– Miben különbözik a többi mozitól a Nemzeti Filmszínház?
– Az alapító okiratunkban rögzített feladatrendszer messze túlmutat egy átlagos mozi tevékenységi körén. Filmfesztiválokat és vetítéssorozatokat szervezünk, díszbemutatókat és iskolai programokat valósítunk meg, felirattal akadálymentesítünk kortárs magyar filmeket, közönségtalálkozóknak és könyvbemutatóknak adunk helyet, de vannak élő zenei rendezvényeink is. A főváros egyik kulturális centrumaként működünk, ahol a filmeké a főszerep, ám a filmművészet és a mozgókép közvetítő szerepe révén sok minden megjelenik: a társművészetek, az évados ritmusban meghirdetett opera-, balett- és színházi közvetítések, például a New York-i Metropolitan Opera (Met) előadásainak élő közvetítése, illetve ismétlő vetítése. Ennek megfelelően a műsorunk nagyon változatos, gyakorlatilag minden ötödik meghirdetett előadásra új tartalom jut, ami jól érzékelteti a különbséget a pláza-, de akár a művészmozikhoz képest is.
– Magas minőségű programokkal nem lehet egyszerű táblás házat produkálni.
– A négyszázhuszonöt fős termet napról napra megtölteni nem egyszerű feladat, különösen az egyre bővülő – és nem feltétlenül egyre színvonalasabb – kulturális programkínálatban. De az a tapasztalatunk, hogy az egyedi programokra és az igényes környezetre mindig van igény. Az operaszerető közönséget az Uránia dísztermének színházi aurája, pompája éppúgy vonzza, mint a Metben fellépő sztárok névsora. Vagyis meg lehet találni azt a rést, ha úgy tetszik, piaci rést, amelyben működhetünk. Itt kell megjegyeznem, hogy az Uránia az egyetlen állami tulajdonú mozi Magyarországon. Közhasznú, nonprofit társaságként nemcsak a színvonalas programról, de a gazdaságosságról is gondoskodnunk szükséges, hiszen kötelezően nullszaldót kell teljesítenünk. Mindezt úgy, hogy a működésünkre kapott összeg kevesebb, mint amit adó és járulék formájában befizetünk az államháztartásba.
– A jegybevétel mellett akad egyéb dotációjuk?
– A minisztériumtól kapott éves működési támogatás mellett minden pályázati lehetőséget megragadunk, legyen az a Nemzeti Kulturális Alap vagy az Emmi kiírása. Az Europa Cinemas hálózat tagjaiként – a magyarországi art mozikkal egyetemben – az Európai Parlament (EP) büdzséjéből is kapunk vissza nem térítendő támogatást a működésünkre.
– Remélhetőleg nem politikai döntés alapján, ugyanis nem vagyunk az unió kedvence…
– Nem. A kritériumok egzaktak és meglehetősen összetettek. Az Europa Cinemas arra próbálja ösztönözni a mozikat, hogy minél több friss európai filmet tűzzenek műsorukra, minél több előadásban, és lehetőleg minél több tagországból, a nagy európai filmnemzetek piaci fölényét ellensúlyozva. Ezzel azt segítik, hogy ne csak francia, hanem mondjuk lengyel és román, illetve Európa-szerte magyar filmek is eljuthassanak a közönséghez. A helyzet persze nem ilyen egyszerű, hiszen ha egy filmről a kutya se tud, akkor hiába próbáljuk magasabb előadásszámban vetíteni, az sem a forgalmazónak, sem a mozinak, sem a közönségnek nem jó. Vannak filmek, amik kifejezetten egy szűk fesztiválközönségnek készülnek, és egyszerűen alkalmatlanok a szélesebb körű bemutatásra. A mozik és a forgalmazók közös feladata éppen az, hogy a produkciók hatalmas, évi többezres tengeréből kiemeljék azt a minőségi kínálatot, amivel az igényes filmszerető közönség megszólítható. Az Uránia mint fesztiválmozi ezenfelül természetesen olyan alkotásokat is vetít, amelyek országosan nem kerülnek forgalomba, de ez már egy másik történet. Maradva a külföldi produkcióknál, rajtunk keresztül a kulturális kormányzat számos nemzetközi kötelezettségének tesz eleget.
– Ez kissé titokzatosan hangzik, mik lennének azok?
