Az Aréna kisebb-nagyobb termeiben is folyamatosan várják az érdeklődőket a párhuzamosan futó programokkal. Az élő népművészet összművészeti eseménye a Táncház Egyesület rendezésében, széles körű szakmai összefogással valósul meg. Az Országos Táncház-találkozó és Kirakodóvásár – mint az egyik legjelentősebb hazai folklórfesztivál – a népzene, a néptánc és a tárgyalkotó népművészet seregszemléje, amelyen műkedvelő és hivatásos előadók, gyermek- és felnőtt-néptáncegyüttesek, zeneiskolások, valamint hagyományőrző népművészek működnek közre a Kárpát-medencei, a moldvai magyarság és a hazai nemzetiségek képviseletében. A programsorozat az UNESCO-listán szereplő és hungarikumnak nyilvánított táncházmódszer nagy ünnepe, kiváló minősítéssel díjazott folklór- és minősített európai kulturális fesztivál.
AZ ERDÉLYI GYÖKÉR
„1982-ben volt az első, közvetlen előzménye egy erdélyi, kisebb volumenű fesztivál, s kifejezetten annak a mintájára indult. Az akkor már tíz éve létező táncházmozgalomnak olyan komoly lendülete volt, hogy simán meg lehetett csinálni egy ilyen rendezvényt az akkori Budapest Sportcsarnokban. Hát így kezdődött. A Budapesti Tavaszi Fesztivál pedig beiktatta a hivatalos programjába – emlékszik a kezdetekre Berán István, a Táncház Egyesület ügyvezetőségének képviselője. – Ünnep volt az indulástól fogva, egyfajta seregszemle. Eleinte óriási meglepetést okozott a hatalmas siker, amely a mai napig tart. A fizetővendégek száma általában 14-15 ezer. Ehhez társul nagyjából háromezer közreműködő. Kérdezéses felmérést is szoktunk csinálni, innen tudjuk, hogy a közönségnek több mint a fele első látogató. Ez külön gyönyörűség. Ráadásul, ezt pedig a jegyeladásokból tudjuk, 25-30 százaléka általános iskolás vagy annál fiatalabb korú. Ez óriási.”
Fölnőtt pár generáció a kezdetek óta, szélesebb körben elterjedt maga a táncházmozgalom is. A néptáncot, a népzenét ma már egyetemi szintig lehet tanulni. A rendezvényhez mindig nagyon szorosan kapcsolódott a kézművesség; nemcsak egyszerű vásár van, hanem mesterségbemutatók, játszóházak is. Az Aréna központjában különböző tájegységek táncai váltogatják egymást, a műsor gerincét a táncházak adják. Vannak koncertek, beszélgetések, kiállítások, vetítések is.
MEGŐRIZVE MEGHALADNI
„Igazából itt a megőrizve meghaladás elve mentén igyekszünk megtartani a nagyon értékes dolgokat – mondja Berán István. – Az első két évtizedben még nem volt gond, hogy úgynevezett adatközlőket hívjunk. Most már problémás, mert nincsenek akkora egyéniségek, meghaltak, a folklór már egy lezárt ügy, de a helyi hagyományokat őrző népművészek még ma is élnek, hála istennek. A tradíciók nagy része mostanra nem jelent akkora újdonságot. Nagyon sokan vannak, akik nem rácsodálkoznak ezekre a műfajokra, hiszen a mindennapi életük, szórakozásuk, művelődésük részei lettek. Él a népi kultúra, csak átalakult. A Zenetudományi Intézetben néptáncfilmek, népzenefelvételek állnak rendelkezésre, tehát van miből meríteni, van miből tanulni, ugyanakkor ez mindenféleképpen egy városi dolog. Ide farmeros fiatalok, idősebbek, gyerekek jönnek, szórakoznak, táncolnak, találkoznak.”
Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas táncművész, koreográfus – sokan a Fölszállott a páva című televíziós műsor zsűrijéből ismerhetik – szintén aktív közreműködője a táncháztalálkozónak.
„Komplex dolog a hagyományőrzés, -ápolás. Többek között életben kell tartanunk az együtteseket a gyerekcsoportoktól a hivatásosakig, az általános iskolai oktatástól az egyetemi képzésig. Igen sok szintje van a magyar folklórhagyománynak, de boldogan mondhatom, hogy nagyon komoly reneszánszát éli, és nem csak a határainkon belül. Van tapasztalatom. Az USA-ban turnéztam, és ott ötven-hatvan kilométerről hozzák be a gyerekeket a vasárnapi iskolákba, a néptáncra, a cserkészetre. Az egész Kárpát-medencében látjuk, Balánbányától a Felvidékig, hogy minden városban több olyan amatőr csoport működik, ahová bekapcsolódhatnak a gyerekek. Nagyon örülünk annak, hogy a magyar modell létrejött, megszületett, ezen igen sok tudós, szakember dolgozott évtizedeken át. Ez nagyon fontos az összmagyarság számára, egy olyan pont, amely összezár, olyan lehetőség, amely beszélt nyelv nélküli, a saját, a zene nyelvét használja.”
KICSIKTŐL A FELNŐTTEKIG
Maga a táncháztalálkozó az idén szombaton, a Sportaréna küzdőterén, a Tánchagyományaink programrésszel, bemutatók sorozatával indul. Emellett Aprók táncával, kézműves-foglalkozásokkal és Tücsökringatóval szórakoztatják a gyermekeket, majd a művészeti szakiskolák is bemutatkozási lehetőséget kapnak. A szombat esti gálán fellépnek Magyarország kiemelkedő néptánc-, hagyományőrző együttesei és a határon túlról érkező népművészek. A programot a küzdőtéren zajló Össztánc zárja. A vasárnap családi nap. Az ezúttal az Észak-Magyarország régiót bemutató Aprók bálja különlegessége, hogy a küzdőtéren a gyermektáncosokkal együtt a közönség is részt vesz a táncokban, mindenki kipróbálhatja magát a népi játékokban és az ügyességi versenyekben. A programot interaktív foglalkozások, mese- és bábelőadások, népzenei és néptáncbemutatók egészítik ki, a felnőtteknek pedig Ínyenc táncház is lesz. A találkozó egyik kiemelkedő pontja a Minden magyarok tánca. Alkalmanként közel kétszáz fő áll színpadra, a világ legkülönbözőbb részeit képviselve. A program lényege, hogy a határokon kívül élő magyar néptáncosok és népzenészek teret kapjanak tudásuk bemutatására, amikor a megszokott hangulatú és színvonalú előadással örvendeztetik meg a közönséget.
Borítófotó: Tarka forgatag és telt ház. Pillanatkép tavalyról
