1918
Nyolc előadást követett zsúfolt ház ez idáig, holott a premier estéjén úgy tűnt, első sem lesz. A sepsiszentgyörgyi Andrei Muresan Színház Nu chiar 1918 (Nem éppen 1918) című produkciója bemutatásának estéjén – az Erdély Romániával való egyesülésének százéves évfordulóján – ugyanis román népviseletbe és mélységes felháborodásba öltözött csoport igyekezett megakadályozni a szerintük botrányos, a centenáriumot megalázó, annak szellemiségével szembeni kegyeletsértésként kategorizált előadást. Némi csendőri segítséggel mégis elkezdődhetett a produkció, amelyet az azóta napvilágot látott kritikák a leginkább elgondolkodtató, országszerte bemutatásra érdemes centenáriumi témakörű előadásnak kiáltottak ki.
Őszinteség és méltóság
Az inkriminált darab már azzal jelentős „hátrányból” indult hódító útjára, hogy szerzője a marosvásárhelyi magyar drámaíró, Székely Csaba, további súlyosbító körülmény pedig, hogy megrendelésre készült az alkotás. „A 2018-as repertoárunk tervezésekor természetesen központi kérdés volt, hogy miként vegyünk részt a centenáriumi ünnepségsorozatban – meséli a társulat igazgatója, Anna Maria Popa. – Valami olyasmivel, ami nemcsak történelemidéző, hanem a mai körülményekre, az erdélyi valóságra is jellemző. Ugyanakkor olyan előadást akartunk, amely nem egyetlen alkalomra szól, úgy tartottuk, hogy csak így éri meg a befektetett pénz és energia. Mindezek jegyében keresgéltünk megoldás után.”
Első késztetésként egy környékbeli román személyiség életművére akarták építeni az előadást. A Sepsiszentgyörgy közeli Árapatakon született író-újságíró, Romulus Cioflec volt a jelölt. Minden elérhetőt elolvastak tőle, de a drámákat és szépirodalmat is felvonultató életműben semmi olyat nem találtak, ami feldolgozásra érdemesült volna. Ezt követően keresték meg a társulat által színre vitt alkotók között korábban is szereplő Székely Csabát, aki az 1918-as gyulafehérvári beszédek, a történelmi környezet alapos tanulmányozása után elvállalta a felkérést. A teljes mértékben saját „fejlesztésű” történetbe ugyanis a szerző több korabeli szónoklattöredéket is beemelt.
Tükör a román valóságnak
A „botrányos” mű cselekménye egy erdélyi faluban zajlik, ahol a polgármester rendezésében centenáriumi ünnepségre készülnek a helybeliek. A jelentős összegű pályázati pénz sem a művelődési ház színpadán, sem a díszleten vagy a kellékeken nem látszik, azzal az elöljárónak más tervei vannak: az előadás alatt szökni készül a pénzzel és a szeretőjével. A jó egyensúlyérzékkel bonyolított történetvezetés, a nyelvi és helyzetkomikum elemeinek bevetése révén a vérbő komédia könyörtelen tükröt tart a mai romániai valóság elé, nem tévesztve szem elől a nemzetiségi kérdést sem. A darab egyik központi figurája a falu egyetlen magyar lakója, Feri, akire éppen a magyarfaló Iuliu Maniu megszemélyesítését bízza a lelepleződés megelőzése érdekében bármilyen kompromisszumra kész polgármester.
A szerzői változatnak csak a végét változtatta meg Cristian Ban rendező. Úgy döntött, esélyt ad a darab során szétironizált szereplőknek méltóságuk morzsáinak megőrzésére. A „Miért szereted ezt az országot?” kérdésre adandó válaszok ugyanis mélységesen emberi megnyilvánulásokba torkolltak. A feszélyezett hallgatásból felszakadó „Mert itt született a gyermekem” vagy a „Remélem, jobb lesz” típusú minimalista feleletek hallatán a gombócokat nyeldeklő nézők szinte együtt szégyenkeznek a színészekkel. Talán abban a reményben, hogy az együttélés második száz éve jobb lesz…
Azonosuló társulat
Egy hasonló módon tabufeszegető darab természetesen Sepsiszentgyörgyön sem kerülhetett színpadra minden „előélet” nélkül. A román társulat 1987-es létrehozását mindenekelőtt a Ceauşescu-féle kommunizmus ideológia legitimációs késztetései indokolták, ennek ellenére az 1989-es rendszerváltoztatás sem döntötte romba az építményt. A helyi önkormányzat által finanszírozott színház egyre jobb előadásokkal rajzolta fel magát a térképre, előadásainak látogatottsága önmagáért beszél: teremkihasználtsága 98 százalékos, és ezen az a tény sem árnyal túl sokat, hogy 120 ember jelenti a zsúfolt házat.
A társulat jelenkorát jelentős mértékben meghatározta Anna Maria Popa négy évvel ezelőtti érkezése. A néhány napja újabb öt évre bizalmat kapó, színészakadémiát és közgazdaság szakot végzett, román anyától és magyar apától származó, Sepsiszentgyörgyön felnövő intézményvezetőt különleges empátiával ruházta fel a nemzetiségi együttélés folyamatos megtapasztalása. „A család Nagyszebenből költözött haza, édesapám családja ugyanis Sepsiszentgyörgy környékről származik. A szüleim közötti egyezség az volt, hogy mire mi, gyerekek ötödikesek leszünk, románul, magyarul és németül egyaránt tudjunk beszélni. Ugyanakkor valamennyi nagyszülőm más-más felekezetű, sokszor mentem velük egyazon napon a katolikus és az ortodox templomba énekelni. Sőt, az egyik nagyapám görögkatolikus volt, az ő egyik nagybátyja, Ioan Suciu azon vértanú püspökök egyike, akiket Ferenc pápa nemrég boldoggá avatott” – mesél a közegről, ahonnan érkezett.
Szerinte egy társulat számára az otthont adó város etnikai összetétele kevésbé meghatározó. „Ha csak a 25 százalékos sepsiszentgyörgyi románságra építenénk, saját magunkat kötnénk gúzsba. Magyar többségű területen tevékenykedve a többség számára is vonzónak kell lennünk. A sikernek nem szabad nyelvfüggőnek lennie, ezért túl azon, hogy feliratozzuk az előadásainkat, olyan fordítással is igyekszünk szolgálni, ami visszaadja az eredeti nyelv lényegét, ízét” – tartja a 18 évnyi bukaresti lét után a marketingszférából hazatért igazgatónő. A repertoárválasztás is ezt szolgálja, és mivel a színészek többsége több mint tizenöt éve Háromszéken él, képes azonosulni a hellyel, a problémákkal, az örömökkel, a sok esetben önkarikírozó megközelítésekkel. Senki sem akar innen elmenni, sőt, sokan jönnének. Jelenleg nincs lehetőség a társulatbővítésre, de Anna Maria Popa szerint a 14 fős színészi gárda egyelőre elegendőnek tűnik a feladatra.
A premier előtti botrányon ma már képes – még ha keserűen is – mosolyogni, bár életveszélyes fenyegetések is érték, sőt, „patrióta” románok tiltakozótüntetést is rendeztek a lakásuk előtt. A darabbal együtt hiszi és vallja: a következő száz esztendő csak jobb lehet.
Borítófotó: Székely Csaba darabja a román egyesülésről. Magyar színmű románul