HATÁRTALAN NÉPTÁNC
Az egykori Honvéd Táncszínház művészeti vezetője 2007 óta Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, az ő kezdeményezésére viselik 2012 óta a Magyar Nemzeti Táncszínház nevet. A napokban érkeztek haza egy hatalmas sikerű amerikai turnéról. 2016-hoz hasonlóan most is tematikus műsorral utaztak, amelyről és a néptáncnyelv semmivel nem pótolható fontosságáról az együttes vezetője mesélt.
„Egy külföldi turnén mindig hazánk legkiválóbb táncait mutatjuk be, ami Japánban is érvényes, csakúgy, mint az Egyesült Államokban. Amíg azonban 2016-ban az 1956-os forradalmat idéző táncszínházi elemekből állt az első rész, most az 1848-as forradalom és szabadságharc tiszteletére állítottunk össze egy verbunkosokból, csárdásokból álló első részt. Ezt is nagyon szerették a nézők, a második részben pedig a legsikerültebb folklórszámokból adtunk elő. Ezt különösen szereti a diaszpóra magyarsága és az amerikai közönség szintén nagyon élvezte. A turné során felléptünk Chicagóban, Clevelandben, Torontóban, Ottawában, ezt követően egészen Vancouvertől mentünk le San Diegóig, utána következett Los Angeles, majd San Francisco. Ha utazunk, mindig rengeteg előadást bevállalunk, hiszen ha már megvan a több százezer forintos repülőjegy, akkor használjuk ki a lehetőséget. Az amerikai magyarok, magyar származású családok, de az amerikai néptánckedvelők is megnézik a műsort. Egy kaliforniai turnén a közönség 50-60 százaléka már amerikai.”
A műsorok dramaturgja, társszerzője felesége, Zsuráfszkyné Vincze Zsuzsa, akivel 1980 óta tanítanak amerikai magyar együtteseknél, szimpóziumokon, több egyetem nyári kurzusát vezették. A 80-as években még keveseknek adatott meg, hogy külföldre mehessenek. Zsuráfszky Zoltán nagyon örül annak, hogy ma már a Kőrösi Csoma Sándor-ösztöndíjjal sok néptáncoktató jut ki a Kárpát-medence vagy más földrészek magyarságához oktatni. Kitárult a világ, fél-egy éveket tudnak kint maradni a tanárok, és ez rettenetesen sokat ad a diaszpóra magyarságának. Ahogy mondta: ez a táncosok egyik fontos küldetése. De vajon miért járnak ilyen lelkesen kitelepült, diaszpórában élő magyarok, vagy akár másod-, harmadgenerációs amerikai kamaszok népzenélni, néptáncolni?
„Ez nagyon érdekes dolog. A hetvenes években például voltak barátaink, akik úgy döntöttek, hogy külföldön maradnak, és többnyire nem is volt olyan fene nagy vonzalmuk a népművészet vagy a népzene irányába, de amikor valaki elkerül a hazájából, nagyon érdekes, hogy a népművészete felé fordul. Elővesz valamilyen népi hangszert vagy táncegyüttesbe tagozódik, vagy bandában kezd furulyázni, tekerőlantozni, dudálni. Akkor valahogy mindenki rátalál a népművészetre, arra a gyökérre, ami az anyanyelv másik oldala, az a formája, amely nem szavakból áll, hanem motívumokból, zenei periódusokból, ritmusokból. Ennek a hiányával próbálja pótolni a magyarságérzetét, amit a szülőföld, a szülőhaza jelent számára. Ezt szerintem egy kicsit kompenzálhatja, ha elkezd néptáncegyüttesbe járni, legyen az idős, fiatal. Akik már kint születtek, természetes, hogy néptánccal foglalkoznak, s ez így van rendjén.”
Fotó: Új, sajátos magyar köntösben. Ismét műsoron A csíksomlyói passió
Beszélgetésünk idején éppen a Müpá-ban zajlanak a Tenkes kapitány című táncszínházi produkció felújító próbái, Vincze Zsuzsa írta át a 13 részes filmsorozatot, Sebő Ferenc jegyzi a zenét és természetesen Zsuráfszky Zoltán a koreográfus. Az önálló táncszínházi produkciók mellett azonban egy új műfaj társalkotói is, amely a Nemzeti Színházban született. Három nagy közös bemutatójuk volt, a Körhinta, a Csíksomlyói passió és az Egri csillagok, így a Magyar Nemzeti Táncegyüttes jelen van a Nemzeti Színház színpadán is. Zsuráfszky Zoltán és Vidnyánszky Attila tagja a Magyar Művészeti Akadémiának, innen az ismeretség. A közös munka ötlete a Körhinta című film bemutatásának 60. évfordulóján született, amikor Vincze Zsuzsa írt egy darabot a legendás alkotásból.
