NEMZETKÖZI KÖNYVVÁSÁR
A május 9. és 12. között megrendezett Prágai Nemzetközi Könyvvásár és Irodalmi Fesztivál a közép-európai régió egyik legjelentősebb könyves rendezvénye. A cseh főváros legpatinásabb és legnagyobb kiállítóhelyén megtartott seregszemlén 2012-től Magyarország is rendszeresen képviselteti magát, 2014-ben a fesztivál díszvendégeként mutatkozott be.
„Maga a magyar kiállítás és a stand igyekszik kicsit rendhagyó lenni, minden évben valami mással megjelenni, valami mással felhívni a figyelmet irodalmunkra – mesélt az eseményről Kelemen Gertrud, a Prágai Magyar Intézet igazgatója. – A múlt évben a Balla Demeter magyar írókról és költőkről készített portréit bemutató kiállítás volt a rendhagyó eleme a programunknak, az idén pedig a stand megjelenésében hoztunk újat.”
A könyvvásárnak ebben az esztendőben több mint ötvenezer látogatója volt. Évente átlagban négy-nyolc magyar mű kerül a cseh könyvpiacra, főként szépirodalom. Márai Sándor Hallgatni akartam című kötetének idei megismertetése nem az első Márai-könyv-bemutató Csehországban. Sőt megállapíthatjuk, hogy a szerző legfontosabb írásai már mind megjelentek csehül. Több mint tíz Márai-mű látott napvilágot ezen a nyelven az egyik legnagyobb cseh kiadó, az Academia gondozásában, s az író az ottani olvasók között az egyik legismertebb és legkedveltebb magyar szerző lett.
„A kisebb kiadók is érdeklődnek a magyar irodalom iránt. Azok főként kortárs prózát és verseket publikálnak, s olyan különlegességeket keresnek, amilyeneket nem találnak meg a mai cseh irodalomban. Erre példa az idén megjelentetett két magyar mű is. Az a fajta nyelv és tematika hiányzik a cseh irodalomból, amit Jónás Tamás képvisel, de ez mondható el Gyukics Gábor verseskötetéről, illetve költői világáról is. Utóbbi kiadványt a legnagyobb presztízsű cseh fordítói díjjal is elismert Svoboda Róbert fordította” – mondta el Kelemen Gertrud, aki határozottan állítja, hogy van érdeklődés a magyar irodalom iránt Csehországban. Ezt a mostani könyvvásáron rendezett bemutatók is alátámasztották.
Mindazok, akik felkeresték a prágai könyvvásárt, négy magyar kötet bemutatóján vehettek részt a Prágai Magyar Intézet szervezésében. A Hungarikumok a Cseh Irodalmi Múzeum levéltárában című tudományos mű sok évtizedes hiányt pótló kézikönyv, amelyet 2019 februárjában jelentetett meg az ELTE Eötvös Kiadó a Cseh Irodalmi Múzeum közreműködésével.
Márai Sándor Hallgatni akartam című kötetének 2013-as megjelenése irodalmi szenzációnak számított Magyarországon. A cseh nyelven most először kiadott könyv az Academia kiadó gondozásában, Adéla Gálová fordításában olvasható. A prágai könyvvásárra jelent meg Jónás Tamás önéletrajzi ihletésű kisregénye és a Gyukics Gábor válogatott verseit tartalmazó, már említett kötet, ezeket a szerzők személyesen mutatták be.
„Gyukics konceptuális költészetét, amely kiemelkedő módon él a sűrítéssel, a hihetetlenül távoli és a mikroszkopikusan közeli dolgok közti kapcsolatok erőltetés nélküli feltárásával, gyakran hasonlítják az indián, a távol-keleti és a hermetikus költészethez” – olvashatjuk az ajánlóban. Maga a szerző pedig így definiálja költészetét: „Én ösztönköltőnek tartom magam. Ami jön, azt megírom, amit látok, amit érzek, a szagokat, a színeket, az esőt, a szelet, állatokat. Nagyon összetett, réteges versek ezek, nem használok központozást, minden sort lehet külön értelmezni.”
Gábor büszkén mesélte, hogy a kötet már bolgárul is megjelent, most februárban pedig arabul, Egyiptomban. Ez, valljuk be, nem gyakran fordul elő kortárs költőkkel.
