Dobozi Eszter 1978 óta rendszeresen publikál verseket, recenziókat, esszéket, tanulmányokat, szociográfiát, regényrészleteket irodalmi folyóiratokban. Első könyve 1986-ban jelent meg, a Magvető Könyvkiadó gondozásában. Összesen 12 önálló kötete látott napvilágot, 14 antológiában szerepel verseivel, egyéb írásaival. Irodalmi és pedagógiai tárgyú konferenciákon tart előadást. Több rangos irodalmi, szakmai és állami kitüntetés birtokosa. Többek között: 1995 – Év könyve, 2010 – József Attila-díj, 2012 – Kodály Zoltán-díj, valamint a Magyar Érdemrend lovagkeresztje, 2016 – a Magyar Művészeti Akadémia Illyés Gyula-díja.
1979 óta középiskolai tanárként, 1995-től iskolaigazgatóként dolgozik. „Tizenöt-tizenhat éves voltam, amikor elkezdtem írással foglalkozni. Nemcsak verseket írtam, hanem publicisztikákat is a szülővárosom, Cegléd lapjába. Az érettségi után egyetemre mentem, magyar–történelem szakra. Nekem természetes volt, hogy – befejezvén tanulmányaimat – munkába álljak. Kis kitérő után az ország első ének-zene tagozatos iskolájába kerültem Kecskemétre, magyar–történelem szakos tanárnak, és ez a miliő, amelyben a zenével és a művészetekkel való találkozás mindennapi élmény gyermeknek-felnőttnek egyaránt, engem foglyul ejtett.”
1995-ben, 16 év ott töltött idő után beadta a pályázatát az igazgatói posztra, amelyet meglepetésére elnyert. Ennek az intézménynek a vezetője most is. „Az írás nagyon magányos tevékenység. Nekem azonban megadatott, hogy nem kell író-költő emberként csupán a négy fal között élnem, hanem a hétköznapokon kiléphetek a dolgozószobám zártságából, s gyerekek-fiatalok között lehetek, ráadásul olyan tantestület áll mellettem, ahol a tanítótól a művésztanárig mindenfajta pedagógus előfordul. Színes világ vesz körül.”
Eleinte főként verseket alkotott, majd eljött a 80-as évek vége, amelynek a pezsgése, a sok változás őt is magával ragadta, és elkezdett valóságirodalommal foglalkozni. Szociográfiát, dokumentumkönyvet írt. „Teljesen véletlenül bukkantam rá a málenkij robot témájára egy Tokaj melletti településen, Tiszaladányban. A második világháború végén a Szovjetunióba elhurcoltak történetét addig a történettudomány sem tárgyalta, csupán ez idő tájt tűnt fel e tárgykörben néhány publikáció. A túlélőkkel készült interjúimat feldolgoztam, és az idők változásai azt is megengedték nekem, hogy publikálhattam. Könyv formájában is megjelent, pontosan abban az évben és hónapban, amikor az utolsó szovjet katona is elhagyta az országunkat.”
A kecskeméti Forrás Kiadótól a rendszerváltás bemutatását célzó szociográfia írására kapott ösztöndíjat és megbízást. Egy Bács-Kiskun megyei településen, Izsákon gyűjtött anyagot a kárpótlási törvény végrehajtásának és társadalmi hatásának a témájában. Így keletkezett a Tíz körömmel című munkája, amely 1995-ben az Év könyve lett. A 2000-es évek elején, mint fogalmazott, „megérett arra”, hogy fiktív prózát is írjon; két regénye jelent meg.
„Az, hogy én magyar nyelvet és irodalmat tanítok mindmáig, arra is jó, hogy ne szakadjak el a klasszikusoktól, hiszen az olvasmányokat folyamatosan frissítenem szükséges, újakkal kell bővítenem évről évre. Fontosnak tartom, hogy a mai költő is kapcsolatban maradjon az irodalmi hagyománnyal. E tárgykör múltjának ismerete nélkül szerintem nem születhet értékes irodalom. A kortárs költészettel szintén igen sokat foglalkozom. Remélem, és úgy is tapasztalom, hogy ebből a tanítványaim is sokat profitálnak.”
