Az eredeti neve Emmanuel Radnitzky, és Philadelphiában született. A cári Oroszországból Brooklynig menekült apja szabó, édesanyja varrónő volt. A Radnitzkyről Rayre változtatott vezetéknév radikális döntés volt, de így jobb eséllyel kerülhették el az antiszemitizmust. Manny – ahogy a család nevezte – csavart még egyet, és keresztnevét Manre, vagyis emberre rövidítette.
Óriási kísérletező volt, csinált pár perces rövidfilmet, szobrot és „rayogramot”, azaz különböző tárgyakat helyezett fényérzékeny papírra, és ezek megvilágításával, fényképezőgép nélkül állította elő műveit. Az elnevezés természetesen saját „konstruált” vezetéknevére utalt, a Rayre, vagyis a fénysugárra.
A megélhetés vitte rá a fotózásra; előbb barátai festményeit dokumentálta, majd portrékat készített. Sztárkollégáit, barátait, például Picassót, Hemingwayt, Gertrude Steint fényképezte, ezek lettek aztán a legnépszerűbb alkotásai. Fényképei különlegesek voltak: nem csupán a téma beállításával és megvilágításával érte el a kívánt hatást, hanem a nagyítások kidolgozásakor is speciális technikákat alkalmazott.
Ő maga a leggyakrabban festőnek nevezte magát. 1924-ben, Párizsban Kiki de Montparnasse-nak, későbbi feleségének az udvarlás első napján azt mondta: „Engem azzal vádolnak, hogy összetévesztem a festészetet a fotográfiával.” Valóban, ha a nevét halljuk, a fotói jutnak eszünkbe, pedig a szürrealizmushoz és még inkább a dadaista mozgalomhoz köthető szobrai, tárgyai, festményei alapvető fontosságúak. Élete vége felé – szerencsére 86 éves koráig élt és végig aktív maradt – megírta önéletrajzát (Self Portrait), amelynek a borítóján egy általa kialakított szolarizációs technikával készült önarckép látható profilból, amint az állványon álló kamera lencséjét állítja.
Rengeteg dolgot köszönhetünk neki. A modern fotográfianyelvezet egyik alakítójaként tartják számon, művei a későbbi generációknak mintát és kiindulópontot jelentettek.
Kísérlettől a művészetig: Man Ray fotográfiái címmel december 8-án, a debreceni Modem Modern és Kortárs Művészeti Központban nyílik kiállítás, ahol a mester több mint száz munkája látható majd. A tárlat február 24-ig látogatható.
ÉS MI AZ A DADAIZMUS?
A dada és a szürrealizmus a XX. század első évtizedeinek két nagy művészeti irányzata. Mindkettő radikálisan megújította a művészetről való gondolkodást. A dada hétköznapi tárgyak átértelmezésével, a véletlen szerepének a hangsúlyozásával, a hagyományos esztétikai értékek megkérdőjelezésével, a szürrealizmus pedig a valóság újraértelmezése révén. Mindkét irányzat létrehozott egy csomó új műfajt, nekik köszönhetjük többek között a fotómontázs, a kollázs és az asszamblázs (ahol főleg tárgyakat használnak a képek kialakításához) kitalálását, az objektet (amikor a művészek teljesen átértelmeznek hétköznapi használati tárgyakat) vagy a readymade-et, ahol egy egyszerű, már régen elkészített használati tárgyat művészi célokra alkalmaznak.
