– Úgy tartják, ha egy jó producer beleszagol egy forgatókönyvbe, képes megérezni a siker sajátos illatát.
– Igen, amikor a Testről és lélekről forgatókönyvét Enyedi Ildikó rendező megküldte és elolvastam, rögtön tudtam, hogy arany van a kezemben. Hiába kapok majdnem naponta egy-egy forgatókönyvet, azóta sem olvastam ilyen jót. 2006-ban egymás tenyerébe csaptunk, és azóta próbáltam összegründolni a filmre a pénzt. 2010-ben már majdnem összejött, mert a valamikori Magyar Mozgókép Közalapítvány 150 millió forinttal támogatta a projektet, és nagyszerű német, francia, bolgár koproducereink lettek volna. De aztán összedőlt a magyar finanszírozás, és emiatt nem készülhetett el a produkció. Az akkori állapotokhoz képest teljesen újra kellett gombolni a kabátot. Most már ugye tisztán magyar film, itt már nem gondolkoztunk európai koprodukcióban, és az az érdekes, hogy így lett jó.
– Mikor kezdődött el újra a gyakorlati munka?
– Egyszer csak megalakult a Magyar Nemzeti Filmalap Andy Vajna kormánybiztossága mellett, ekkor már 2012-t írtunk. Mi 2013-ban indultunk el azon a pályázati úton, amely háromlépcsős: először fejlesztjük a forgatókönyvet, azután, ha elfogadja a filmalap, akkor előkészítjük a produkciót, majd gyártunk és utómunkázunk.
– Miként dőlt el, hogy mennyi pénzt kapnak rá?
– A harmadik lépcsőnél, amikor már teljesen kész a film, a pályázat részeként beadjuk a végső költségvetést. Ebben az új támogatási rendszerben az a jó, hogy az indokolt tételeket megfinanszírozzák. Nagyon komoly, felkészült gyártási igazgatóság működik a szervezeten belül, annyit ítélnek meg, amennyiből az adott filmet gond nélkül, európai, illetve világszínvonalon le lehet forgatni.
– Már járják a világot, s találkoztak az Oscar-„döntőbe” került alkotások némelyikével. Milyennek találja a mezőnyt?
– Én azt gondolom, hogy nyerünk. A svéd film túl bonyolult Amerikának. Antonionit, Buñuelt, tehát az európai szerzői film nagy korszakát idéző mű. Hosszúnak tartják majd, itt-ott unalmasnak. A négyzet az öreg kontinensnek való, szinte minden európai filmdíjat ez az alkotás kapott meg az idén. Az orosz produkció, a Szeretet nélkül szép, míves kivitelezés, ám Los Angelesből nézve lassú, idegen, ráadásul most feszült a politikai viszony Oroszországgal. A chilei filmmel egy mezőnyben versenyeztünk Berlinben, ahol a főszereplőnő játékát díjazták. A libanoni produkcióról tudunk a legkevesebbet, nem láttam még. A Testről és lélekről szép, egyszerű film, az első jelentése bárki számára világos és főként átélhető. Szerelmes film, amelyre abszolút rá lehet kapcsolódni Amerikában is. Ezt tapasztaltam a világ minden pontján. Amikor Indiában vetítettük, el sem tudtam képzelni, hogy miként látják és értik majd ebben a minden ízében más valóságban. De hibátlanul hatott, rengetegen ott maradtak a vetítést követő beszélgetésen, imádták Borbély Alexandrát. Törökországban ugyanakkora vastaps volt az előadás végén, mint Berlinben. Úgyhogy nagyon eltalálta Ildikó, hála istennek.
– Mit szólt a szereposztáshoz? Ugye, van egy érdekes pont: az egyik főszereplő nem színész.
