Illékony képkiállítás, gazdagított performance vagy valami egészen új XXI. századi összművészeti műfaj a fényfestés? A kérdést Pusker Péternek, a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. művészeti programszervezőjének, a Fényfesztivál ötletgazdájának és főszervezőjének tettük fel, aki úgy mesélt a fesztiválról, hogy közben magát a műfajt is bemutatta.
„Nálunk is találkozhat a néző analóg, állóképes vetítésekkel és mozgóképes, digitális épületfestéssel egyaránt. Erre a két stílusra támaszkodva indult például a mi fesztiválunk is. Az elmúlt években sokat fejlődtünk és színesedtünk, megjelentek a szoborszerű alkotások, »fényinstallációk«. Itt is meg lehet különböztetni az analóg és a digitális vonalat, amelyek jelentős része köztéri alkotás. A technológiai megközelítéstől függetlenül a leginkább magával ragadó talán az lehet – a fesztiválon is nagyon sok ilyen jelent meg –, amikor a művészek interaktív alkotásokat hoznak létre, amelyeknek a közönség részesévé, alakítójává válik.
Például nagy teljesítményű projektorral »megvetítenek« egy házfalat, a vetítést összhangba hozzák a vetített felülettel és annak formáival, és ezen lehet flipperezni. Van olyan magyar alkotó, aki »felfújható« óriás szobrokat hoz létre, és LED-es világítással tuningolja azt. Képzeljünk el egy négy méter magas felfújható virágot, amivel úgy lehet interakcióba lépni, hogy a néző az öt sziromnál ad egy-egy jelzést, konkrétan rálép a nyomásérzékeny felületre, és pár másodpercen belül az a szirom lenyílik. Ha öt ember állja körbe ezt a virágot, és minden egyes sziromnál valaki jelzést ad a szerkezetnek, hogy lendüljön mozgásba, akkor a közönség azt látja, amint a világító, fényárban úszó, színes virág kibontja a szirmait, és szépségében, teljes valójában lehet megcsodálni.
Alapvetően az a célunk a fesztivállal, hogy egy olyan izgalmas elegyet hozzunk létre, ami elemeli egy kicsit az embereket a hétköznapokból, kiszakítja őket a megszokottból. Például Pécs belvárosát teljesen más oldalról mutatjuk be ilyenkor”– mondta Pusker Péter.
Fényfestéssel az ember egyre több helyen és eseményen találkozhat. Különféle rendezvényeken, partikon, koncerteken, sportrendezvényeken vagy állami ünnepségeken. Volt már a Parlament piros-fehér-zöldbe öltöztetve, láttuk a budai Várat a tavalyi vizes vb megnyitóján millió színben pompázni. Évtizedek óta jelen van egy öntörvényű művészeti ág, és van egy erősen terjedő alkalmazott vonal is, az alkotók jelentős része mind a két oldalon mozog.
„A Zsolnay Fényfesztivál próbál jó egyensúlyt találni ebben a kitaposott út nélkül, rohamléptekkel fejlődő világban. Úgy próbálunk művészeti alkotásokat csokorba gyűjteni, hogy azok befogadhatók és élvezhetők maradjanak a tömegek számára is – mondta a program vezetője. – A fesztivál összeállításának a csíziója pont ez, hogy megtaláljuk a megfelelő arányt. 2015 a fény éve volt az UNESCO kommunikációjában, ez az esztendő ráirányította a figyelmet az 50-es évek óta jelen lévő fényművészetre. A 2015-ös Zsolnay Fesztiválon egyre több fényalkotás jelent meg, ekkor döntöttük el, hogy szeretnénk egy olyan rendezvényt, amely ezt állítja fókuszba. A háttérből a frontvonalba emeltük a fényélményt, utcaművészetekkel fontuk össze, ennyit tettünk végül is, semmi mást.ˮ
Hasonlóan más fényünnepekhez, a pécsit is nehéz behatárolni. Alapvetően összművészeti megközelítésűnek mondható rendezvény, ahol jól behatárolt stílusok találkoznak egymással egy erőteljesen helyspecifikus rendezvényen. A Zsolnay Fényfesztivál követi az elmúlt öt-tíz évben létrejövő fényfesztiválok klasszikus hagyományait, vannak épületvetítések, fényinstallációk, szoborszerű interaktív és egyéb alkotások, amelyek lehetnek kültérben, beltérben vagy éppen egy galériában valósulnak meg, és innentől kezdve a történetet egyértelműen lehet kiállításnak nevezni. Pécsett a fesztivál fő eleme a 25 állomásból álló belvárosi fénykörút, a rendezvény kiemelkedő eseménye a Zsolnay Light Art 3D fényfestő verseny. Ezeket az elemeket színesítik utcaművészeti produkciókkal, amitől az egész egyedivé válik. Az ilyen típusú fúzió nem igazán jellemző rendezvényforma, ez pécsi fejlesztés.
2006–07 táján volt az a technológiai váltás, amikor a projektorok és az azokat irányító számítógépek teljesítménye úgy megemelkedett, hogy ezek együtt alkalmasak lettek óriási felületek fényfestésére. Az architekturális 3D mapping a XXI. század egyik legújabb vizuális műfaja, amely a vetített épület formavilágát felhasználva bontja részekre és építi újjá az adott felületet. Pécsett is a legnagyobb érdeklődésre számot tartó esemény, amikor a székesegyház teljes déli felületét vetítették meg, a Zsolnay Light Art fényfestő verseny keretén belül. A fesztivál előtt az előzsűri tíz alkotást válogatott ki, azokat mutatták be a székesegyház falán. A mostani első helyezett egy – főként a szépségével és letisztultságával lehengerlő – monokróm magyar alkotás, amely kevésbé használja azokat az eszközöket, elcsépelt megoldásokat, amit a „3D mapperek” rendre alkalmaznak. Sikerült egy egyedi és a helyszínhez méltó alkotással előrukkolni. (Bár messze nem szolgál teljes élménnyel, de valami impulzust ad a videó, az idei győztes produkció megtekinthető a YouTube-on, Martin Péter alkotása, Fluid-Seven néven.)
A Zsolnay Fényfesztivált minden évben június utolsó, július első hétvégéjén rendezik meg, a tervek szerint így lesz ez jövőre is.
