– Miért lesz egy szakmájában nagyra becsült gyakorló orvosból rektor?
– Leginkább azért, mert a mindennapok tapasztalatai alapján van elképzelése, jövőképe az oktatás fejlesztéséről, és küldetésének is érzi azt. Általánosságban elmondható, hogy az a legszerencsésebb, ha egy gyakorló orvos minél több idejét tölti a betegei között, ám ha energiájának egy részét arra áldozza, hogy jobban képzett, felkészültebb orvosok hagyják el az egyetemet, akkor azzal végső soron a páciensek is jól járnak.
– A jubileumi tanévben megváltozik az orvosképzés rendszere. Miért volt erre szükség?
– Ma, nem sokkal a curriculumreform előtt a Semmelweis Egyetem orvosképzése még úgy írható le, hogy egy igen alapos elméleti oktatást egy kevésbé fajsúlyos klinikai képzés követ. Vagyis jelenleg a frissen végzett orvos a munkahelyére először belépve úgy érezheti magát, mint Alice Csodaországban. Ezt a helyzetet eddig úgy próbálta kezelni a rendszer, hogy a posztgraduális képzést megnyújtotta, így ez Magyarországon kiemelkedően hosszúnak számít, aminek köszönhetően az orvosok munkába állása kitolódik, és a teljes értékű aktív évek száma csökken. Különösen hangsúlyos ez a hölgyek esetében – a Semmelweis Egyetemen nagyjából hetven százalék az arányuk –, náluk a gyermekek születése akár egy évtizeddel is kitolhatja a szakvizsga megszerzését. További halasztást eredményez, ha az orvos tudományos kutatást végez, és szeretne PhD-fokozatot szerezni.
Emellett azt a problémát is kezelnünk kell, hogy az orvostudomány ismeretanyaga kétévente megduplázódik, így az elméleti oktatást is szükséges átgondolni, frissíteni. Nyilvánvalóan nem járható út a tananyag mennyiségének vég nélküli növelése.
– Milyen megoldást találtak?
– Az új curriculum kialakítása során súlyoztuk és priorizáltuk az oktatandó ismeretanyagot, arra összpontosítva, hogy hatodév végén egy önbizalommal teli, naprakész gyakorlati ismeretekkel rendelkező szakorvosjelöltet bocsáthassunk ki az egyetemről a rezidensképzésbe.
Az elméleti oktatást az első két esztendőre koncentráltuk, a harmadévre sűrítettük az összes preklinikai tantárgyat. Idekerült egyebek mellett a gyógyszertan is, amely a klinikum egyik alapja. A negyedik évtől kezdve kizárólag klinikai tantárgyakat oktatunk, így a hallgatók a képzés felét ténylegesen a klinikumban, a betegágy mellett töltik majd. Természetesen a klinikai képzés módszertanán is változtatni kellett. A régi gyakorlat, miszerint hetente egyszer-kétszer tizenöten-húszan bementek egy kórterembe, ahol a tanár másfél órába sűrítve elmondta a betegség tüneteit, nem igazán alkalmas orvosi készségek elsajátítására. Az új struktúrában a valódi blokkok rendszerének köszönhetően a hallgató hetekig együtt él a klinika életével, és árnyékként követi tutorát a reggeli referálótól a nap zárásáig, melyet a blokk végén vizsga követ. A reform tervezésénél úgy igyekeztünk súlyozni, hogy a népegészségügyileg fontos kórképek nagyobb szerepet kapjanak az oktatás folyamán.
– Hogy néz ki ez a gyakorlatban?
– Ha az én szakmámat vesszük alapul, akkor például a szív- és érrendszer belgyógyászatának és sebészetének az oktatására egyszerre kerül sor egy négyhetes blokkgyakorlat keretében, majd az ötödik héten a hallgatók vizsgáznak, hogy azután továbbmehessenek mondjuk a sebészetre, a gasztroenterológiára vagy a fül-orr-gégészetre. A hatodévben is lesznek változások: a rezidensi feladatok közül előrehoztuk és kibővítettük a transzfúziós gyakorlatot, s a hagyományos nagy szakmák – belgyógyászat, sebészet, gyerekgyógyászat, ideg-, elmegyógyászat, valamint nőgyógyászat – mellett egy szabadon választható, a medikus szakmai érdeklődésének megfelelő hathetes elektív klinikai gyakorlatot is beépítettünk.
– Mennyiben lesz más a rezidensképzés?
– Reményeim szerint csökkenthető lesz a törzsképzés ideje, két évről egy esztendőre. Ennek az alapját a szeptembertől induló reform teremti meg, így a mostani negyedéveseink kezdhetik meg elsőként az új típusú, hatékonyabb rezidensképzési rendszert. Az USA-ban és Nyugat-Európában a másod- és a harmadéves rezidensnek nagyobb a kompetenciaszintje, mint az elsőéves szakorvosjelöltnek. Nálunk ez még nem így működik. Mondok egy példát. Vizsgázott nálam kardiológiából az egyik beosztottam, aki két napra rá már ügyeletvezetőként volt beosztva. Ha megbukott volna, akkor új ügyeletvezetőt kellett volna találnunk. Ha átmegy, akkor felelhet az egész klinika ügyeletéért. Nyilvánvaló, hogy nem egyetlen szakvizsga adja meg a kompetenciát az orvosnak, hanem az a tanulási folyamat, amelynek során eljutott odáig. Ennek megfelelően érdemes lenne még egy lépcsőfokot beiktatni a rezidensképzésbe, amelynek a megugrása nagyobb önállóságot biztosítana a klinikumban. Természetesen alapos mérlegelést igényel, hogy milyen kompetenciaszinteket határozunk meg a képzés alatt, illetve ellenőrizni kell a megszerzett tudást.
