A költségvetéséhez rendelt forrásból 2018 szeptemberétől évente száz új ösztöndíjat adnak ki fiatal és középgenerációs művészek számára havi bruttó kétszázezer forint összegben, háromesztendős időtartamra, legfeljebb évi háromszáz fős létszámkeretig. Ez a hároméves intervallum a Magyarországon jelenleg jellemző ösztöndíjakat tekintve páratlanul hosszú futamidőnek számít, s az összeg is kimagasló, így az MMA szándékai szerint több művész, művészetelméleti szakember pályakezdését, pályája kiteljesedését, kiemelkedő alkotások, előadások, kutatások és tanulmányok létrehozását tudja segíteni. A pályázatot ezután minden esztendőben kiírják. A támogatni kívánt létszámkeret három év alatt, 2020 szeptemberétől rögzül.
Az MMA-hoz 1385 pályázat érkezett be, ebből 118 volt érvényes, formailag megfelelő, tehát több mint tizenegyszeres túljelentkezésről beszélhetünk.
„Szakmai értelemben a lehető legszélesebb lehetőségeket biztosító, szándékoltan általános, a pályázók fantáziájának szabad teret biztosító kiírást állítottunk össze, amelyre bármelyik művészeti ágban, művészetelméleti területen tevékeny alkotó aspirálhatott – eleveníti fel a tervezés szakaszát Kucsera Tamás Gergely, a köztestület főtitkára. – Nem adtunk meg tematikát, nem adtunk meg különös irányelveket, mindenki olyan szabadon alkothatta meg a pályázatát, ahogyan csak tudta és akarta. Hogy ki melyik művészeti ágban jelentkezett, az szintén mindenkinek a személyes döntése volt. A korhatárt is a művészeti területek ismeretével határoztuk meg, akár 18 évesen beadható pályázat. Egy ennyi idős balett-táncos már lehet kiemelkedő művész, egy költő is alkothat 18 esztendősen nagyokat, míg nyilvánvaló, hogy egy film- vagy egy építőművész nem lehet még ilyen helyzetben, hiszen ők ebben a korban kezdik meg a szakmai tanulmányaikat. Pontosan ezért állapítottunk meg széles, 18 és 50 év közötti életkori sávot. Van olyan ösztöndíjas, aki már állami díjjal elismert művész, és vannak a tanulmányaikat jelenleg is folytató fiatal előadóművészek. De hangsúlyoznám: azt sem kötöttük ki, hogy bármely művészeti intézményben kelljen tanulni, s ilyen végzettség sem feltétel.”
Kucsera Tamás 2013 őszén tett javaslatot az MMA elnökségének, ezt követően kezdődtek meg a tárgyalások a minisztériummal az életjáradék-programról és a művészeti ösztöndíjrendszerről.
„Az évek során, amíg az egyeztetések zajlottak, kísérleti programokat is indítottunk művészeti ösztöndíjjal kapcsolatban – mesélte a főtitkár. – 2012-től az akadémia tagozataihoz rendelten elindítottunk egy ösztöndíjazási rendszert negyven év alatti és a fölötti művészeknek. Tagozatonként két-két fő részesült így egyéves ösztöndíjban. Ezen túlmenően művészetelméleti pályázatot is kiírtunk. Ezeknek a »próbaösztöndíjaknak« a tapasztalatai segítettek a jelenlegi tender kialakításában.”
Rendszeres ösztöndíjas-találkozókat rendeztek, mentorokat vontak be a szakmai támogatásba.
„Kiváló anyagok születtek. 2015-ben ki is adtunk egy publikációs kötetet Túl posztokon és izmusokon címmel, ebből aztán sorozat született, s azóta több mint egy tucat kötet jelent meg. Beigazolódott, hogy fontos a rendszeres személyes találkozó, hiszen egy támogató nem csak pénzügyileg tud segítséget nyújtani. Ezeken az eseményeken ösztöndíjasaink megismerték egymás munkáját, kialakult egy szakmai párbeszéd, formálódott egy élő, alkotó, szakmai közösség, ezért is gondoltuk, hogy megtartjuk ezt a modellt. A most induló hároméves szakmai program is aktív személyes jelenlétet követel. Bízunk abban, hogy a száz ösztöndíjasunk, mint egy évfolyam, éves rendszerességgel találkozik majd. Itt nemcsak arról van szó, hogy száz ember magányosan alkot, hanem ösztönözzük, hogy – az előzőekhez hasonlóan – egymás munkáját is megismerjék, akár közösen alkossanak, hiszen most ők az aktív művészgeneráció tagjai.”
A háromszáz fős keretlétszám a kormányzattal való egyeztetések során alakult ki. Az első száz nyertes tagozatok szerinti megoszlásban: építőművészet 9, film- és fotóművészet 9, ipar- és tervezőművészet 15, irodalom 10, képzőművészet 15, művészetelmélet 8, népművészet 8, színház- és filmművészet 11, zeneművészet 15 fő. A bruttó kétszázezer forint havonta, három évig jár. Alapvető eleme volt a koncepciónak, hogy ne a hagyományos gyakorlat szerinti egy- vagy másfél éves legyen a támogatás ideje, hanem – a tudomány világában gyakoribb – háromesztendős terminus valósuljon meg. Egy ösztöndíjasnak ez összesen bruttó több mint hétmillió forintot jelent, és ez, ahogy mondani szokták, már „szabad szemmel is látható” összeg.
