Mintha a nyári forróságban hirtelen egy jeges italt nyomna valaki a kezedbe. Ott, ahol végképp nem várnád, de nagyon jólesnek az üdítő kortyok, akarom mondani: az üdítő mondatok. Nem kell sorban állni érte, magaddal cipelned, félni, hogy kilötykölöd. Ott van ingyen, kényelmesen, szemmagasságban. Pár perc lelki szusszanás haladó és kezdő irodalmi ínyenceknek, ötperces novella az utcán.
Az ötlet a villamos- és buszmegállók reklámfelületeit értékesítő JCDecaux vállalaté. Az Álljon meg egy novellára! című pályázatra érkező művek legjobbjait a cég rendhagyó helyekre, utasvárókba szánta, hogy az emberek friss irodalommal üthessék el azokat a perceket, amelyeket várakozással töltenek.
Sem a zsűri elnöke, a József Attila-díjas író Grecsó Krisztián, sem a szervezők nem gondolták, hogy Magyarország eddigi legsikeresebb instantnovella-pályázatát hozzák tető alá. Kétezer-ötszáz pályamű érkezett. Az elbírálás a legdemokratikusabb módon, jeligés alapon zajlott, így a döntnökök nem tudhatták, hogy egy sikeres kortárs tollnok, hobbiirodalmár, informatikus, orvos, vasesztergályos vagy egy pályakezdő produkcióját hozzák ki nyertesnek. Ez utóbbi jött be; az első helyezést egy húszéves piliscsévi, másodéves bölcsészhallgató érte el, aki saját bevallása szerint utoljára az általános iskolában írt fogalmazást. Somogyi Katalin azt mondta: most elgondolkodott azon, hogy írnia kellene. Különös csavart is hozott a jeligés sors: saját nővére, a 24 éves, cukrász végzettségű, jelenleg edzőnek tanuló Somogyi Boglárka érte el a harmadik helyezést, ő már tíz éve ír ezt-azt.
– A másfél oldalnyi hosszúság, a csattanóra kihegyezett vég a korábban tárcanovella néven aposztrofált műfaj sajátja. Csak a tárcanovellák sajnos teljesen kivesztek a hetilapokból, a fiatalabb jelentkezők már azt sem tudják, mit jelent a vonal alá írni. Itt az a hihetetlen nagy találmány, hogy demonstrálható a pillanat, amikor a „befogadás” történik – magyarázta Grecsó Krisztián.
– A mennyiség valóban lenyűgöző. Milyen volt a színvonal?
– Jó anyagok érkeztek, igen erős volt a mezőny, nagyon nehéz volt kihozni a nyertesek így megjelentetett 20-as listáját. Általában mindegyikben volt valami, ami kizökkentette a mondanivalót, igyekeztek ezt a rövid történetet poénra, csattanóra kihegyezni.
– Az irodalmi közvélemény nem fanyalgott jó magyar szokás szerint? Egy multi megrendelésére született írások, főként laikusokéi, irodalomként eladva, buszmegállóban?
– Nem hallottam vissza rossz szót. Annak meg, hogy egy nagy hirdetési cég a saját felületeit használja fel művelődési célokra, csak örülhetünk. Azt remélem, hogy a példa ragadós lesz, és sok cég végiggondolja, miként tudna mecénássá válni. Ez polgári felelősségvállalás.
Az első díjat a piliscsévi Somogyi Katalin, az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol–magyar tanári szakos hallgatója nyerte el Katicabogár című novellájával; Kapcsolás című írásáért második díjat nyert Orosz Adél, aki tervezőgrafikusként váltott az irodalomra, s már jelent meg kötete. A harmadik helyezett Somogyi Boglárka lett Néha nem baj, hogy lerombolsz kicsit című novellájával.
