Kassa visszatért a Budavári Könyvünnepre

Kultúra
„Kassa? Kassa? Itt lehet kapni jegyet a Halászbástyára?” – kérdezték a kassai magyar pavilon hüledező kiállítóit vagy öt nyelven, köztük magyarul is a 30. Budavári Könyvünnepen. Aztán kiderült: a várbeli, Szentháromság téri rendezvény sátrának  a feliratát értelmezték úgy, hogy „kassza”, hiszen az közvetlenül a híres műemlék előtt állt. Máraitól viszont az összes létező könyvet felvásárolták – igaz, nem a japán turisták.

FESZTIVÁL

Nomen est omen – a Magyar Nyelv és Könyv Ünnepe igazi, összmagyar találkozóvá fejlődött ez alkalommal is, ahol a pavilonok közötti néhány métereket átjárva eljuthattunk Szabadkáról a Muraközbe, onnan pedig Argentínába – utóbbit egy Felvidékről kivándorolt, most a könyveket válogató olvasó képviselte, aki mint „törzsközönség”, rendszeresen részt vesz a Budavári Könyvünnep rendezvényein. Az idén is volt miből válogatnia: a kapcsolódó programok és karszalagkedvezmények még a prágai vár elmúlt száz évéről is kínáltak fotókiállítást, emellett Kassai mozaik címmel fotótárlatot az Országos Széchényi Könyvtárban, a helyszínen pedig várostromot korhű ágyúval. Utóbbit a Szent Liga szövetséges csapatai sütötték el korhű jelmezekben a rendezvényen, megemlékezve arról, hogy 1686. szeptember 2-án, a Vár 77 napon át tartó ostroma után füstölték ki innen a török sereget, felszabadítva az ország régi-új fővárosát.

 

MÁRAI MA IS SZTÁR

Kassa volt a díszvendége az idei rendezvénynek, amelyet ez alkalomból közösen nyitott meg Lucia Gurbáľová, a felvidéki város polgármester-helyettese és dr. Nagy Gábor Tamás, Budavár polgármestere. Márai helyszínen kínált műveit az utolsó szálig elkapkodták, ám Havasi Péter, a Kassai Figyelő főszerkesztője nem volt maradéktalanul elégedett a szervezéssel – mint hangsúlyozta, nem a magyar, hanem a szlovák részről történt némi fiaskó. A kiadó önhibáján kívül kis híján lemaradt a rendezvényről. Havasi elmondta: annak ellenére, hogy a két város testvérkapcsolata útján a szervezésbe bevonták a kassai önkormányzatot, melyben egy magyar párt képviselője is ott ül, aki az eseményhez kapcsolódó küldöttségben is részt vett, nekik senki, egy szóval sem említette a könyvünnepet, amelyről egy véletlen folytán, az utolsó pillanatban értesültek. Meghívták viszont a Visit Košice nevű szlovák turisztikai intézményt, valamint a kassai Márai-múzeumot is. „Annak ellenére, hogy itt egy könyvünnep zajlik, rólunk, az egyetlen kassai magyar nyelvű lap- és könyvkiadóról a saját városunk képviselői megfeledkeztek” – így a főszerkesztő.

A Hernád Magyar Lap- és Könyvkiadó vezetői posztját is betöltő Havasi elmondta: azért alapította ezt a céget, mert korábban rádiós szerkesztőként és lokálpatriótaként hiányolta, hogy „Kassán, ahol valaha hat magyar napilap is megjelent, több évtizede már semmilyen magyar sajtótermék nem látott napvilágot”. Bár a városban hivatalosan mindössze hatezren vallják magukat magyarnak, mintegy 45 ezren magasabb vagy alacsonyabb szinten még mindig értik, ha kell, beszélik a nyelvünket – húzta alá a főszerkesztő. A kiadó a rendezvényen Szaszák György Kassai kapuk című kötetét kínálta. A szerző szintén ős-kassai újságíró, sőt a nagy közösségi portálon keresztül kultúraszervezői tevékenységet is végez a magyar nyelvű események megosztásával, népszerűsítésével. „Mivel a Bethlen Gábor Alapnál vagy könyvre, vagy folyóiratra pályázhatunk, ez a lehetőség számunkra az utóbbi években a Kassai Figyelő folyamatos megjelenését biztosítja” – fejtette ki Havasi. A lap, amely fejlécében is ott viseli a Független magyar folyóirat megnevezést, a híres kassai Thália Színház darabjairól hoz kritikát, s beszámol a felvidéki magyar kulturális élet eseményeiről.

 

ÖNMAGUNKKAL HATÁROSAN

A határon túli kiadók számos magyar égtájat képviseltek, így a Muravidéki Baráti Kör Kulturális Egyesület a lendvai Varga József Csűry Bálint-díjas nyelvész, Berzsenyi Dániel-díjas író, költő verseit kínálta. Polcaikon föllelhettük Hagymás István (orvos és fotóművész) esszéköteteit (A mitikus József Attila). A sokoldalú alkotó Újvidéken született, hosszabb ideig Magyarországon tartózkodott, majd Szlovéniába költözött. A kreatív szemlélet, a Gutenberg-galaxis minél izgalmasabb belakása a vajdaságiakat is jellemzi. A Pillangó Kiadó a Délvidéki magyar képzőművészeti lexikon mellett – amely igazi, hiánypótló csemege lehet e frissen forrongó, bozsgó művészeti élettel megáldott tájék iránt érdeklődők számára – Uroš Petrović szerb író, dizájner, illusztrátor és fotóművész meséit is kínálta. Ezek a mesék arról híresek, hogy egy találós kérdést is tartalmaznak. A kérdésekre nehéz megfelelni – a felnőtteknek. A gyerekek általában gyorsabban, nagyobb arányban vágják rá a helyest választ – tudtuk meg a pavilonban.

 

NEM FINNUGOR A MAGYAR

S így juthattunk el a világ végéig Czakó Gáborral, aki többek között régebbi könyvét (Világvége 1962-ben?) is kitette a polcaira. Az író, mikor megkérdeztük legfrissebb, a rendezvényen is árult kötete kapcsán (Eredeti magyar nyelvtan – CzSimon Könyvek, 2019), hogy a jól behatárolható, ám általa vitatott „finnugor” besorolás helyett melyik lenne az az egy szó, ahová elhelyezné nyelvünket, ezt válaszolta: „A magyar az alternatíva. A finnugor nagyon nehezen meghatározható fogalom, mert tizenvalahány finnugor nép van, némelyik nagyon pici; mire kimondja a nevét az ember, már lehet, hogy ki is hal – sajnos. A magyar viszont egységes nép és nyelv maradt.” A finnugortól tehát abban is különbözik, hogy nem bomlott szét alnyelvekre – érvelt az író –, hiszen „az összes magyar az összes magyart megérti”. A kötet tankönyvi funkciójáról elmondta: a célja valóban az lenne, hogy az emberek „tanulják meg a saját nyelvüket”. Ahogy meg is tették, s voltak is erre könyvek, míg kétszáz éve a Hunfalvy-féle, szakszerű és ügyes kézzel irányított nyelvelmélet nem került monopolhelyzetbe. Arra a kérdésre, hogy mint látja, teret nyert-e harminc évvel a rendszerváltás után a keresztény gondolkodásra alapozó, polgári szemlélet, azt mondta: „Fogalmam sincs, nem vizsgálom, mennyit hatott, amit mondtam, írtam vagy kitaláltam; annak örülök inkább, ha kitalálok valamit, s a gondolati ellenőrzés után kiderül, hogy van benne erő és eszme, mélység és szív.”