2018 Magyarországa és Európája vajon hogyan hat egy költőre? „Félelemmel tölt el, ami láthatóvá válik a történésekből, van bennem szorongás a jövőt illetően. Ezenkívül az informatikai forradalom utáni korszak számos olyan korjelenséggel szembesít, amellyel nagyon nehéz együtt élni. Például az idő elvesztésére gondolok. Minél gyorsabb tempóban éljük az életünket, annál kevesebb időnk van. A ránk zúduló információk sokaságát a ma embere nem képes feldolgozni.” Ebben a rohanásban vajon kinek születnek a versek? Van, aki ráér ma olvasni? Logikus ellentmondás, hogy itt is a világhálónál kötünk ki.
„Az interneten sok olyan fórumot találok, amelyen versolvasó emberek osztják meg egymással élményeiket. Az ilyen személyes versgyűjtemények egyike-másika arra enged következtetni: nem veszett ki az igény az emberekből, hogy értékes műveket olvassanak. Egyebek mellett ez tölt el reménnyel és hittel annak kapcsán, hogy talán nem teljesen fölösleges időpocsékolás költemények farigcsálásával foglalkozni.”
Regényes élet
Ha valakiéről, Böszörményi Zoltán életéről elmondható: kész regény. A fordulatokban, kalandokban, veszélyekben gazdag életút pedig kifejezetten hasznos táptalaj egy író-költő számára. Ugyanakkor az alkotó azon igen kevés művész közé tartozik, aki milliomos. És mire fordítja gazdagságát? Az irodalomra. 1997-ben megvásárolta a Nyugati Jelen, majd 2001-ben megalapította az Irodalmi Jelen című folyóiratot, rá két esztendőre a hasonló nevű könyvkiadó tulajdonosa lett.
Gyerekkorában, miután megtanult olvasni, minden este Arany Toldijával aludt el. Középiskolájának édesapja a Kolozsvári Balettintézetet választotta számára. A táncos esztendők alatt kezdett verset írni. Már első próbálkozásai sikert arattak: a Napsugár című lapban megjelent „ügyes verséért” dedikált ajándék könyvet kapott. Böszörményi Zoltán ezt tekinti első irodalmi sikerének. Tizenöt éves volt, amikor érdeklődése a próza felé fordult. Elbeszéléseket követően húszévesen megírta első regényét. Közben apja, félvén, hogy a saját nemének a hálójába kerül, kivette a balettintézetből. Zoltán az aradi építővállalatnál helyezkedett el segédmunkásként. Estin érettségizett, majd visszatért az intézetbe, de már nevelőként. A sorkatonaságtól leszerelve az aradi Vörös Lobogó című újság alkalmazta mint korrektort. Ekkoriban adta ki, szobafestésből spórolt pénzen, első verseskötetét, amelyet két esztendőre rá követett a második, Címjavaslatok címmel. E könyvéért kihallgatták, megfenyegették, hogy ismerje el: nacionalista, aki Nagy-Magyarországot sírja vissza.
Nem lévén választási lehetősége, Jugoszlávián át Ausztriába szökött. Hét és fél hónapon keresztül élt menekülttáborban, takarítva annak WC-jét, hogy Kanadába juthasson. Mindössze 25 dollárral a zsebében, Calgaryban érkezése napján egycentesre akadt az utcán, néhány héttel később pedig 100 dollárra. Napközben autószalon-menedzserként gyarapította vagyonát, este pedig filozófiát hallgatott a torontói York Egyetemen.
Hét esztendővel később, 1991-ben tettre kész kanadai állampolgárként tért haza Erdélybe. Köztéri lámpákba fektette pénzét, ezzel szűk egy év alatt több mint kétmillió dollárt keresett. 1993-ban megalapította a Luxten Lighting Co. vállalatot, amely céggel modernizálta Bukarest közvilágítását. Kisvártatva két gyárában 2500 embernek adott munkát, s több román nagyváros megrendeléseit teljesítette, amikor legfelsőbb szintű politikai nyomásra el kellett adnia 300 milliós részvénycsomagját 15 millióért.
Közel harminc kötete jelent meg, műveit lefordították angol, román, lengyel, orosz, francia nyelvre. 2012-ben József Attila-díjjal, két éve a Magyar Érdemrend középkeresztjével ismerték el munkásságát.
Babérkoszorú
A Magyarország Babérkoszorúja díj azoknak adományozható, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a magyar irodalom területén és már rendelkeznek a kultúráért felelős miniszter által adományozott művészeti díjjal.
