ÓPIUMKERINGŐ
A történelmi tények mellett részben fikció a történet. Ott indul, ahol Karády Katalint a Gestapo kémkedés vádjával letartóztatja, és ott végződik, amikor három hónap múlva kiengedik. Az utolsó stációban megismerhetjük, mi vár még rá: Salzburgba, São Paulóba, végül New Yorkba menekítik, ahol élete végéig él, s kalaposszalonja lesz. Hiába hívják haza Magyarországra, többé már nem jön vissza, egy kalapot küld maga helyett. A darabot műfaját tekintve dzsessz-sztorinak nevezte a szerző, Lengyel Ferenc színművész, a Pesti Magyar Színház főrendezője. Az előadás több stílus keveréke, teljesen új műfaj, amelyet ő teremtett. A produkció alatt végig játszik a Modern Art Orchestra (MAO), korabeli dalokat „dzsesszesítve”, 2019-re adaptálva. Karády Katalint Pataki Szilvia személyesíti meg.
„Én nem törekszem arra, hogy őt utánozzam, vagy azt, amitől egyéniség volt, és azt feltegyük a színpadra – mondta a művésznő. – Mi arra törekszünk – már ha a zenei részt veszem –, hogy egy mai dzsesszkoncerten is érezhesse magát a néző, miközben borzasztó dolgokról beszélünk, az életének egy olyan állomásáról, amelyről, azt gondolom, nagyon kevesen tudnak, hiszen nem ez a kép él az emberek fejében. Egy kamera végig veszi az arcomat, amelyet párszor egy mozivászonra ki is vetítenek, tehát az előadás film is egyben. Azonkívül koncert és színház, hiszen színházban vagyunk. A történetet nem elmesélem – hogy mi történt velem, Karády Katalinnal –, hanem jelen időben mondom. Én magam jelenítem meg az összes szereplőt az SS-tisztektől kezdve a szerelmemen át. Elképesztően megrázó és szívbe markoló dolog, mintha azt mondanám, hogy a Rómeó és Júliában feltesszük a nagy kérdést a szerelemről.”
Szintén mélyen elgondolkodtató pillanata a darabnak, hogy amikor egyedül van az ember egy teljesen üres szobában, cellában a saját gondolataival, milyen kérdéseket tesz föl önmagáról, a világról. Miken gondolkodik olyankor, amikor élet és halál között van, hiszen kínozzák. Mik mennek végig a fejében, milyen démonok kerülnek elő, vagy hogyan tudja ezt egyáltalán ép ésszel kibírni. Valamint az is izgalmas, mi történik utána, amikor kiengedik.
„Nem akartunk egy hollywoodi filmet, az előadás nem feltétlenül happy enddel záródik. Én hiszek a színházban, azt gondolom, a könnyek is feloldanak valamit az emberben. Elég összetett ez a produkció. Én sem tudtam sokat Karády Katalinról, csak annyit, hogy drámai kisugárzású színésznő volt a búgó hangjával. Persze ismertem a dalait, de ezt a részét az életének én sem ismertem. Talán épp ezért ezt írta, és rendezi meg Lengyel Ferenc. Ez egy olyan része az életének, amelyben egy színésznő mindent meg tud mutatni, az érzelmi skálának az összes színe jelen van, hatalmas lehetőség számomra színészileg” – árulta el Pataki Szilvia.
Az előadás a Bolan Production, a kaposvári Csiky Gergely Színház, a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház, a Váci Dunakanyar Színház és a Pesti Magyar Színház közös produkciója.