– Új kutatások indulnak az egyetemen. Vannak köztük nem csak szakemberek számára izgalmas témák?
– Kutatunk népegészségügyileg fontos kórképeket és egyes ritka betegségeket is, amelyekre még nincs megfelelő gyógymód. Ami viszont egy igazán izgalmas, fókuszban lévő kutatási terület, az a mesterséges intelligencia (MI) orvosi alkalmazása. Igazából egyszerű megérteni a működési elvét, hiszen mi, orvosok is így tanultunk: láttuk az egyik esetet a másik után, és a tapasztalatainkra támaszkodva egy idő után már meg tudjuk ítélni, hogy nehéz vagy könnyű esettel állunk-e szemben, számítani kell-e bizonyos komplikációkra, szövődményekre, vagy valószínűtlen a bekövetkezésük. Az MI különösen fontos lesz a képalkotó vizsgálatoknál, a mesterséges intelligenciának ugyanis nem fárad el a „szeme” a nap végére, és emlékszik minden esetre, amit „látott”.
– A sajátjaikon kívül nem próbálnak az alkalmazott kutatások irányába elmozdulni?
– Becslések szerint évente minimum hét százalékkal bővül majd az egészségpiac. Egyre több új gyógyszer, orvostechnikai eszköz, technológia, új terápiás eljárás jelenik meg. Erre mi is fel vagyunk készülve, ezért a Semmelweis Egyetem két másik fővárosi univerzitás, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem részvételével létrehoz egy egészségipari-biotechnológiai tudásparkot, amely innovációs tevékenységünk inkubátorháza lesz. Terveink szerint ez nemcsak megerősíti a hazai felsőoktatás gyakorlati, iparhoz közeli kutatásait, hanem az egészség- és a gyógyszeripari szereplőkkel együttműködve hoz majd létre a várakozások alapján nemzetközi sikereket is elérő innovációkat.
– A Semmelweis 250 emlékév keretében mintha nyitnának a nagyközönség felé is…
– Egy orvosi-egészségtudományi egyetemnek mindenképpen szerepet kell vállalnia az egészségtudatosság kialakításában, ezért a jubileumi programsorozatunk egyik kiemelt eleme, a Semmelweis Egészség Napok – amely egy interaktív, népegészségügyi tematikájú széria lesz – a laikus nagyközönségnek szól. Fontos az is, hogy tovább növeljük az egyetem elfogadottságát, mert bár a legutóbbi Századvég-felmérés szerint a magyar szülők többsége örülne, ha a gyermeke nálunk tanulhatna, vagy egy súlyos betegség esetén nálunk kapna ellátást, mindig van hová fejlődni. Ráadásul igen nagy a felelősségünk, hiszen ha egy egyetem vezetője, egy klinika igazgatója vagy professzora megszólal valamilyen betegséggel, a megelőzéssel vagy akár az egészséges életmóddal kapcsolatban, az jóval nagyobb médiavisszhangot képes kiváltani, mint egy átlagos ismeretterjesztő cikk. Épp ezért ki kell vennünk a részünket a lakosság tájékoztatásából.
– Rengeteg külföldi hallgatójuk van. Milyen az intézmény ismertsége a határokon túl?
– Ebben az évben 270 német ajkú hallgató kezdi meg a képzést, ezzel a német egyetemek között sem számítunk már kicsinek. Egyre több dél-koreai és japán hallgatónk van, s az izraeli és a norvég diákok száma is magas.
A Semmelweis Egyetem a világ 28 ezer egyeteme között a top 500-ban van. Az egyik legújabb felmérés szerint, amely kifejezetten oktatási szempontokat vett figyelembe, Európán belül a 41. helyen végeztünk. A top 500-ban a magyar univerzitások közül az egyetlen, és Közép-Európában is csak a Károly Egyetem került be ide rajtunk kívül. Ha az összteljesítményünket nézzük, például a tudományos eredményünket vagy a külföldi hallgatók arányát, akkor egészen jól pozicionálható intézmény vagyunk, ugyanilyen paraméterekkel a pekingi egyetem például a huszonkettedik. Amiben nekünk fejlődni kell, az az ismertség.
Az a tény, hogy mind több nemzetközileg elismert orvosnak, külföldi egyetemi vezetőnek a gyermeke is itt tanul, azt mutatja, hogy szűk szakmai körben igen jó a reputációnk, de szeretnénk ezt tovább szélesíteni. Az a célunk, hogy a Semmelweis 2030-ra a világ száz legjobb egyeteme közé kerüljön, és Európa öt legjobb gyógyítási univerzitása között tartsák számon.
