Az artisták világában nem szokatlan az új típusú előadások színpadra állítása, a Vági Bence vezette Recirquel Újcirkusz Társulat Müpa-beli fellépéseit sem véletlenül fogadta oly nagy szeretettel a közönség. Az FNC legutolsó, még Fekete által útjára bocsátott produkciója ugyan sokkal lazábban illeszti az egyes betéteket a kerettörténetbe, mint a Recirquel vagy a Fővárosi Nagycirkusz korábbi előadásai során tapasztalható volt, de így is élvezetes játékra csalogatják a csillogó szemű közönséget: a nézőkkel elhitetik, hogy egy izgalmas nyaralásba pillantanak bele, tele egzotikus kalanddal. „Az Atlantic Flight – Nagy cirkuszi utazás című új műsorunkban szabadon szárnyra kap a képzelet, nem ismer határokat a fantázia, és mi csak arra kérjük a nézőinket, hogy szálljanak fel velünk a kerek e világot keresztbe-kasul bejáró repülőnkre. Bátor kapitányunk és csinos stewardesseink vezetésével csak egy ugrás a világ legtávolabbi csücske is, ők pedig nem félnek elindítani a motort… Nincs lehetetlen, csak a végtelen – nincs korlát, hiszen ez cirkusz, és a cirkuszban minden lehetséges! Az Atlantic Flight – Nagy cirkuszi utazás című műsorunkban erre a kalandra hívunk mindenkit: a vízicirkusz csodás szökőkútjátékával és szemkápráztató lézerfényeivel, a folyamatosan mozgó és átalakuló porondra fellépő artisták hihetetlen mutatványaival egy csodálatos és felejthetetlen show-műsorba kalauzoljuk azt, aki jegyet vált a járatunkra” – olvasható az előadás ajánlásában.
Fekete cirkusza a 2016-os előadás után már másodszor varázsolja el a publikumot a vízicirkusz különleges képi világával, ahol a víz, a szökőkutak nyújtotta látvány elsősorban csak díszlet, de több betétszámban sikerül ennél tovább is lépniük. A műsorban kilencven százalékban orosz vendégművészek lépnek fel, rajtuk kívül kínai, dán és magyar szereplők teszik teljessé a produkciót. Egészen lenyűgözők az állatszámok, a nézők aggódva gondolnak arra az abszurd törekvésre, hogy a félreértelmezett állatvédelem jegyében betiltsák ezeket az attrakciókat. Laura Urunova papagájos és kutyás számai egyszerre csaltak mosolyt és könnyeket a nézők szemébe. Ám a legizgalmasabb a dán házaspár, Steven és Angela Pedersen fókaszáma. Örülök, hogy négygyermekes apaként az átlagnál többször jutok el cirkuszba, s láthattam ezt a fantasztikus produkciót. Steven és Angela egy állatidomár-család harmadik generációs tagjaként több évtizede foglalkozik fókákkal. Steven a szüleitől örökölte az állatok szeretetét. 1979-ben, 19 évesen már járt Budapesten, amikor édesanyjával közösen lépett fel egy fókaszámban. Produkciójukkal bejárták a világot, felléptek többek között az USA-ban, Németországban, Olaszországban, Franciaországban és a skandináv államokban is. Két patagóniai oroszlánfókával dolgoznak, mindkettő hím. Teddy és Scooby 18 éves, és a súlyuk egyenként 350 kg. Az előadás után megnéztem a döbbenetesen tanulékony és intelligens állatokat a cirkusz udvarán lévő medencéjükben, s beszélgethettem Stevennel, akitől megtudtam, hogy a fókákat egészen kicsi koruktól gondozzák, nevelik. Egyikőjük olyannyira megszokta az ember közelségét és érintését (mivel kölyökként ölbe véve simogatták és etették őket), hogy még 350 kilósan is állandóan kikényszeríti a simogatást és az ölelést, ami a hatalmas súlya miatt valóságos kihívás a szülőnek tekintett idomár-nak. Ember és állat harmonikus viszonyára láttam megkapó, romantikus példát.
A Fővárosi Nagycirkusz 1889 óta szolgálja a Városligetbe látogató közönséget. A jelenlegi épületet a második világháborúban megsérült és 1966-ig működő létesítmény lebontása után, 1971-ben adták át. Az akkor modernnek számító épület mára korszerűtlenné vált, s a Liget projekt keretében tervezik az új ingatlan felépítését.
Új szentély az artistáknak
Fekete Péter az Atlantic Flight – Nagy cirkuszi utazás programfüzetében új cirkuszművészeti központ építéséről ír: „Minden esélyünk megvan arra, hogy ez valósággá váljon – hiszen a szakma, a közönség, a kulturális kormányzat és a külföldi cirkuszművészeti szakemberek is támogatják a terveinket. Néhány év múlva egy modern technikával felszerelt, vadonatúj otthonba költözhetnek e csodálatos művészeti ág képviselői.” Fekete Pétert azóta a terület államtitkárává nevezték ki, s csak remélhetjük, hogy működése nyomán lesz új szentélyük a magyar artistáknak. Látva viszont a költségvetési realitásokat, az építőipari kapacitások szűkösségét, illetve a park zsúfoltságát, azt gondolom, nincs szükség új helyszínre. A cirkuszt nem szabad kivinni a Városligetből; jövőre lesz 130 éve, hogy változatlan helyen várja a csodára vágyó gyermekeket és szüleiket. Ha a régi objektum helyén épül fel egy korszerű, a homlokzatával az Állatkerti körút patinás épületeinek a sorába illeszkedő aréna, az már történelmi tett lesz, s a Vidám Park területével kibővült, különleges biodómmal kiegészülő Fővárosi Állat- és Növénykert üzemszerű működését sem zavarja majd. A helykeresés, a vita az épület pozíciójáról nem akadályozhatja tovább az új cirkusz felépítését: mivel a forrás rendelkezésre áll a Liget projekt keretében, mihamarabb neki kell állni a tervezésnek, majd a kivitelezésnek annak érdekében, hogy a negyedik Orbán-kormány kurzusépítő politikájának a részeként a széles rétegek igényes szórakoztatása is kellő figyelmet és megbecsülést kaphasson. Ezt a munkát a Fővárosi Nagycirkusz nemzeti intézményi rangra emelésével indítottuk el, az előadó-művészeti törvény módosításával, s az első cirkuszművészeti Kossuth-díj odaítélésével folytattuk 2017-ben, amikor Richter József artista megkapta a magyar állam legrangosabb művészeti elismerését.
