Csodagyerekként indult, nyolcévesen zeneakadémiai hallgató lett, majd a nyomor és az élet bárokba sodorta, ahol éjszakánként zongorázott, játszott Wagnert a német katonáknak az életben maradásért, egy sikertelen disszidálási kísérletért börtönbe került, ahol majdnem szétverték a kezét, majd 1956-ban egy oldalkocsis motorkerékpárral, családjával együtt elhagyta az országot, és üstökösként berobbant először Európa, majd a világ művészeti életébe. Párizsban telepedett le. A New York Times a világ legjobb zongoristájának választotta. Több mint egymillió lemezt adtak el a Magyar rapszódia albumából.
Balázs János Liszt- és Prima díjas zongoraművész 29 éves korára már szintén bejárta a fél világot. Mindemellett élete egyik fontos tennivalójának Cziffra György életművének magyarországi megismertetését és népszerűsítését tekinti. Az ötletből mára rangos fesztivál kerekedett. Vajon honnan ez az eltökélt vonzalom, és miért nem elégedett meg azzal, hogy ad néhány emlékkoncertet? A párhuzamos történetek szálait Balázs Jánossal fejtettük fel.
„Egészen pici gyerekkoromtól végigkövethető Cziffra György munkásságának hatása az életemre. Három vagy négy lehettem, amikor pontosan az ő lemezeit hallgatva odamentem a zongorához – édesapám egyébként dzsesszzongorista –, és kikeresgéltem a billentyűkön a Liszt- vagy Chopin-melódiákat. Így indult el a zene szeretete bennem. Cziffra lett a kedvenc zongoristám, ráadásul tizenegy-tizenkét évesen elolvastam az Ágyúk és virágok című életrajzi könyvét, és akkor kirajzolódott előttem, hogy egy fantasztikus ember volt. Akkor sem értettem és most sem, miért nincs igazán valamilyen lenyomata az életének itt, Magyarországon. Amikor külföldön jártam – kamaszként játszottam Németországtól Japánig –, mindenhol ismerték a nevét. Gondoltam egy nagyot 14 évesen, és elkezdtem emlékkoncertet adni a Zeneakadémián. Egy évben egyet csináltam, s ezeken általában 20-30 ember ült. De én hittem benne, hogy van jövője, és egy idő után már telt ház fogadta a hangversenyeimet. Azután a feleségemmel kitaláltuk, hogy legyen egy fesztivál. Ugyanis ez fémjelezné a legjobban Cziffra György színes munkásságát, sokoldalúságát, hiszen ő nemcsak zongoraművész volt, hanem működött egy alapítványa is. Segítette a fiatalokat, rendkívül kalandos életútja volt, ami nem csak egy zenésznek tud erőt adni. Az ötlettel bementem a MOM Kulturális Központba, ahol már ötödik éve tartok ingyenes gyerekkoncerteket, így tudtam, hogy egy rendkívül innovatív, fejlődő intézmény. Meg is valósítottuk az NKA támogatásával az első fesztivált, amelynek váratlanul nagy sikere volt.”
A siker titka többek között az lehet, hogy nem átlagos zongoraesteket rendeznek, hanem nagyon sok ékszerdoboz jellegű elemmel gazdagítanak mindent, ami mind azt a célt szolgálja, hogy klasszikus zenét hallgassanak az emberek. Ilyenek például az improvizációs elemek. Akadnak olyan koncertek, ahol rendhagyó összeállításban muzsikálnak a színpadon egymással nemigen találkozó művészek. A mostani fesztivál keretében például jövőre lesz egy Szakcsi Lakatos Béla-, Presser Gábor- és Balázs János-zongoraest. Most Rost Andreával, a jövő évben pedig Miklósa Erikával zongora-ének koncertet adnak operákból.
„November 5-én, Cziffra György születésnapján levetítjük a MOM Kulturális Központban A virtuóz című filmet – kezdi a programismertetőt Balázs János. – Számos egyéb kisebb rendezvénnyel színesítjük a programkavalkádot, például az adventi időszakban a MOM Parkban, a Szamos Cukrászda elé kihelyezünk egy pianínót, amelyet bárki bármikor használhat, és ott a ver-seny-győz-tesek, illetve a felfedezettjeink, akiket támogatunk, adnak majd mi-ni-koncerteket az éppen ott kávézó közönségnek. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményével és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Zenei Tanszékével közösen rendezünk egy tinédzsereknek szóló vetélkedőt, amelynek Cziffra-kód a neve. Ez egy nyomozós, kutatós játék lesz, ahol Liszt Ferenc és Cziffra György életéből kell feladatokat megoldani a modern technikák segítségével. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy úgy szeressék meg a klasszikus zenét, hogy közben ne is vegyék észre: tanulnak. 2018 februárjában kezdődik maga a tulajdonképpeni fesztivál. Három helyszínünk van: a MOM Kulturális Központ, a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterme és a Zeneakadémia Nagyterme. Két Grammy-díjas világsztár fogadta el a meghívásunkat: az egyik Pierre-Laurent Aimard, a másik Arkagyij Volodosz. Fel fog lépni a Cziffra Fesztivál kamarazenekara. Sok ifjat szeretnénk bemutatni a közönségnek. Bemutatkozási lehetőséget kapnak a fiatal generáció legjobbjai a Virtuózok és a Junior Prima díjasok koncertjén. Lesz egy bárest, ahol a Hot Jazz Band, valamint Sárközi Lajos és cigányzenekara varázsolja elénk a két világháború közti boldog békeéveket. A legkisebbekre gondolva meghirdettünk egy rajzpályázatot és rendezünk hangszerbemutató koncertet, amelyet Eötvös József gitárművész tart. A Zeneakadémia Nagytermében gálakoncerttel zárjuk hivatalosan a fesztivált. Ott adják át a Cziffra Fesztivál díjait, amelyekkel az esemény nem csupán egyszerű koncertsorozat, hanem komoly erőkkel fókuszál a mecenatúrára is. A Hommage à Ciffra gálakoncerten a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Vásáry Tamás vezényletével szólal meg, majd én játszom egy Liszt-versenyművet. A hivatalos zárás kifejezést azért használtam, mert egy after programmal készülünk február 27-én kedden, Bősze Ádám stand-up előadásával a MOM Kultban.
A rengeteg fáradozásnak Balázs János szerint rettentő egyszerű a miértje: „Semmit sem csinálok muszájból – bár sok éjszakánk is rámegy a feleségemmel a fesztiválszervezésre –, mert vallom, egy művésznek kötelessége a társadalommal szemben szellemi nagy-jaink emlékének ápolása. Ezenkívül szeretném, ha egy gyerek se nőne fel úgy ebben a furcsa világban, hogy ne halljon Bachot, Beethovent, Bartókot vagy Kodályt.”