Ha eddig bárkinek kétsége lett volna a tekintetben, hogy a színész képes-e eljátszani egy kislányt, esetleg kettőt, vagy az amerikai mozi szexbombáját, Marilyn Monroe-t, méghozzá aktfelvételen, a Műcsarnokban bemutatott kiállítást látva felhagyhat a szkepszissel. A féktelen, de korántsem parttalan, a nagyon is komoly, de roppant szórakoztató művészi játékhoz persze legalább két varázsló szükséges: színész és fotográfus.
Sandro Miller – „Sandro” – bő három évtizede meghatározó alakja az amerikai fotográfiának. Sztárok fényképésze, akinek divat- és reklámmunkái számos híres nagy cég kampányát fémjelezték, művészi projektjeit pedig kilenc albumában adta közre eddig. A chicagói fotós tizenhat éves volt, amikor először látta Irving Penn-nek, a XX. századi portréfényképezés megújítójának a munkáit. Miután főként autodidakta módon képezte magát, az alapokat a fotóművészet kánonjához tartozó nagy művészek albumainak tanulmányozása jelentette számára. A sorozattal olyan emberek előtt akart tisztelegni, akiknek a képei hozzájárultak pályája alakulásához.
Miután kiválasztotta a felhasználni kívánt harmincöt fotót, egészen Franciaországig utazott, hogy két üveg jó bor elfogyasztása után felkérje John Malkovich színészt, segítsen neki újraalkotni a fotótörténet leghíresebb alkotásait. A kettejük közötti barátság nem mai keletű. A kilencvenes években már az amerikai fényképezte a Steppenwolf Theatre Companyt, melynek Malkovich is a tagja volt.
A most bemutatandó – Malkovich, Malkovich, Malkovich címet viselő – sorozat az egyik legalaposabban kidolgozott munkakapcsolat tanúbizonysága, ami csak létezhet fotós és alanya között. Olyan ikonikus művészek előtt tisztelegnek többek között, mint a mozgóképi feszültségkeltés mestere, Alfred Hitchcock, a pop art híressége, Andy Warhol, vagy a portréfénykép műfajának egyik élő klasszikusa, Annie Leibovitz.
Miller és csapatának a tagjai – színpadtervezők, sminkesek, jelmezkészítők és persze a főszereplő – Diane Arbus, Richard Avedon, Gordon Parks, Irving Penn munkáiból válogattak. Tizenöt órás váltásokban dolgoztak, csak ritkán hagyták el Miller Ukrainian Village-i stúdióját. A színész a projektet rendkívül fennkölten „hódolat a tökéletességnek” nevezte, habár nem tudni, hogy ezen az eredeti eszményiségét vagy annak az időnek a hosszát értette, amellyel a tökéletesség eléréséért dolgoztak. Malkovich többek között eljátszotta Mick Jagger, Andy Warhol, Marilyn Monroe, Muhammad Ali, Ernest Hemingway, Salvador Dalí, Albert Einstein, Bette Davis szerepét, s fiatal ikerlányok bőrébe is belebújt.
A legmeglepőbb azonban, hogy valójában, eltekintve a jelentéktelen digitális retusálástól, elsősorban az eredeti fénykép precizitásának a megörökítése volt a cél. A sorozat minden portréja stúdióban készült, a pillanat hevében, s nem egy monitoron.
A fényképész szándéka, hogy az emberek újra felfedezzék a klasszikusokat, hiszen manapság nagyon kevés a jó ötlet. Mivel ötlettelen fotók millióit küldözgetik havonta az iPhone-okon, szerette volna, ha megértik, milyen sok gondolat és tervezés van egy-egy kép mögött.
A csapat a teljes 2013-as évet szentelte annak, hogy mindent megtudjanak az eredeti képekről. Kutattak, kikérdezték a fotósokat, keresgéltek jelmezeket és parókákat. Abban az időben, amikor Malkovich megérkezett a fotózásra, Miller stúdiója tele volt színpadi kiegészítőkkel, jelmezekkel és parókákkal. Minden szettet kipróbáltak világosításra, felvették, majd ezekben készültek a képek. Semmi sem volt előre eltervezve, mindent a fotózás folyamán kellett kialakítaniuk. Kézzel csináltak mindent, szobrászkodtak. Miközben sminkeltek, már készítették a próbát a következő felvételhez. Egy volt a lényeg: mindennek tökéletesnek kellett lennie.
A kiállítás megtekinthető a Műcsarnokban, március 1. és május 13. között.
