MEGZENÉSÍTETT VERS
Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke mesélt a versenyről. „Azért szerveztük ezt a megmérettetést, hogy a kiemelkedő költészet napi programunknak, a Versmaratonnak minél több kísérő rendezvénye legyen, amelyek egyrészt a kortárs költészetet és a Versmaratont is népszerűsítik. Másrészt azért, mert a költemények megzenésítésének nagy hagyománya volt nálunk a magyar irodalomban, ha meg globálisan nézzük, akkor tulajdonképpen ősi gyökerei vannak mindkettőnek, hiszen a költészet nagyon sokáig, a könyvnyomtatás koráig énekelt műfaj volt. Harmadsorban a zene az, még mindig, amely szélesebb közönséget is meg tud szólítani, és olyanokat is bevonzhat a kortárs költészet erőterébe, akik a könyveket nem nagyon veszik a kezükbe. Ez a sok szempont nagyon szerencsésen találkozott a HangHordozók programban, ami rögtön az első alkalommal kedveltté vált, számos zenekar, előadóművész pályázott már négy évvel ezelőtt, és azóta évről évre népszerűbb. Elég széles a pályázók zenei horizontja, a népzenei gyökerektől kezdve a dzsesszen át a régizenéig számos műfaj képviselteti magát.”
Magas színvonalú tartalmat néha elég nehéz a különféle kommunikációs csatornákon közvetíteni. Az énekelt versek is ebbe a kategóriába tartoznak, de az írószövetség elnöke optimista. „A HangHordozóknak köszönhetően bízom abban, hogy legalább a döntősöket a rádiók is játsszák majd. Az M5-ön készült egy külön kulturális műsor, videoklipeket csináltak a döntősökkel, amit sugárzott a televízió, tehát én bizakodom, hogy az olyan médiumok, amelyek nem viszolyognak az énekelt verstől, a zenei műfaj ezen ágától, azok játsszák ezeket a produkciókat, amelyek így szélesebb közönséghez jutnak majd el. De alapvetően elérhetők a YouTube-on is, és az interneten nagyon sokan hallgatnak zenét, néznek filmet. Ezt az is igazolja, hogy amikor a zsűri kiválasztotta az első tíz produkciót, akik bekerültek az élő döntőbe – amit az A38 hajón tartottunk –, egy előadót ráadásként a közönség szavazhatott be. Ezt meghirdettük Facebookon, és három nap alatt majdnem kilencezren voksoltak. Az M5 is tartott közönségszavazást, hogy kinek adják a kulturális csatorna különdíját, és ott majdnem húszezer ember voksolt. Ezeknek a kommunikációs formáknak a lehetőségeit a kortárs irodalomnak is fel kellett ismernie, és egyre többször használja is.”
Az Énekmondók versenyének első díját Kaczander Nóra (NorAcoustic) nyerte Kántor Péter Egy madár repül és Báger Gusztáv Macskalesen című versével.
„A reggel ablakkeretében egy macska bandukol a semmiben. / Láthatóan nem zavarja, hogy nem tudja, épp mit tegyen. / Nem kínozza kanti értelem, csak történik, él s lecseng. / Miákol, pislog, va-karózik. Öntudatlansága égi csend.” (Báger Gusztáv, Macskales) Ezek a sorok ihlették meg a győztest, aki megfelelő „macskahangokkal” kiegészítve, minimonodrámát varázsolt a versből. Kaczander Nóra 30 éves, 17 évesen írta az első versmegzenésítését Radnóti Miklós Két karodban című költeményére. „Egy iskolai pályázatra készült, és nagyon jól sikerült. Annyira megjött a kedvem, hogy utána készítettem több megzenésítést is az évek során – mesélte Nóra. – Kortárs költők verseivel még nem próbálkoztam, és most ez az esemény nagyszerű alkalom volt arra, hogy kipróbáljam. Szellemes versekre volt szükség, nagyon fontos volt, hogy ne legyenek hosszúak, hanem a zenével 2-3 percbe beleférjenek. Reggel nézegettem az interneten a pályázatokat, HangHordozók, jaj de jó… A beadási határidő március 30. Hoppá, az ma van! Á, mondom, ezt el lehet felejteni, majd elbeszélgettem magammal, hogy ezt igenis meg tudom csinálni. Gyorsan megvettem a verseskötetet, átlapozgattam. A végeredményre gondolva jó, hogy az utolsó pillanatban elszántam magam. Nagyon színvonalas volt az egész műsor, mindenki nagyon profi volt, jó volt velük együtt zenélni, nagyon klassz volt a társaság a backstage-ben is, sok kapcsolatot tudtam létrehozni. Úgy veszem észre, hogy a zene inkább a könnyű műfajok irányába halad, így születhetnek újabb slágerek, bizonyos esetekben pedig előfordulhat, hogy elfelejtődik, hogy a szöveg eredetileg vers volt.”
A győztes énekmondó első osztályos korában kezdett gitározni, először klasszikus zenét tanult, utána egy kubai gitárostól latin zenét, majd jazzgitárt magánúton és a Konzervatóriumban. Szeret kávézókban leülni, olvasgatni, a fellépések mellett tanít, igyekszik átadni a tudást, ő maga pedig szintén folyamatosan tanul. Különböző helyekre szokták hívni fellépni, éttermekbe, kávézókba, borkóstolókra, kerti partira. Azt mondja, nincsenek sokan, akiknél a hangszer mellé ének társul, így előadóművészként is viszonylag sok munkája akad. „Nagyon nagy az igény a természetes hangzásra, egy szál gitárral és énekkel óriási dolgok tudnak születni. Igyekszem minden formában tovább képezni magam, előadásokra járok, nagyon szeretem például a pszichológiai előadásokat, az ott hallottakat a tanításnál tudom hasznosítani. Gyerekeket és felnőtteket egyaránt oktatok, van olyan óra, amikor főként csak beszélgetünk, de utána nagyon felgyorsul a tanulás. Most a legfiatalabb tanítványom 12 éves, a legidősebb 45, de volt olyan, amikor egy nyolcéves kislány meg egy hatvan körüli úr egymás után jártak. Nagyon vicces volt. Nyilván egészen máshogy kell őket tanítani. Azt mondta az úr, hogy neki ez kimaradt a fiatalságából, és ezt rettentően sajnálja. Most nyugdíjasként kitalálta, hogy vesz egy gitárt, és azokat a slágereket, amiket ő nagyon szeret, megtanulja eljátszani. Van olyan is, amikor a tanítványaim ismeretségi körében akadnak, akik zenélnek, és elkezdenek együtt zenélni, úgyhogy néha egészen meglepő dolgokat szoktak hozzám hozni. Tényleg soha nem késő elkezdeni.”
Nóra azt mondja, egy egész napra való műsora van, tehát addig tud játszani, amíg ki nem esik a kezéből a gitár. Aktuális tervei szerint szeretne iskolákban fellépni, rendhagyó irodalomórákon megzenésített versekkel.
Borítófotó: Kaczander Nóra. A HangHordozók első helyezettje
