– Noha a Kisképzőbe, majd a Képzőművészeti Főiskola festő-grafikus szakára járt, már gyermekkorában az animáció érdekelte.
– Általános iskolában képregényszerűségeket rajzoltam. Rengeteget olvastam és jártam moziba, mint akkoriban minden kortársam, ráadásul Sopronban, a lakásunk erkélyéről hallottam nap mint nap a mellettünk lévő mozi gépházából kiszűrődő filmek dialógusait, zenéit. Az összegyűlt élményeimből minden héten egy képregényt rajzoltam. Nemcsak a társaim reklamáltak, de a rajziskola tanára is, ha kimaradt valamelyik hét. Mindig megvolt bennem a mesélőkedv. Csodálom Berecz András barátomat, aki feltámasztott egy régi foglalkozást.
– Akkoriban még kézzel rajzolták, mára már digitális technikával készítik az animációs filmeket. Ön is használja a számítógépet?
– Amikor a Médiatanácsnak köszönhetően újra lehetőség nyílt animációs tévésorozatok készítésére, én is lehetőséget kaptam 2013-ban az Egy komisz kölök naplója című 13 részes sorozatom megvalósítására. Még az 1970-es évek elején találkoztam az amerikai ifjúsági regénnyel. Illusztrációt is készítettem hozzá, a tollrajz megtekinthető a Magyar Nemzeti Galériában. Az animáció és a színezés számítógéppel, a többi munkafolyamat kézi munkával készült. Hasznos a komputer, gyorsan látni az eredményt, azonnal lehet javítani, s most már jóval olcsóbb is.
– Ráadásul már készíti is a folytatást.
– A szerző, Metta Victoria Fuller, felbuzdulva könyve sikerén, megírta az Egy komisz kislány naplóját, amely az előző művével ellentétben megbukott, ezért teljesen átírtam a történetet, hasonlóan az Egy komisz kölök naplója eredetiéhez. Ez szintén 13 részes lesz, ebből három már elkészült.
– Mindeddig dialógus nélküli filmeket alkotott.
– Ezt nem lehetett volna csak zenével és zörejekkel elmesélni. Eszenyi Enikő zseniálisan adja elő a történetet.
– Noha számos díjjal kitüntették…
– A komisz kölök például a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon két díjat elhozott.
– Ön pedig az alkotást finanszírozó Médiatanács néhány esztendeje elhunyt elnökéről, Szalai Annamáriáról elnevezett díjat.
– Nagyon örültem neki, de főleg annak, hogy hosszú idő után a Médiatanács lehetővé tette televíziós rajzfilmsorozatok készítését.
– A rajzfilmmel ellentétben a könyvillusztráció kézi munka maradt?
– Régen szinte a címlapról meg lehetett állapítani, melyik grafikus tervezett egy könyvet, személyes arca volt minden kötetnek. Egyre inkább igényelte a könyvkiadás a jó illusztrációkat. Tudták: a kép irányítja az olvasó figyelmét, a címlap pedig plakátként szolgál. Nálunk szerencsésebb országokban nem kellett szovjet mintára szocreál művészetet csinálniuk az alkotóknak. Hála azonban az olyan elődeinknek, mint Würtz Ádám, Kass János, Gross Arnold, Barcsay Jenő, Kmetty János – ő főiskolai tanárom volt –, akikhez nem mert nyúlni a hatalom, noha polgári szemlélettel vádolták őket, ami már akkoriban is szitokszónak számított, megmentették a vizuális kultúrát. Ma már azonban jórészt egy kaptafára készülnek a borítók, mert nem grafikus, hanem gép készíti azokat.
– Csak a gépek okolhatók az igénytelenség miatt?
– A rendszerváltozáskor hirtelen sok rossz kiadvány is beömlött az országba, szép könyvek helyett giccsesek. Az esztétikumot érintő dolgokban egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a választék kiváló minőségű legyen. Másképp ugyanis nem beszélhetünk a közönség ízlésének a neveléséről.
– A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjaként mondhatni kötelessége is az ízlésnevelés. Habár az MMA-t sokan túlhatalommal vádolják…
– Amit ránk bíztak, és amihez a jóisten képességet adott, azt próbáljuk szorgalmazni. Ha nagyobb közösséghez szólhatunk, azt kötelességünk kihasználni. Minden ember tehetséges. Ha tehetném, kötelezővé tenném, hogy minden ember írja meg az életét. Csodálatos lenne. Évtizedek óta minden generáció átéli a történelmet.
– Ez jó irodalmi alapanyag, de hol marad a képzőművészet?
– Minden gyermek rajzol. Közülük rengetegen kitűnően, sokan pedig annyit tudnak, amennyit egy művésznek kell. Nagyon szomorú, hogy ez idővel elsatnyul. Nem lehet ilyen kevés rajzóra az iskolákban. Ha mást nem, támogatni kell az önerőből működő rajzszakköröket. De elsorvadt az „éneklő gyerekek” mozgalom is. Nagyon örülök viszont a mindennapos testnevelésnek. Az erőteljesebb rajztanítás színesítené a gyerekek életét, másként mennének el egy képtárba. Ha a hitoktatásban nem ismeri valaki a Bibliát, nem érti, miről szólnak a képek, kiszorul egy csomó dologból. Ez óriási kárt okoz a társadalomnak.
– Visszakanyarodva a könyvekhez, igen kivételes ön abból a szempontból, hogy szülővárosában, az erdélyi Baróton könyvtár viseli a nevét.
– Én is kérdőre vontam a polgármestert, miért neveznek el egy élő emberről könyvtárat. Ő góbé furfanggal annyit mondott: mit érnénk egy halottal? Igaza lett, rengeteg kötettel láttam el a Gyulai Líviusz Városi Könyvtárat barátaim és könyvkiadók segítségével.
NÉVJEGY
- 1937-ben született, a székelyföldi Baróton.
- A Képzőművészeti Főiskolán 1962-ben végzett Kmetty János és Ék Sándor tanítványaként.
- Elsősorban könyvillusztrációkat, grafikákat és rajzfilmeket készít.
- Első nagy sikere Weöres Sándor Psyché-illusztrációja volt.
- Egyedi rajzfilmjei mellett több, gyerekeknek szóló animációs sorozat alkotója.
- Felesége Vennes Emmy színész, lánya, Katalin apja nyomdokain jár, grafikus, könyvtervező.