„Fiókban volt a szövegkönyv, és egyszer mondtam Attilának, hogy van egy darabunk, örülnék, ha elolvasná, meg lehetne csinálni. Végül megrendezte, én pedig megkoreografáltam. Ez volt az első közös munkánk, ezt követte Attila ötlete, hogy csináljuk meg a Csíksomlyói passiót és vigyük el Esztergomba, vigyük el Csíksomlyóra. Most augusztusban Csíksomlyón mutattuk be a passiót, a Magyar Televízió mellénk állt, közvetítették, fölvették, úgyhogy nagy nyilvánosságot kapott, miközben sikerrel megy a Nemzeti színpadán. A terveink között szerepel elvinni nyáron az Esztergomi bazilika elé, ami számomra nagy öröm. Március 9-én mutattuk be az Egri csillagok című darabot, ami óriási siker. Nagyon szoros lett a munkakapcsolatunk, egy újfajta színházi nyelvet próbálunk megteremteni, bemutatni és műsorra tűzni. Ez egy nagyon komoly magyaros nyelv, aminek megvannak a szimbólumai, amely próbál beszélni a tánc nyelvén is. Nem minden színházi rendező pártolja azt, hogy a mozdulatnak van üzenete, egy mozgásnak, egy táncnak, egy karnak, egy táncegyüttesnek van olyan levegője, ami sodor. Nem biodíszletnek használt, tánckarnak lesilányított jelenlét van a színpadon, hanem valós. A táncosaim megszólalnak, beszélnek, színészi feladatot kapnak Attilától, ami nagyon jóleső érzés számomra. Tehát igazából ő olyan rendező, aki a maga expresszionizmusát kisugározva igenis befogadja ezeket a formákat, képes használni a tánc nyelvezetét és hisz a tánc dramaturgiájában. Ez fejezi ki leginkább a magyar gondolkodásunkat, és nem kell magyarázni, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, mi az az elv, mi a rendező elv, mi az a követendő érzés, amit egy magyar embernek, egy párnak, egy férfinak, egy nőnek éreznie kell a családról, a nemzetről, a hazáról. Ez az a színházi nyelv, amit mi meg akarunk mutatni ezekben az előadásokban.”
Hétezren várnak színházjegyre az Egri csillagokra, a különféle felvételeknek hála, megbecsülni sem lehet hány ezren nézték meg a Csíksomlyói passiót, a Körhintát most mutatták be Szatmárban, Kisvárdán, Aradon, Temesváron. A Csíksomlyói passiót is ki tudják mozdítani a Nemzetiből, és igaz, hogy robusztus az egri vár díszlete, de bíznak benne, hogy egyszer azzal is lehet majd turnézni. Elsősorban a Kárpát-medencében, de bárhová, ahová hívják az előadást.
„Mi néptánccal foglalkozunk, de ez a néptánc nagyon szélesen alkalmazható. Lehet alkalmazni akár a népszokások, akár a gyerekjátékok, akár a mesedarabok, akár a táncszínházi műsorok esetében, legyen az világháborús tematika vagy 56-os. Az alkalmazott néptáncművészet sokkal több annál, mint hogy egy-egy ünnepen a táncosok egy dialektust eltáncolnak. Persze bemutatjuk a magyar néptánc szépségét, a viseletek szépségét, a zene kultúráját, a dallamokat, de azért ennél sokkal több mindenre alkalmas a magyar néptánc.”
Zsuráfszky Zoltánt mostanság sokan úgy ismerik, mint a Röpülj páva című televíziós vetélkedő zsűrijének egyik tagját. A műsornak akkora sikere van, amire az sem gondolt, aki a tervezésnél nagyon optimista volt. Mi lehet ennek a titka?
„A fiatalok ömlenek a Pávába, hírt hoznak a legtávolabbi területekről, Kárpátaljáról, Felvidékről, a Gyimesi-szorosokból és még azon túlról is, tehát Erdélyből, magyarországi területekről, egyáltalán a táncosműhelyekből. Nem is gondolták az emberek – és ez a csodálatos benne –, hogy ennyien táncolnak, ennyien szeretik ezt a művészeti ágat. Óriási táncosközösség lebeg itt a Kárpát-medence fölött, ami nagyon jó érzés. Kellett hozzá a televízió, hogy ismertté tegye magát a mozgalom. Most mindenki szeme láttára zajlik a műfaj tobzódása, és ez nekünk, táncosoknak, a népművészetet szerető embereknek nagyon jó érzés. Úgy vélem, az értelmiség nagy része nézi, követik az eseményeket. Olyan jellegű vetélkedő, ami informatív, ami előrevisz, ami a hazaszeretetről beszél, amelyben minden gyerek értelmesen tud megnyilatkozni. Itt nem deviáns fiatalokat látunk, nem drogos srácokat, nem depresszív embereket. Kikopott a nemzettudatból az az ismeretanyag, amit a mi művészeti águnk hordoz, pedig csodálatosan hordozza a nemzeti érzést, csodálatosan hordozza a fiatalság előremutató gondolkodását, azt, hogy a párkapcsolatban az együttesi közösségek meg tudják mutatni magukat.”
Borítófotó: A legendás film után legendás színházi előadás. Az Egri csillagok a Nemzeti színpadán
