FILMHÉT
A hétfői megnyitó után, kedden többek között a Magyar Nemzeti Filmalap Inkubátor Programjában készült alkotásokat vetítettek, valamint pályakezdő alkotók rövidfilmjeit. Most először a televíziós sorozatok is bekerültek a kínálatba, így április 22–27-én hét kategóriában rekordszámú, közel kétszáz film pereg az 5. Magyar Filmhéten, köztük olyan nagy sikerű alkotások, mint a BÚÉK, a Ruben Brandt, a gyűjtő, az Egy nap, a Valami Amerika 3. vagy az X – A rendszerből törölve. A seregszemlére az alkotók a 2018-ban Magyarországon mozi-for-gal-ma-zás-ba került, televízióban sugárzott, illetve a legfontosabb nemzetközi filmfesztiválokon szerepelt műveket nevezhették.
FILMAKADÉMIA
A filmhét elődje, a Magyar Filmszemle közel fél évszázadon át, 2012-ig volt az ország legrangosabb filmfesztiválja. 2014-ben folytatódhatott a hagyomány, új névvel és új struktúrában. Az időközben megalakult Magyar Filmakadémia tűzte ki célul a Magyar Filmdíj létrehozását és – tagjainak szavazatai alapján – kategóriánként történő kiosztását.
A Magyar Filmakadémia, valamint rendezvénye, a Magyar Filmhét alapításuk óta a kritika kereszttüzében áll. Az észrevételekről, a filmtermés általános színvonaláról, valamint a terjesztési platformok változásáról váltottunk néhány gondolatot Novák Tamás rendezővel, Dudás Viktor filmszakértővel és Muhi András producerrel.
RÉGEN ÉS MA
Novák Tamás kedveli az új szisztémát. Szerinte a filmhét a látogatóknak jóval nagyobb lehetőségeket kínál, sokkal zártabb, szakmaibb volt a régebbi filmszemle. „Nagyon jó a szavazás, az egész szakma bevonásával zajlik, mindenki mindent online meg tudott nézni, ami igen nagy előrelépés. Emiatt egy kicsit mindenki a magáénak is érzi a versenyt” – mondta a rendező.
Novák Tamás több mint húsz egész estés dokumentumfilmet rendezett, rendszeres pályázója az NMHH Média Mecenatúra programjának. „Összehasonlítva a tíz-tizenöt évvel ezelőtti ORTT-pályázatokkal, sokkal egyszerűbb, jóval átláthatóbb a rendszer, sokkal jobban lehet látni, hogy ki nyert, kik voltak a döntőbizottságban. Számos előnyös változás van, részben a bürokrácia egyszerűsödésének, részben a digitalizációnak köszönhetően. A legnagyobb bemutatója ezeknek a filmeknek a Duna Televízió. Én és a barátaim arra törekszünk, hogy a produkcióink minél hamarabb felkerüljenek a legnagyobb videómegosztó oldalakra, és sokan meg is nézik azokat. Egyre többen iratkoznak fel a videócsatornákra. Igyekszünk minél transzparensebbek lenni; ha közpénzből elkészül egy film, az legyen minél hamarabb, minél szélesebb körben hozzáférhető. Abszolút ez a jövő. Biztos a Trónok harcának a legújabb epizódját is sokkal többen nézik meg online, mint az HBO premierjét. Ez a jövőbeli gondolkodásnak mindenképp egy fontos eleme kell, hogy legyen: a közpénzből készült alkotások mind elérhetők legyenek, egy helyen. Lehetne akár egy külön gyűjtőoldal is.”
