Az avatóünnepség nyitányaként Nemcsák Károly Jászai-díjas színész, érdemes művész Wass Albert A bujdosó imája című versét adta elő. Pesterzsébet polgármestere, Szabados Ákos köszöntője után az alkotóval közösen leplezte le az emlékművet, Geiger György Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész trombitaszólójának kíséretében.
Vizsolyi János és Jahoda Ernő István formatervező szobrát P. Szabó Ernő művészettörténész méltatta.
Mint mondta: az 56-ra emlékező művek megrendelői sok esetben saját vizuális közhelyeiket akarják viszontlátni a szobrokban, ezért számos esetben nem a magyarságot összefogásra buzdító alkotások, hanem a közösség számára idegen emlékjelek születtek. Készültek azonban remekművek, mint Deim Pál győri, Monori Sebestyén budaörsi, Szabó Tamás salgótarjáni, Friedrich Ferenc érdi, Rieger Tibor hegyeshalmi vagy Jovánovics György budapesti plasztikái. Ott avatták ezeket az alkotásokat, ahol a közösségek saját ügyévé vált a szoborállítás, mint Pesterzsébeten.
A Memento vivere drámai történés kőben és bronzban elbeszélve. Alkotóját mindig is egyszerre inspirálta a természet alakító erőinek a logikája és a fegyelmező geometrikus formarend, amely az emberi világ sajátja. A drámaiság és a monumentalitás találkozásának legjobb példája az ötvenhatos emlékmű, amely epikus tartalom, szájbarágós felsorolás nélkül, az anyag és a formák párbeszéde révén hat a nézőre.
Mintegy a forradalom utcaköveiből épült, kockakövekkel borított talapzatát árkok szabdalják. Az alsó rész drámai ellentétét a süttői mészkőből készült lap zárja le, egyszersmind közvetíti a tulajdonképpeni mű felé. Ennek két egymásba kapcsolódó körszelete újraindítja az alsó rész mozgását, utalva arra, hogyan emelkedtek ki a mindennapok szürkeségéből a forradalom résztvevői, eljutva az etika egy magasabb szintjére.
A nagyközönség számára kevéssé ismert csatáról Marossy Endre, a környékbeli eseményeket több művében feldolgozó hadtörténész szólt.
1956. november 2-án, a Juta-dombnál állították fel azt a páncélelhárító körletet, amellyel meg akarták akadályozni, hogy a szovjet csapatok a fegyverszünet ellenére visszatérjenek a fővárosba. Mecséri János ezredes a lövegeket „arccal” Soroksár irányába ásatta be. Hajnal felé megérkeztek az ellenséges páncélosok. November 4-én itt volt az egyetlen győzelem, amelyet a Magyar Néphadsereg zárt alakulata a szovjet csapatok felett aratott, együtt harcolva a pesterzsébeti és a soroksári nemzetőrökkel.
