gyerekeket, akik most szerepelnek a műsorban.”
A klasszikus Virtuózokat is folytatják, ám Batta András szerint egy kis csavart mindenképpen tesznek majd bele. „Mindig jönnek újabb és újabb gyerekek, és ahogy már szó esett róla, a Virtuózoknak megindult a nemzetközi karrierje. Én akkor lennék a legboldogabb, ha legalább a környező országokból érkeznének hozzánk. Néha azt szoktuk mondani nagyképűen vagy reménykedve, hogy ez a jövő zenéje, és ez fogja átvinni a komolyzenét a túlsó partra. Talán így lesz.”
Borítófotó: A Virtuózok tavalyi szuperkoncertje. Boros Misi és Bogányi Gergely