TÉVÉFILMEK MOZIBAN
Dudás Viktor szerint is jó irányba mozdultak el a dolgok a filmhét megalakulása óta. Ahogy fogalmazott: a televíziós alkotások beemelésével azok a „nagyvászonra” költözve új szempontrendszer szerint is értékelhetők. „A televíziós tartalmak egyre magasabb színvonalat érnek el Magyarországon, ideértem a sorozatokat és a filmeket is. Tehát ha mondjuk a Barátok közt megjelenését nézzük, ami a kereskedelmi televíziózás hajnalának köszönhető, nos, ez a nívó már nem tetten érhető, tehát most akár A mi kis falunk, akár az HBO bármelyik sorozata, a műfaji kritériumoknak megfelelően, világszínvonalon készül el. Most már van egy szint, amelyet minden gyártónak meg kell ugrania, és ez egyre magasabbra tevődik. A közszolgálati tévén kevesebb a saját tartalom, most a Csak színház és más semmi szerepel magas színvonalon, de az NMHH által támogatott alkotások zöme e televízió csatornáin keresztül jut el a nézőkhöz, és ezeknek a színvonala is egyre jobb. Említhetném a Curtiz című filmet, vagy a Trezor című alkotást, amelyek mozifilmeket megszégyenítő igényességgel készültek el. Azt gondolom, hogy a magyar filmszakma nagyon jól járt a Nemzeti Filmalappal. Azóta akárhány játékfilm elkészült, a production value a forgatókönyv-támogatással, ezzel a marketingtevékenységgel, a piacorientált magatartással, amellyel adott esetben még egy szerzői produkciót is menedzselnek, egyértelműen kiváló. Ha csak azt nézzük, hányan váltottak azóta magyar filmre jegyet, hány új kiemelkedő magyar színészt ismerhettünk meg, az magáért beszél. Úgy vélem, hogy ez a nívó magával húzta a televíziós tartalmak színvonalát is” – fejtette ki a filmszakértő.
MEGJELENIK A TELJES SZAKMA
Muhi András szerint markáns a különbség a két rendezvény között. „Ez a filmhét döntően más, mint a korábbi filmszemle. Nem is hasonlíthatók össze. Egész más a funkciójuk. A korábbiakban minden alkotás premier volt. Nem véletlen, hogy akkor 45-50 ezren látogattak el a filmszemlére. A közvélemény részéről is volt egy felfokozott érdeklődés, de sokkal izgalmasabb volt a szakmai várakozás. Erre az egy hétre gyakorlatilag az egész szakma beköltözött, és igen komoly filmes közélet folyt. Bárkivel lehetett találkozni, fontos szakmai, esztétikai beszélgetések zajlottak. Az egy nagyon élő agorája volt a magyar filmnek. Korábban felkért zsűri döntött a művekről, most a filmakadémiai tagok, amiben benne rejlik a véletlenek igazságtalansága is. Meg vagyok győződve arról, hogy ha zsűri döntött volna az Oscar sorsáról tavaly, amikor ott ültünk Enyedi Ildikó filmjével, akkor biztosan nem a chilei produkció nyer, hanem vagy a svéd alkotás, vagy a mi filmünk” – mondta a producer.
Muhi András volt a társproducere többek között az Oscarra jelölt Testről és lélekről című műnek.
„Megkaptam az összes filmet az akadémiától, és elszánt célom, hogy mindegyik magyar alkotást lássam, mert csak akkor tudok producerként létezni és döntéseket hozni, de szerintem ezzel nincs mindenki így. Semmiféle rossz szándékot nem feltételezek, csak egyfajta slendriánságot. Rengeteg díjat oszt ki az akadémia. Az Oscar is azért van, hogy el lehessen adni a filmeket. És ilyenkor nagy figyelem szegeződik az alkotásokra. De ha igazi szakmai döntésekre vágynánk, akkor, azt hiszem, nem lehetne megúszni a zsűriket. Az idén azért nagyon elgondolkodtam, hogy kit hoz majd ki ez az akadémikusi kör győztesnek. Nem voltak meghatározóan nagy elismerések a nemzetközi piacon. A játékfilmtermés tavaly nem produkált olyan kiugró évet, mint az előző két-három esztendőben, de semmi baj, mert a szerzői produkcióink ott tudtak lenni a komoly, A kategóriás fesztiválokon. Ezekre az eseményekre ezres darabszámban küldik ki a műveket, tehát folyamatosan ott lenni a kiválasztottak között, s rendre díjakkal térni haza, az több mint nem kis dolog. Ilyen értelemben a szerzői film megőrizte pozícióit a játékfilm piacán. A dokumentumfilmek fantasztikus kört futottak, de azok, amelyeket fiatalok csináltak, fiatal producerek és fiatal rendezők, akik megmerítkeztek Európában. Animációban nagyon jó a Ruben Brandt, igen régen nem láttunk hosszú animációt, és nagyon jó a Candide.”
Borítófotó: a filmhéten az első életműdíjat Venczel Vera vehette át. A régi kolléga, Kovács István öröme
