Akarsz animálni? – kérdezi a moderátor a négyéves kisfiút. És ő akar. Eleinte persze csak a rajzhoz diktálja az ötleteit. A nagyobbak már a szövegbuborékokba írandó mondandót kiabálják be a rajzolótáblánál álló animációs művésznek, majd óriásbetűkkel helyezkedve pózolnak a sűrűn kattogtató fotósnak.Az anyagból negyedóra múlva stop-trükkös filmecske készül. A bemutatón megjelentek fele a játékban részt vevő gyerek, 4–10 évesek. A cél: minden eszközzel bemutatni, hogy nincs a földön szebb, jobb és kreatívabb, mint animációs filmeket nézni, mi több, csinálni.
Én – mint egy nyolcéves gyermek felelősnek gondolt szülője – időnként elszörnyülködöm, például amikor azt ecsetelik lelkesen, hogy a mobiltelefonra alkalmazott animációkészítő applikációt akár két nap alatt is megtanulhatja a tanító néni, és akkor a 2. b pillanatok alatt elkezdhet rajzfilmet gyártani. Szép új világ vagy rea-lista jelenkor? A performance után úgy érzem, nem vagyok hivatott eldönteni. Bemutatják például egy 9 éves fiúcska teljesen önállóan, mobiltelefonnal készített filmjét, amely a mókásan rohanós hétköznapi reggelekről szól. Ügyes.
Meg tudja cáfolni azt az állítást, hogy a kora gyermekkorban elkövetett nagy mennyiségű rajzfilmfogyasztás megöli a kicsik fantáziáját? – kérdezem Weigert Miklóst, aki többek közt a Macskafogó 2. látványtervezője, Ternovszky Béla tanítványaként számos egyéb magyar rajzfilm társalkotója, a Cartoon Network sikersorozata, a Gumball csodálatos világa egyik készítője, jelenleg Londonban dolgozó animációs művész.
„Az enyémet például nem ölte meg. Attól függ, hogyan használják ezeket az alkotásokat: ha digitális bébiszitterként, az sajnos valóban agyölő. De ha a szülő partner, s egyrészt szűri, hogy mit néz a csemete, másrészt beszélgetnek róla, valamint a néző – legyen az gyerek vagy kamasz – ezeket használja, rajzol, történeteket ír, vagy akár csak beöltözik, onnantól aktív részei lesznek az életének, mint annak idején egy illusztrált könyv.” És vajon mi lesz annak a kifutása, hogy ezek a 4–10 éves kicsik animációs filmeket készítenek? „Sokkal több gyereknek van lehetősége az önkifejezésre, ami már önmagában remek. Hajrá! Csinálhatsz animációt a telefonoddal, egy használt digitális kamerával. Fogsz két gyurmadarabot, három papírcetlit, és tiéd a világ. Minden eszköz jó, hogy kifejezd magad, de mindenkinek másra van szüksége. Van, aki ír, van, aki fut, van, aki főz, van, aki matekozik, de vagyunk egypáran őrültek, akiknek a rajz, a film a legfontosabb eszköz, hogy kifejezzük magunkat. És igen, manapság már kora gyermekkorban el lehet kezdeni. Ilyen a világ.”
A Cartoon Network csatornánál már hagyománynak számít az ifjú korosztály bevonása. Az idén harmadszorra hirdeti meg Európa-, Afrika- és Közel-Kelet-szerte nagyszabású pályázatát és alkotói programját, a Képzeletműhelyt, amelyre ifjú animációrajongók, rajztehetségek vagy egyszerűen csak alkotó kedvű 4–15 éves gyerekek műveit várja rajz, képes forgatókönyv, animáció, film kategóriában.
A rajzfilmcsatorna szándéka, hogy alkotva, cselekedve késztesse kreativitásra, ösztönözze gondolkodásra, nyitottságra a gyerekeket. A pályázat egyik fő eleme egy szórakoztató-edukációs weboldal, amelyen tippek, animációs műhelytitkok, érdekességek, klipek, játékok, játékos feladatok segítik a fiatal alkotókat munkájuk során. A gyerekek megismerkedhetnek a képes forgatókönyv, a különböző animációs technikák, a rajzolás, a színezés, a vágás, az alkotói folyamatok titkai-val, sőt ki is próbálhatják magukat, azaz az oldal kvázi mini online animációs kurzusként működik.
A csatorna vezetői szerint a következőképpen nevel kreativitásra az animáció. Egy ilyen kisfilm készítése az alkotás öröme révén növeli a gyerekek kompetenciaérzését, elősegíti a képességek kibontakozását. Lehetőséget ad a csoportmunkára, ezáltal fejleszti az együttműködési készségeket. A verbális kifejezéssel nehezebben boldoguló tanulók számára biztosítja a téma vizuális feldolgozását. Rákényszeríti a gyerekeket a logikus gondolkodásra és a tananyagtartalom alapos átgondolására. A vizuális feldolgozással segíti az információk rögzítését, könnyebbé teszi az előhívást. Élményértéke van, ezzel hatékonyabbá válik a tanulás.
A csatorna nemcsak online felületén buzdít a pályázatra való jelentkezésre, de a kezdeményezést eljuttatja a közoktatási intézményekbe is: évente több ezer általános iskola számára teszi elérhetővé kiváló hazai szaktanárok segítségével kidolgozott, komplett óraterveit, eszközeit, alkotást segítő segédanyagait, amelyek útmutatóul szolgálnak a hazai rajztanárok, művészeti csoportok vezetőinek, hogyan oktassák közérthető, játékos, a korosztálynak megfelelő formában az animáció alapjait.
Az idei magyarországi program kurátora, a zsűri elnöke Weigert Miklós, akit a műfajt érő egyéb változásokról is kérdeztem. Vajon mennyit változtak az animáció műfajai, eszközei a Ternovszky-műhelyhez vagy a Macskafogó 2.-hez képest, főként Londonból nézve? „Szerintem a jó történet mindig fontos. Lényeges volt akkor is és most is, ilyen szempontból nem változott semmi, legfeljebb gyorsabb lett egy picit. Rengeteg információ ér bennünket és a gyerekeket is, az egykori történetmesélés ma egy kissé lassú lenne. Ezt leszámítva annyiban változott a világ, hogy sokkal több eszközünk van arra, hogy új és újabb dolgokat kipróbáljunk, s ez látszik is a rajzfilmeken. Ráadásul, ha nemzetközi piacra szánod a produkciód, akkor olyan emberekkel is meg kell értetned a helyzeted, akik semmit sem tudnak a te körülményeidről, és ez megváltoztatja a történetmesélést és megváltoztat téged mint alkotót. Ebben mondjuk kivételesen segít a globalizáció, hogy könnyen megismerhetjük minden ország produkcióit. És nagyon sok a nemzetközi műhely. Én most például erős japán hatás alatt alkotó franciákkal dolgozom Londonban, ráadásul többnyire amerikai piacra. A kulturális különbségek persze jelen vannak: az, hogy én Magyarországról jöttem, sose fog elmúlni.
