A fesztivál annak idején a frissen felszentelt építmény születésnapjából nőtte ki magát, az idén már hetedik alkalommal rendezik meg.
A fellépők: Csík zenekar, Lajkó Félix, Gryllus Dániel, Rátóti Zoltán, Kaláka, Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák, Sebestyén Márta, Andrejszki Judit, Sofia Labropoulou, Hungarian FolkEmbassy, Magyar Honvédség Légierő Zenekar. A koncertek délutántól késő estig zajlanak, majd tizenegy körül elcsendesedést szolgáló templomi estek kezdődnek dallal és irodalommal. A hagyományok szerint a fesztivál harmadik napján, vasárnap délelőtt ökumenikus istentiszteletet tartanak. Az idén is három felekezet püspökei teljesítenek szolgálatot, a közreműködő művészek közül pedig sokan énekelnek és verselnek a prédikációk között.
Bár Magyarföldet alig ötvenen lakják, a fesztiválnak megadják a módját. A templom mellett ilyenkor nagyszínpad is épül, a fellépők közül sokan két helyen és többször is muzsikálnak. Szállást találni a környező falvak bármelyikében lehet, ehhez bőven kapnak az érdeklődők tippeket a rendezvény honlapján (www.magyarfold.hu), ahol a részletes program is elolvasható.
A fesztivál története a fatemplommal kezdődött, az utóbbié pedig egy haranglábbal, emezé meg egy fából készült házzal, és ez az egész úgy indult, hogy Rátóti Zoltán színművész beleszeretett az Őrségben egy picinyke faluba, Magyarföldbe, s eldöntötte: az év egy részében ott szeretne lakni. Épített hát saját kezével fából egy házat magának és gyarapodó családjának. A faluban volt ugyan harang, ám fedél nélkül lógott egy póznán, kellett hát harangláb. A színész meggyőzte a falu népét, összefogtak és felépítették, fából, őrségi formában.
„Magyarföld határában van egy fennsík. Aki látja ezt a gyönyörű helyet, rögtön érzi, hogy oda kívánkozott egy épület, amely magasztos és fölemel, tehát egy templom. Ajándék az ilyen sugallat, ajándék az ilyen gondolat. Végrehajtani gyönyörűség. Az építőanyag számomra nem volt kérdés, hiszen akkor már megépítettem fából a saját házamat, valamint a haranglábat. A fa egy örökké mozgó és változó anyag, figyelmet követel, de a színe, az illata megunhatatlan, mert minden fa, farönk különleges és egyéni az erezete, mint az emberé” – meséli szenvedélyesen Rátóti Zoltán.
Az őrségi fatemplomépítés hírére és Rátóti Zoltán kérésére rengeteg ismert művész vállalta a fellépést egy 2009-ben megrendezett jótékonysági gálán, a Nemzeti Színházban.
„Adni jó, és mindenki azt adott, amije volt. Akadt, aki a pénzét, akadt, aki a tehetségét, művészetét, s felépült a templom. 2009-ben szenteltük fel. És hiszem, hogy ez megismétlődik, mert október 2-ára ismét szervezek egy jótékonysági gálaestet, megint a Nemzetiben, mert valami még hiányzik a templomból. Egy orgona, egy faorgona. Reményeim szerint jövőre, a templom születésnapján már zeng az orgonaszó is.”
