Gyomros a józan észnek

Aki Kaurismäki A remény másik oldala című filmje az idei Berlinale egyik nagy meglepetése volt, és rögtön Ezüst Medve díjat kapott. A filmes fondorlatosan gyomorba vágó propagandafilmet rendezett, amelyben azt állítja: az Európát sújtó migrációnak nincs köze az iszlamizációhoz.

A film egy szíriai menekült kálváriáját mutatja meg, bírálva a „rideg” Európát és dicsérve azt, aki befogadja. Kauris-mä-ki ez alkalommal, bár éles kontúrokkal és éles színekkel játszik, mégis fekete-fehér filmet rendezett. Szereplői feketék vagy fehérek, jók vagy rosszak, végtelenül gonoszak és közönyösek vagy emberségesek. Vitának, érveknek helye nincs.

„Nagy manipulátor akartam lenni, aki megváltoztatja a világot. Most megelégszem azzal, hogy megpróbálom megváltoztatni Európát. Finnország viszonylag kis ország. Húszezer iraki jött hozzánk, és az emberek attól féltek, hogy meg akarnak bennünket szállni, mint régen az oroszok” – nyilatkozta a rendező a Berlinale sajtótájékoztatóján. Az a véleménye, hogy az egyes jobboldali kormányok és pártok által hangoztatottakkal ellentétben nincsenek jelei az iszlamizációnak.

Kaurismäki tehát nem tesz különbséget legális és illegális, a valódi és a gazdasági menekültek között. Nem vesz tudomást az egész Európát eluraló migrációs válságról, a párhuzamos társadalmak kialakulásáról, az őt cáfoló, most már oly sok helyen eluralkodó iszlamizációról. Hogy a terror és a bevándorlás között húzható párhuzamokról ne is tegyünk említést.

Az egyik főszereplő, egy középkorú ingárus, Wikström otthagyja a feleségét, felszámolja a készletét és nekiáll megvalósítani az álmát, hogy egy tisztességes étterem tulajdonosa legyen. Wikström felvezető jelenetei olyan lassúak, mintha nem 24, hanem csak 12 képkocka lenne egy percben a filmszalagon. Minden kimért, a kereskedő sivár életének a felszámolása és egy külvárosi, lepukkant étterem megvásárlása mégis tele van helyzet- és verbális komikumokkal.

Mindezzel párhuzamosan egy szíriai menekült, Khaled érkezik Finnországba. A jól képzett fiatalember családját Aleppóban lebombázták, s egyetlen életben maradt húgával indul el a török menekülttáborból az illegális balkáni útvonalon. Szökik országhatárokon keresztül, embercsempészek segítségével jut át a schengeni zónán. Helsinkibe egy szénszállító teherhajó rakterében elbújva érkezik. Tisztára mosakodva, a legális utat választva jelentkezik a finn bevándorlásügyi hatóságoknál, akik elutasítják a kérelmét. Kitoloncolása reggelén megszökik a rendőrök elől, és csatlakozik az illegális bevándorlók táborához. Wikström éttermének udvarán bujkál, így ismerkednek meg, és rövid időn belül szolidáris barátság szövődik kettejük között. Az egykori ingárus hamis papírokat szerez neki, és egy könnyen korrumpálható kamionos segítségével Finnországba lopatja Khaled húgát is.

Kaurismäki szándékai szerint nem is nagyon szabad elgondolkodni az általa egyirányú vonalakkal felrajzolt történet és az egyetlen szempontból bemutatott főszereplők igazságának mibenlétéről. Vagy talán mégis?

Ezek is érdekelhetnek

További híreink