FORTEPAN
Komoly nyilvánosságot kapott 2015 végén az a véletlen lelet, amit a Vaskapu utcai lomok között talált Tamási Miklós, ám a mai napig nem sikerült kideríteni, hogy ki az a feltehetően a húsiparban dolgozó amatőr fotográfus, aki csodálatos képeket készített budapesti helyekről, társaságokról, hölgyekről.
NEGYEDSZÁZADNYI GYŰJTŐMUNKA
A Fortepan digitális fotóarchívum huszonöt évnyi gyűjtőmunka eredményeként jött létre, és a múlt század 90 évét dolgozza fel. A 110 ezernél is több fényképet két középiskolai osztálytárs, Tamási Miklós és Szepessy Ákos kezdte el gyűjteni az 80-as években. Először könyvben gondolkodtak, majd arra jutottak, hogy a beszkennelt fotókat összerakják egy tárhely erejéig. A munka 2009 szeptemberében kezdődött. Tamási Miklós a délutánjait és az estéit a feladatnak szentelve látott munkának, és hetente háromszor éjjel 11-ig szkennelt. A kidobált, ócskapiacokon felbukkanó amatőr fotók és negatívok rendszeres, de esetleges gyűjtögetése után 2010-ben indították el internetes oldalukat ötezer digitalizált fotó közzétételével. Hamarosan sok magánember és közintézmény is csatlakozott a mára 600 fősre dagadt adományozói körhöz, akiknek a képeivel havonta bővül az archívum.
SZUBJEKTÍV VÁLOGATÁS
Arra hamar rájöttek, hogy nem minden érdekli őket, egyes képek esztétikailag, mások érzelmileg voltak fájdalmasak számukra, és ez az érzés főleg a hetvenes évek fotói után erősödött fel bennük. Ezen a ponton döntötték el, hogy csak az kerül a válogatásba, ami nekik tetszik.
A gyűjtemény mára több mint 50 ezer képre duzzadt. Nincsenek nagyon ijesztő vagy rossz hangulatú fotók, és ez tudatos válogatás eredménye. Az ötvenes évekig tartó évtizedek azt a „boldog békeidők” hangulatot sugározzák, amiről az embernek pozitív, bár homályos asszociációi vannak. A világtörténelem csapásai sem nyomasztanak túlzottan, a háborúk és következményei alig szerepelnek a Fortepanon. Ennek fő okát a tulajdonosok abban látták, hogy amatőr fotós ezekhez a témákhoz nem fért hozzá, a harcok fotózása professzionális riporteri műfaj. A korszak politikusaiból is keveset találunk, politikai téma csak elvétve fordul elő a gyűjteményben.
A válogatás végül egy nagyon szubjektív honlap és nem egy tárgyilagos tárhely, az oldal névadója pedig a váci Forte-gyár háború utáni időszakának legelterjedtebb és legnépszerűbb negatív filmje lett. Az időutazással is felérő gyűjtemény pillanatok alatt beszippantja az embert, izgalmas kalandozást ígér térben és időben. A felfedezést a látogató szinte önkéntelenül is saját születési dátumánál kezdi és legkedvesebb ismerőseinél folytatja, hogy aztán szabadon tallózzon közel száz év képi emlékei között.
ÁRVA MŰ
A Fortepan képei itthon az árva mű jogi kategóriába tartoznak. Idesorolhatók azok az alkotások, amelyeknek sem a szerzője, sem a jogtulajdonosa nem ismert. A képeket bárki szabadon felhasználhatja, a fotók nem képezik a két alkotó tulajdonát, még ha nekik is köszönhetik, hogy megmenekültek az enyészettől.
Az anyagból most a Magyar Nemzeti Galéria vonultat fel egy több mint háromszáz darabos válogatást. A tárlat egy évszázadnyi közös múltunkban kalandozva frissíti fel a memóriánkat a közvetve-közvetlenül hozzánk kötődő emlékekről. A minden múlt a múltam kiállítás augusztus 25-ig látogatható.