Az első teljes évben, 2019-ben 384 millió, 2020-ban 672 millió, 2021-től (amikor először lesz háromszáz finanszírozott) 864 millió forint lesz a ráfordítás.
Korosztályi bontásban 18 és 40 év között negyven, 41 és 50 esztendő között pedig hatvan fő kapott támogatást az első évben.
Köbli Norbert dolgozott már az MMA kutatóintézetével, közösen állították össze a Magyar forgatókönyvírók című interjúkötetet, melyben 18 magyar forgatókönyvíróval beszélgettek szerzőtársával, Kollarik Tamással. Az ösztöndíjra részben azért is pályázott, hogy ennek a kötetnek a második részét is megírhassák, s hogy új forgatókönyveket készítsen.
„Ez egy nagyon jó kezdeményezés, elég sok művész tud majd részesedni benne. A pályázat teremtette időt arra lehet fordítani, hogy az ember csinálja a forgatókönyveket, a festők fessenek. Komoly segítség, hogy teljes koncentrációval erre a munkára tudjak figyelni. Ez nem egy megélhetési támogatás, nem szociális alapú. Be kellett adni egy munkatervet, amelyben meg van határozva negyedéves állomásokkal, hogy miket kell teljesíteni. Eredménynek kell születni, anélkül nincsen támogatás, ezt negyedévente ellenőrzik. Az interjúkötet mellett két forgatókönyv megírását vállaltam, a címüket szívesen elárulom. Az egyiké Piros, fehér, zöld. Ez egy sportfilm, egy magyar olimpikonról szól, a másik pedig egy XVIII. században játszódó magyar történet.”
Farkas Wellmann Éva költő elárulta: azért pályázott, mert nagyon sok olyan projektje van, amelyhez jól jön egy kis motivációs plusz, s amennyiben az ember határidőket tűz maga elé, ráadásul ha kap támogatást, akkor sokkal könnyebben megy a munka.
„Másfelől azért értékelem nagyra az ösztöndíjat, mert mindeddig ez hiányzott. Mindig voltak különféle pályázatok a fiatal szerzők számára, de valahogy ez a középmezőny mindeddig érintetlen maradt. Nem volt rendszer arra, hogy ők is érintve érezzék magukat. Pedig ebben az életkorban jól jön a támogatás annak a megerősítésére, hogy jó úton halad az ember. Az anyagi részével pedig elkerülhető, hogy egy mű azért ne szülessen meg, mert mással van elfoglalva az alkotó, nem kell túlvállalnia magát.”
Farkas Wellmann Éva magát alapvetően költőnek tartja, ám egész fiatal kora óta érdekelte a kritika, az irodalomtörténet.
„Mivel Erdélyből érkeztem Békéscsabára, fontos számomra az összmagyarság együvé tartozása, hogy a magyar kultúra áramoljon és működjön együtt. Összetettebb projekttel pályáztam. Lényege, hogy versek is születnek majd, illetve folytatom a kritikusi tevékenységem, tudósításokat írok, interjúkat készítek, gyakorlatilag minden területen igyekszem továbblépni. Fantasztikus ötlet, hogy társművészeteket is egymás mellé helyeztek. Így akarva-akaratlanul figyelni kezdünk egymásra, ami majdan újabb történeteket vagy bármiféle más eseményt eredményezhet” – fogalmazott.
Beischer-Matyó Tamás zeneszerző figyelmét felhívták a kiírásra, eztán kezdett el azon gondolkodni, van-e mivel pályáznia.
„Egy hónapunk volt rá, hogy összekészítsük a pályázatot, megírjuk az esszét. Szerettem volna egy új operát írni. Operát az ember nem nagyon ír csak úgy magának, mert ugye rettentő hosszú vállalkozás, nagyon sok energiát felemészt. Úgy gondoltam, hogy ha elnyerem a pályázatot, akkor lehetőségem nyílik megírnom az új operámat, ami e nélkül lehetetlen lett volna. Egy réges-régi magyar drámát zenésítek meg, Balassi Bálint Szép magyar komédiáját. Ez nem a semmiből jött, mert már írtam Bornemisza Péter Magyar Elektrájából is operát, és egy hosszú oratóriumot Károlyi Gáspár egyik Biblia-fordításából. A XVI. század magyar nyelve közel áll hozzám, úgy érzem, meg is tud szólítani. Már írtam Balassi-versekből kórusművet. Régóta terveztem az opera megkomponálását, gondoltam, majd hatvanéves korom körül lesz rá lehetőségem. De szembejött a pályázat, hát belevágtam.”
Örülne a közösség kialakulásának, lévén olyan művészeti szakközépiskolába járt, ahol együtt tanultak zenészek, táncosok és képzőművészek, a kollégiumban együtt is laktak.
„Én nagyon megszoktam, hogy mindenféle művészeti ág egymás hegyén-hátán van, és nem értik egymást az alkotók, mígnem lassan felfogják, mit is csinál a másik, miért érdekes. Akkor ez rám nagyon nagy hatást tett. A művészi közösség a magyar történelemben soha nem volt különösebben erős, úgyhogy ez egy remek alkalom lenne” – sommázta Beischer-Matyó Tamás.
Borítófotó: az MMA új pályázata. Kezdődik a magyar művészet aranykora