„Két éve a Petőfi Irodalmi Múzeum megrendezte a magyar fordítók fesztiválját, ahová a világ minden tájáról érkeztek: Amerikából, Norvégiából, Észtországból és még sorolhatnám. Egyiptomból is ott volt dr. Abdar, aki Kosztolányit és Benedek Elek-meséket fordít arabra. Egymás mellé sodort minket ott az élet, beszélgettünk, és akkor elkérte egy kötetemet, s pár hónap múlva írt egy levelet, hogy szeretné lefordítani. A véletlenek szerencsés összjátéka, hogy egymás mellett ültünk egy vacsorán” – derít fényt a történetre Gyukics Gábor.
Jónás Tamás saját bevallása szerint a műve nagyon nehéz könyv, egyszerre kell az embernek verset és prózát is fordítania, de Gálová, a fordító egy-két éve beleszeretett, és azóta kínlódott vele. „A könyv tényleg erősen életrajzi, apámnak íródott, de sajnos már nem tudta elolvasni; az embert megdolgoztatja egy kicsit. Nemcsak azért, mert olyanok a történetek, hanem azért, amiről szólnak; a gyerek-szülő kapcsolat mindannyiunk életében létezik. Nem próbáltam hazudozni, hogy mennyire ellentmondásos az apa és a fiú viszonya. Nálunk a család is nagy volt, tehát ez tovább árnyalja a képet, meg nyilvánvalóan az anya is benne van. Ennek a könyvnek, mivel le akarom róni a múltamnak, ami neki jár, készül a párja. A címben is a párja lesz: Anyuanyuanyu. Ugyanezeket a történeteket, de valamelyest az anya köré szervezve adja majd vissza. Fel lehet építeni belőle a múltat. Mert szerintem az egyik legfontosabb próbálkozásunk a múltteremtés. A múltat meg kell teremteni, az nincs. Mindannyian ezt csináljuk, mert az emlékezés már olyan folyamat, amelynek kapcsán válogatunk. Az emlékeink mindig eltorzulnak, mi vagyunk önmagunk múltjának a narrátorai és képviselői együttesen.”
A könyv fordítóra találása itt is a véletlen műve volt. Jónás Tamás egy rezidensprogram ösztöndíjasaként író-olvasó találkozón vett részt, amelyet a Prágai Magyar Intézet szervezett. „Akkor Adéla belenézett a prózáimba és a verseimbe, s úgy mellékesen elküldtem neki ezt. Akkor több novellámat lefordította, és azt mondta, hogy ebből könyvet szeretne. Szóval nem irodalmi utakon alakult ez így, hanem a véletlen szervezte ezt a dolgot. Működhetett volna úgy is, hogy a kiadó kiajánlja. Folyik a német fordítás, jelentek már meg belőle részletek több nyelven.”
Arra a kérdésre, mennyire érzi fontosnak, hogy a régió országai kommunikáljanak egymással művészeti szinten, nagyon határozott és céltudatos a válasza: „Ez a legfontosabb. Ha megindul a kulturális párbeszéd, akkor beindul a kereskedelem, az ipari kapcsolatok. A leglényegesebb, hogy megismerjük egymás történeteit, és legyen köztünk folyamatos kommunikáció. A mindennapjainkról, az ünnepeinkről, mindenről, az összes többi csak másodlagos. Azt gondolom, hogy kicsit túlárazza magát a politika. A művészet az, amely meg tudja teremteni az emberek között az utakat, és ha el akarnak jutni egymáshoz, akkor eljutnak, és ez általában nem politikai megfontolásból van. Inkább gazdasági és személyes okból. Nem írnék, ha nem ezt gondolnám. Most ez itt nagyon jó alkalom volt, mert nemzetközi vásárt tartottak. Nagyon sokan érdeklődtek, nyilván lesz utóélete is a könyvnek, minden történés nyereség. Az ember letesz valamit, és majd valami alakul, ez előre nem tervezhető. Mindig jó remények ébredeznek ilyenkor.”
A magyar jelenlét a Prágai Nemzetközi Könyvvásáron a Külgazdasági és Külügyminisztérium Prágai Magyar Intézetének a szervezésében, a Publishing Hungary program támogatásával valósult meg.