Kaláka, Rackák és Woodstock

Történt, hogy a Kaláka együttesből Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos, valamint az 1-ső Pesti Rackák, másként Ferenczi György és a Rackajam nekivágtak Nashville-nek, hogy az ottani stúdiólegendák egyikében készítsenek felvételeket. Ikerlemezek születtek, amelyeknek címe 69, utalva két legendás eseményre: 1969-ben alakult a Kaláka, és akkor volt a woodstocki fesztivál is.  

„Ez egy nagyon szerencsés találkozása a kultúráknak, nem egy mondvacsinált kapcsolat, hanem valami igazi, valóságos. Az egész dupla lemezre a szabadság a legjobb szó” – állítja Ferenczi György.

A nashville-i kaland ötlete is tőle származik, mivel már többedszer dolgozik együtt egy ottani stúdióval.

„Van egy csomó lemezem, CD-k, bakelitek. Ezeknek a borítóin már fiatal korunkban nagyon néztük, hogy kik játszanak rajtuk, hol vették fel az anyagokat. Minden ilyet értékes információként gyűjtöttünk be, mert keveset tudtunk a műfajról. Meg akartuk tanulni, hogy ezek a zenék hol és hogyan születnek. A lemezeimen, amelyeket nagyon szerettem, gyakran láttam, hogy Nashville, Tennessee. Egy idő után összeállt a kép: vannak meghatározó hangok Amerikában. Az R’n’B-t New Yorkban, a countryt Nashville-ben veszik föl, Memphisben a fekete bluesokat, Chicagóban a Chicago bluesokat – utóbbi egy önálló stílus a fekete zenén belül –, szóval világossá vált, hogy ehhez az akusztikus zenéhez, amelyet mi is játszunk, Nashville illik a legjobban. Összeszedtük a pénzt a zenekarral három és fél évvel ezelőtt, fogtuk magunkat és kimentünk oda. Vannak ott barátaink, megkértük őket, ajánljanak olyan stúdiókat, amelyek már A kategóriások, de fiatalok működtetik azokat, tehát még megfizethetők. Ajánlottak hármat-négyet, mindegyiket megkerestük. A Prime tulajdonosa nagyon jó fej levelet írt vissza, hogy igencsak érdekelné az ötletünk. Azonnal lecsekkolta a YouTube-on a zenekart, megnézte, milyen zenét játszunk. Ő még ilyen muzsikát soha nem vett föl, és közölte: ha gondoljuk, akkor menjünk ki. Ezt meg is csináltuk, felvettük a Rackák menni Amerika című lemezt, amely egy reveláció, mert teljesen más hangzású, mint Európában bárhol lett volna. Mivel ott született a műfaj, ott ezt nagyon természetesen kezelik. Rettenetes konkurencia van: abban a városban kétszáz stúdió működik, ezért elképesztően magas szinten szolgáltatnak. Nemcsak a világsztárok kapják meg azt a fajta technikai meg emberi hozzáállást, hanem bárki, aki egy stúdiót akár egy napra kibérel. Olyan odafigyelésben, olyan együtt gondolkodásban részesül, amely Európában teljesen ismeretlen. Nem akarom leszólni a magyar stúdiókat, nagyon szeretek nálunk stúdiózni, csináltam itthon 25 lemezt, de ott van egy olyan technikai plusz, amit Nashville-ben iskolában lehet tanulni, és ilyen iskola Európában nincsen.”

Ezután szólt közbe a sors: a zenekarok tagjait néhány koncert erejéig meghívták Washingtonba.

„És akkor jött Gyurinak az az ötlete, hogy menjük el közösen Nashville-be lemezt csinálni – emlékszik vissza Gryllus Dániel. – Szerencsére úgy alakult, hogy próbálni is tudtunk, így a következő héten kint voltunk. Ment minden, mint a karikacsapás, mintha teljes természetességgel jött volna, és nem járt volna ez az egész rengeteg előkészítő munkával, segítő jóindulattal. A végén olyan jól ment a munka, hogy noha először egy lemezről volt szó, akkorra lendületben voltunk, és olyan remekül dolgoztak a kinti technikusok, hogy végül két lemezt vettünk föl a rendelkezésünkre álló hat nap alatt. Valami lehet a hely szellemében, amiért olyan sokan járnak oda dolgozni. Nagyon jók a hangmérnökök, nagy nevek stúdióznak ott.”

A Kaláka egyet jelent a magyar és az egyetemes költészet remekeinek a megzenésítésével. A Rackák a magyar népzenét páratlanul ötvözik az amerikai countryval és blueszal.

De honnan a kapcsolat a zenészek között? Gryllus Dániel így idézi fel:

„Már a Kaláka Fesztiválok hőskorában is játszott velünk Ferenczi Gyuri, s egyszer elhatároztuk, hogy közösen csinálunk egy lemezt, amelyen ő szájharmonikázik, én Hammond-orgonán játszom. Ez vagy tizennégy évvel ezelőtt történt. Azóta én vagyok Gyuri lemezei-nek a kiadója, tehát minden munkája a Kalákánál jelenik meg. Ha jól emlékszem, a tizenötödiknél tartunk. Köztük ott a Petőfi-lemez, a Gérecz Attila-lemez, a Micsoda. Ez az együtt muzsikálás kiadói oldala, de beszélhetnék a barátságról is. Nyolc éve a Pál apostol című lemezemen, amelyet Halmos Bélával vettem fel, egyszer csak úgy alakult, hogy Gyuri is csatlakozott hozzánk. De beszélhetnénk az öcsémről, Vilmosról is, akinek a Kiss Anna-lemezét együtt játszották Kapolcson és még sok helyütt. Nemegyszer léptünk föl Rackaláka néven a teljes csapattal és a Rackákkal közösen. Tehát testvéri viszony van a két zenekar között. És akkor még ott az emberi kapcsolat. Remekül kijövünk egymással, és ezek úgy egymásra halmozódtak.”

Előbb a Rackák – a koncertjeiken már kiforrott – számait vették fel, aztán rackás kísérettel a Gryllus testvérek szerzeményeit, Kiss Anna, Kányádi Sándor, Weöres Sándor és Szepesi Attila verseivel. Az utóbbi menetbe steelgitárjával az amerikai Russ Pahl is beszállt, Gryllus Vilmos Fender Telecasteren és Gibson-gitáron játszott, úgyhogy – Ferenczi György elmondása szerint – kimondottan 69-es hangulat kerekedett. Azzal az elragadtatottsággal, amely a Kaláka együttes megalakulását és ami a woodstocki fesztivált jellemezte 1969-ben.

A munka gyümölcse tavasszal érett be, a két lemez, pontosabban az ikeralbum ekkor jelent meg a Gryllus Kiadó gondozásában. A címe a hangulatra utalva: 69. Ezt az anyagot a világhírű bluegrasshegedűs, Aaron Till közreműködésével mutatják be először közösen, élőben 2017. november 24-én, a Müpa színpadán.

 

Ezek is érdekelhetnek

További híreink