– Nagyon nehéz volt megtalálni a szereplőgárdát, mert a férfifőszerepet Enyedi Ildikó Andorai Péterre írta még anno. De eltelt 16 év, és az újrakezdésnél először külföldön próbáltuk megtalálni az emberünket, majd egy szép napon Ildikó előállt azzal az ötletével, hogy Morcsányi Géza dramaturg-műfordítóra bízza a főszerepet. Ez komoly feszültségforrássá vált köztünk. Egy producernek minden haja szála az égnek áll, ha azt hallja, hogy amatőrrel vágjanak neki egy játékfilmnek. Ráadásul nagyon hosszan szó volt egy amatőr női főszereplőről is. Végül az a kompromisszum született, hogy legalább a hölgy legyen professzionális színész. Így lett Szandra (Borbély Alexandra) a főszereplő, akit egyébként korábban már felkért Ildikó a pszichológus szerepére. Az utolsó pillanatig fúrtam a „Morcsányi-ötletet”, mert a castingfelvételeken nem láttam alkalmasnak. De Ildikó azzal nyugtatott, hogy pontosan tudja, milyen instrukciókat mond majd neki, amikor már élesben mennek a felvételek, ám ezeket a forgatásra tartogatja. Ráadásul az összes kiváló női szereplőjelöltet Gézához nézte. Azután már az első napi forgatás után boldogan mentem Ildikóhoz, elnézést kértem, mert fényesen beigazolódott a választása, Morcsányi fantasztikus. Róla azt hitték Berlinben, hogy egy magyar sztár, egy komoly színházi színész.
– Itt van az Oscar-jelölés. Ilyenkor még mit lehet tenni a filmért?
– Ilyenkor az a feladat, hogy minél több akadémiai tag lássa. (Az amerikai filmakadémia tagjai szavaznak.) Valahogy rá kell venni őket, hogy nézzék meg a filmet. Őszintén szólva nem vagyok teljesen tisztában az ottani játékszabályokkal. Én, mint az Európai Filmakadémia tagja, sohasem szavaztam az európai díjak kiosztásakor, ha nem láttam minden alkotást. Nem tudom, hogy a tengerentúlon mi ennek az etikája. Ilyen helyzetben még nem voltam, és korábban nem gondoltam, hogy elvergődünk valamelyik szerzői filmünkkel ilyen magasságokba. Erősen bízom azokban, akik értenek ehhez, s akiknek szintén mindennél előrébb való, hogy nyerjen a produkció. Az Amerikában hangsúlyosan jelen lévő Netflixnek még nincs Oscar-díjas filmje, tehát ebbe most nyilván alaposan bele fognak dolgozni marketing-, PR- és reklámvonalon. Az európai világforgalmazónknak szintén nem mindegy, és hozzá kell tennem, hogy maga a filmalap is nagyon szépen helytáll ilyen helyzetekben. Ennek megfelelően folyamatos egyeztetés van a forgalmazók, a Nemzeti Filmalap és az alkotás producerei között. Ez most felgyorsult, mert az utolsó métereken vagyunk, nagyon bizakodó vagyok.
– Úgy nyilatkozott a filmalap vezetője, hogy továbbra is megadnak minden támogatást. Mit tudnak ilyenkor még adni?
– Pénzt, paripát, fegyvert. Ráadásul van már komoly és sikeres tapasztalatuk ilyen helyzetekben. Andy Vajna eleve rendelkezik a Hollywoodban mozgás biztonságával, ami kiegészül Havas Ágnes, a szervezet vezérigazgatója szerzői filmek iránt érzett mély elkötelezettségével.
– Az elmondható – mondjuk az elmúlt éveket tekintve –, hogy most jó idők járnak a filmkészítésre?
– A játékfilmekére igen. Ugyanis az ténylegesen egy új helyzet, hogy elegendő anyagi forrás áll azon produkciók rendelkezésére, amelyek támogatását a filmalap elhatározza. Nagyon nehéz a verseny, mert nem túl sok, 10-12 játékfilm készülhet el egy évben. De ha bekerül valamely filmterv ebbe a körbe, akkor sokkal könnyebb megvalósítani, mint korábban.