– A megannyi élő államközi kulturális egyezmény nagy része előírja a felek számára a másik ország filmkincsének bemutatását. Ezt szolgálják a különböző nemzetek filmkultúráját megjelenítő filmhetek, amelyek közül az Uránia többnek is helyszíne, sőt társszervezője. Évek óta partnerként veszünk részt például a spanyol és a román filmhét megvalósításában, de rendkívül szoros az együttműködésünk az Olasz Kultúrintézettel és a Lengyel Intézettel is, de most nem folytatom a sort, mert hosszú, és biztos kifelejtenék valakit. Mindenképp ki kell emelnem a sikeres nemzetközi projektjeink közül az Olasz Kultúrintézettel közösen megvalósított Római anzix és az Itáliai utazás sorozatot, amelyekkel az olasz tájakat és kultúrát mutatjuk be immár két éve. Az idei évadban tizennégy, máshol nem látható kortárs és klasszikus olasz filmet vetítettünk, hatalmas érdeklődés mellett, hiszen négyezer nézőnk volt. A sikeren felbuzdulva, és mivel még vannak régiók, amiket nem érintettünk, ősszel folytatjuk „az utazást” – a kollégáim már javában dolgoznak a jogok beszerzésén.
– Mégiscsak nemzeti filmszínház. A honi filmművészetnek is adnak helyet?
– Természetesen. Minden harmadik meghirdetett vetítésünkön magyar alkotást láthattak a nézők az elmúlt évadban is. Hogy mennyien néznek nálunk hazai produkciókat, az a filmkínálat függvényében évről évre változik. Tavaly minden negyedik nézőnk vett jegyet magyar filmre. Hozzáteszem, hogy a hazai alkotások nagyon sokféleképpen jelennek meg a műsorunkban. Vannak díszbemutatók, évente legalább harminc – egy részük zártkörű. Vannak közönségtalálkozók, iskolai és angol feliratos vetítések. Digitálisan felújított régi filmek bemutatói a Filmarchívummal közösen… És olyan alkotások is műsorra kerülnek, amelyeket kizárólag nálunk vetít a forgalmazó a fővárosban.
– Milyen filmekről van szó? Melyik az a gyártó, amely nem azt szeretné, hogy sok moziban vetítsék a filmjét, csak egyben?
– Készülnek olyan alkotások, amelyekről előre tudható, hogy nagyon specifikus a közönségük, pár ezer ember nézi majd meg őket, ráadásul nem az első héten, hanem várhatóan hónapok, évek alatt. Felmerül a kérdés, mi a jobb a forgalmazónak: teríteni a filmet az összes moziban, minimális nézőszámmal, vagy exkluzív szerződést kötni egyetlen mozival, magasabb filmkölcsöndíjért, célzott kommunikációval. Ez utóbbi a mozinak is jó, mert hosszabb távon tud tervezni egy-egy tartalommal, illetve magához tud kötni egy tartalomspecifikus publikumot.
– Milyen filmekre gondoljunk?
– Elsősorban dokumentum- és ismeretterjesztő produkciókra. Olyan munkákra, amelyeket többnyire közvetlenül az alkotó képvisel a mozik felé. Említhetném Jelenczki Istvánt, aki a filmjei valamennyi vetítésén személyesen is részt vesz az Urániában. De más alkotók figyelme is kiterjed a közönséggel való kapcsolatra. Kocsis Tibor például A sándorgyuri című filmjével volt a vendégünk legutóbb, kétszer is, és mindkét vetítést Sándor György humoralista estje kísérte.
– Mivel kulturális központként határozta meg az Urániát, a filmbemutatókon, -sorozatokon kívül mit kínálnak még?
– Társintézményeink, például a Műcsarnok, a Szépművészeti Múzeum vagy a Petőfi Irodalmi Múzeum programjaihoz kapcsolódunk, de szerepet vállalunk a fiatal korosztály oktatásában, nevelésében is. A Saul fiát például tizennégyezer diák látta nálunk ingyenes iskolai vetítéseken, és ők kaphattak abból a kiadványból is, amelyet az alkotókkal közösen a produkció forgatásáról, történelmi hátteréről készítettünk. Az idén tavasszal, szintén az Emmi támogatásával és szintén az alkotók közreműködésével, a Ruben Brandt – A gyűjtő című animációsfilm Okosmozi programmal támogatott vetítéseire hívtuk meg az iskolákat. Az érdeklődés ismét hatalmas, és a vetítések a nyári szünet után is folytatódnak.
– Bírják a gyerekek pattogatott kukorica nélkül?
