Akár a Dunán kishajóval, akár a hídról lekanyarodva gyalogszerrel érkezik a néző, a Szigeten varázslatos hangulatba csöppen esténként. A szem, a fül, a lélek kinyílik, a misztikum folytatódik a hatalmas árnyas fák alatt, megérkezvén a hatalmas színpadhoz. Opera vagy operett, rockopera vagy színmű, klasszikus vagy komolyzenei koncert, a szabadtér hangulata különleges, magával ragadó. Az operettet például pirulában írná föl mindenkinek aki, fáradt, nyűgös vagy ideges, Bán Teodóra, a Szabadtéri Színpad jelenlegi igazgatója, de erről majd később, előbb nézzük, hogyan született, és hogyan fejlődött a magyar és nemzetközi közönség igen közkedvelt játszóhelye.
A Margitszigeten már a múlt század elején próbálkoztak színházteremtéssel, de az 1918 májusában megnyílt Margitszigeti Színkörnek otthont adó épületet már a következő évben lebontották. Az első szabadtéri előadást 1924-ben rendezték meg a szigeten, és ezt több, de rendszertelen nyári előadás követte.
A folyamatos működésre alkalmas játszóhelyet, egy szabadtéri színpadot – a Szegedi Szabadtéri Játékok mintájára – 1938-ban Kaffka Péter tervei szerint építették meg a víztorony lábánál. A szecessziós építményt 1911-ben emelték a néhány évvel korábban a főváros tulajdonába került sziget vízellátására. A nézőtéren háromezer-ötszázan foglalhattak helyet, a színpadot ősfák és természetes növények vették körül. Eső esetén a közönség a víztorony köré épített hat méter széles, száz méter hosszú fedett sétányon talált menedéket.
A hivatalos nyitó előadáson, 1938. június 18-án a Nemzeti Színház társulata William Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékát adta elő. Az ünnepi eseményt a Himnusz nyitotta meg, majd a Nemzeti üdvöskéje, Szörényi Éva köszöntötte a hetvenéves Horthy Miklós kormányzót, akit az egykorú beszámoló szerint a közönség lelkesen éljenzett, ezután Sárdy János énekelt el egy erre az alkalomra írt fohászt. A színpad első igazgatója a Nemzeti Színházat is vezető Németh Antal lett.
Az első három évad nyári szezonjában folyamatosan játszottak, a Nemzeti Színház produkciói mellett az Operaház sikerei szerepeltek műsoron. A második világháború idején a műsorkínálat nem volt ilyen gazdag, 1944 vészterhes nyarán már nem tartottak előadásokat, Budapest ostroma alatt a szabadtéri színpadot lebombázták.
A károk helyreállítása után, 1949. augusztus 6-án a Szív küldi szívnek című sanzonesttel nyitották meg újra a színpadot, amely háromezer-hétszáz nézőt tudott befogadni. Az újjáépítés során a zenekari árkot a jobb hangzás érdekében fával burkolták, a füves színpadra mozdítható táncparkettet készítettek, korszerűsítették a világítás- és hangtechnikát. Az intézményt a Városi Színház alá rendelték, 1952 és 1962 között a Magyar Állami Operaház nyári játszóhelye lett, a műsoron főként operák, daljátékok és balettek szerepeltek. Az éveken át játszott darabokra azonban egyre kevesebb néző volt kíváncsi, az 1962-es nyári évadban már csak nyolc előadást tartottak, 1963-ban pedig egyet sem.
A rendkívül leromlott állapotú színpad 1964 őszén a Fővárosi Tanács kezelésébe került, tervbe vették újjáépítését. Ehhez két-három évre és húszmillió forintra lett volna szükség, de a teljes összeg nem állt rendelkezésre, csak részleges felújítást végezhettek. 1982-ben, amikor az átépítést már nem lehetett tovább halasztani, új színpadot építettek, kényelmesebbé tették a nézőteret és a büfét is megnagyobbították. A munkálatok utáni ünnepélyes megnyitón, 1984. július 12-én a Győri Balett Az igazság pillanata című előadását tekinthették meg az érdeklődők.
A színpad igazgatója 1986-ban Koltay Gábor lett, aki új műfajú előadásokkal – rockoperával, musicallel – bővítette a repertoárt. Még ebben az évben műsorra tűzték a Jézus Krisztus szupersztárt, 1993-ban itt volt az ősbemutatója Szörényi Levente Attila – Isten kardja című rockoperájának, 1995-ben bemutatták az István, a királyt, a millenniumot 2000-ben a Kormorán együttes A megfeszített című rockoperájának ősbemutatójával ünnepelték.
A színpadot 2003-tól Bán Teodóra, a Szabad Tér Színház Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója vezeti, azóta a közönség igényeinek változásához alkalmazkodva tánc- és show-műsorokkal, koncertekkel bővült tovább a repertoár. A magyar színészek, énekesek és zenészek mellett minden évben számos világhírű külföldi együttes és előadóművész is fellép a színpadon.
A színpad és a víztorony újabb korszerűsítése 2013 tavaszán kezdődött el, felújították a nézőteret, a színpad fölé új tető került, átépítették az öltözőket, a víztorony homlokzatát helyreállították és díszkivilágítást is kapott. A színpad háromnegyed évszázados múltjára ünnepi évaddal emlékeztek, 2013. augusztus 20-án Erkel Ferenc István király című operáját az 1885-ös ősbemutató óta először itt láthatták a nézők eredeti formájában, nagyszínpadi rendezésben.
Idén a színpad 80 éves jubileuma előtt tisztelegnek ünnepi évaddal. „Ajándék Budapestnek” mottóval ingyenes közösségi eseményekkel és szuperprodukciókkal készülnek, és elindul az ország első „kulturális livestream” szolgáltatása is.
– Amikor pályáztam, akkor valami ilyet álmodtam meg, mint amilyen most. Szerettem volna egy olyan egyedi és semmi mással nem összehasonlítható kulturális helyszínt teremteni, ami felismerhetően Budapesthez tartozik, gondoljunk csak arra, hány olyan épület van világszerte, amiről rögtön egy város jut eszünkbe. Ráadásul meg kell felelnünk a mai világ igényeinek, és nemcsak Nyugatra, vagy a tengerentúlra gondolok, hanem Keletre is, hihetetlenül pompás rendezvényhelyszínek vannak, és nekünk fel kell venni velük a versenyt. A Margitszigetnek persze már a puszta helyszíne is olyan, hogy annak csodájára járnak a turisták. A nyár arról szólt, hogy hogyan utazzunk el, vagy le, én azt szerettem volna, ha az is szerepel a programok között, hogy hogyan utazzunk fel a Margitszigeti Színpadra – mondta Bán Teodóra.