– Valóban, popcornmentes övezet vagyunk! Erről csak annyit, a kilencvenes évek közepén azt hallottuk, azért silány a kereskedelmi televíziók tartalma, mert arra van igény. Egy csudát! Tudatosan adtak rossz műsort, pedig ha közművelődést szolgáló produkciókat sugároztak volna attraktív formában, épp annyian nézték volna. Jó példa a közszolgálati tévé Felszállott a páva vagy a Virtuózok című műsorának kiemelkedő nézettsége. Igenis van igény a pattogatottkukorica-mentes mozizásra, sőt, sok nézőt épp a kukoricaszag és az állandó ropogtatás tart távol a moziktól. Egy Met-vagy egy Hamlet-közvetítés Benedict Cumberbatchcsel például élvezhetetlen lenne, ha mellettünk valaki falatozna. Márpedig ezek a legsikeresebb programjaink közé tartoznak.
– Személyesen melyik a kedvence e művészeti tartalmak közül?
– Az Exhibition on Screen sorozat, amelynek keretében a világ leghíresebb múzeumainak egy-egy időszaki sztárkiállítása kerül mozivászonra egy képzőművészeti film formájában. Olyan ez, mint egy tárlatvezetés, csak éppen a kurátorok mutatják be a képeket, az idei epizódokban például Picasso ifjúkori munkásságát és a japán művészet hatását Van Gogh festészetében. Képzeljük el mindezt nagyvásznon. Amikor a Leány gyöngy fülbevalóval című kép egyetlen részletét, mondjuk a lány tekintetét látjuk az 5 méter magas vásznon. Olyan erős a hatása, hogyha valaki egy ilyen filmet megnéz, biztos, hogy a többire is jegyet vált. Legalábbis én még nem találkoztam olyannal, aki ne így tett volna. Hasonlóan sikeres a pop-, rockzenei sorozatunk.
– A hely szelleméhez mérten kissé szokatlan vállalás!
– Nick Cave-nek két koncertfilmjét is vetítettük. Hatalmas sikerrel ment nemrég a BTS Love Yourself turnéján készült K-pop koncertfilm – egyetlen nap alatt három telt házunk volt. Ezeket a produkciókat jellemzően egyetlen megadott napon lehet vetíteni a világon mindenütt. Legközelebb a Cure együttes 2018-ban rögzített születésnapi koncertje lesz műsoron, július 11-én. De nem csak popkoncertjeink vannak, évről évre közvetítjük a Berlini Filharmonikusok újévi koncertjét is. És vannak sikeres élő zenei programjaink is, elsősorban kamarazenei koncertek: a Sinfonietta Pannonica Ensemble-lel eddig háromévados sorozatot szerveztünk, kirobbanó szakmai sikerrel. Biztos, hogy az Uránia díszterme Európa három legszebb moziterme között van, ráadásul a kupola miatt kitűnő a zenei akusztikája, a mérete pedig ideális a kamarazene számára. Vétek lenne, ha nem használnánk ezeket az adottságait.
– Jegyezzük meg: a kávézó sem marad el a nagyterem szépségétől.
– Szívügyem a kávézó, szeretném ezt is megtölteni kulturális tartalmakkal.
– Például?
– Például rendhagyó irodalmi programokkal. Őszre a Cervantes Intézettel közösen szervezünk beszélgetéssorozatot több spanyol–magyar írópárossal.
– Az eddig elmondottak dacára bennem mégis munkál a hiányérzet.
– És miért?
– Mert a Magyar Filmhétnek nem a Nemzeti Filmszínház ad otthont.
– Nem vagyunk a szervezők között, így a legutóbbiban semmilyen szerepet nem kaptunk. De nálunk zajlik a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál, valamint az Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál és helyszíne vagyunk a Nemzeti Filmarchívum fesztiváljának, az egyre sikeresebb Budapesti Klasszikus Film Maratonnak is. Az idén szeptember 4-étől ismét sztárokat várunk az épületbe.
– Az eddig szóba került programok rendre vetítések, holott ennek a gyönyörű épületnek remek színpada van.
– Adtunk helyet színházi előadásoknak is, a szcenikai lehetőségeink azonban igen korlátozottak, s műemléki épület lévén nem is fejleszthetők. Alapvetően pedig art besorolású mozi vagyunk. Nem szeretnék unalmas részletekbe bocsátkozni, mi alapján kapható meg az art minősítés, de azt tudni kell, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság monitorozza a tevékenységünket, és a besorolás negyedévente elveszíthető. Ez szigorú kereteket szab a működésünknek.
