FILMVÁLOGATÁS
Az alkotás jelenleg a fesztiválokat járja, nemsokára a nagyközönségnek is bemutatják. Ilyen és hasonló történetekkel is megismerkedhet rengeteg csodálatos animációs film megnézése után az, aki hétfő esténként ellátogat a Premier Kultcaféba, egészen május végéig.
A Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozatának a klubja Válogatás a magyar animációs film történetéből címmel a tavaly őszi tíz este után az idén is bőséges betekintést nyújt – a teljesség igénye nélkül – a műfaj hazai kincsestárába. A második blokkal folytatódó sorozat összeállításából könnyen érthetővé válik, miért mondható olyan színesnek, sokfélének a magyar animáció. Láthatunk példákat a fekete humor és az ornamentális stílus mesterműveire, s feltárul a vidéki műhelyek – a Kecskemétfilm és a pécsi stúdió – termésének gazdagsága is. Az összeállítás a magyar amatőr filmek mellett a kortárs animáció jelenségeit is felöleli, az új alkotói nemzedék nagy sikert arató munkáitól kezdve a számítógépes animáció hazai eredményeiig. A tavaszi tíz alkalmat az ősszel további öt hétfő esti vetítés követi.
RAJZFILMES FORMATÖRTÉNET
A sorozat házigazdája A magyar animációs film: intézmény- és formatörténeti közelítések című kötet szerzője, dr. Varga Zoltán. Az előadások beszélgetéssel fejeződnek be, amelyre meghívják az aznap vetített alkotások egyik alkotóját vagy szakértőjét.
„A XX. század második felére fókuszál ez a válogatás – mondja dr. Varga Zoltán –, némi kikacsintással a rendszerváltás utáni időszakra, míg a kétezres évek az őszi szakaszban kerülnek sorra. A magyar animációs produkciók legmegbecsültebb alkotásai a rövidfilmek közül kerülnek ki. Világjelenség, hogy a rövid animációkat tekintik értékesebbnek. A hazai animációnak nincs egy meghatározott irányvonala, stílusa, ami sok más nemzetnél megtalálható, ilyen értelemben a sokféleség a műfaj egyik döntő jegye itthon. Az első három vetítési est a karikaturisztikus animációhoz kötődött. Zárójelben megjegyzem: amikor azt mondtam, hogy a sokféleség a magyar animáció fő ismérve, az nem azt jelenti, hogy minden alkotó mást és mást csinál, hanem sokféle irányzat van. A karikaturisztikus animáció legkövetkezetesebb meghatározó alakja Nepp József. Törvényszerű is volt, hogy legyen egy blokk, amelyet az ő filmjeinek szentelünk. Számomra egyértelmű volt, hogy például ne a jól ismert Hófehér legyen, s a rövidfilmjei így, egy blokkba rendezve még a szakmabeliek számára is revelációként hatottak.”
KARIKATURISZTIKUS ANIMÁCIÓ
A következő két est is a karikaturisztikus animációhoz kötődött, részben bizonyos képzőművészek mint vendégalkotók munkáihoz. Réber Lászlónak és Gyulai Líviusznak nagyon érdekesek a karikaturisztikus stílust a mesefantáziával ötvöző művei.
Vajda Béla és Szoboszlay Péter munkái a karikaturisztikus stílust a dokumentarista elemekkel elegyítik, az eszközhasználatuk is nyitott a riportok felhasználása felé. Ezek az egymást követő estek is bizonyítják, hogy még a tendenciákon belül is vannak jócskán egyéni megoldások.
ORNAMENTÁLIS FILM
„A következő három blokk szintén egy egységet alkot az összeállításon belül, ugyanis a karikaturisztikus stílusnak egyfajta ellentétpárja lehetne az, amit leginkább ornamentális animációnak nevezhetünk. Ez a képanyag díszítettségét állítja a középpontba, és főleg a képzőművészetnek, valamint a folklórnak a vizuális eszközeire alapoz. Ezen belül is többféle megközelítés bontakozott ki. Richly Zsolt elsősorban a folklorisztikus eszközökből válogatott, Keresztes Dóra és Orosz István különösképpen a képzőművészethez kapcsolódik. Ennek a blokknak a betetőzéseként az ornamentális animáció csúcsművét, a Jankovics Marcell által készített Fehérlófiát nézhetik meg az érdeklődők.”
A FŐVÁROSON KÍVÜL
A harmadik blokk a Pannónia Filmstúdióban működő egyik műhelyben készült alkotásokra fókuszál. Kiemelkedik ebből a Rofusz Ferenc által készített animációk egész sora az Oscar-díjas A léggyel, továbbá Varsányi Ferenc műveiből válogattak össze egy csokorra valót, aki arról híres, hogy az úgynevezett pixillációs technikát honosította meg nálunk; ennek keretében az emberi mozgásokat veszik fel kockánként.
Mint említettük, a vidéki műhelyek is képviseltetik magukat. A Kecskemétfilm jelentőségét tekintve evidens volt, hogy két blokkban szerepeljenek az alkotásaik. Mivel a stúdió története a sorozatok által alapozódott meg, külön figyelnet szenteltek ezeknek. Hiszen olyan emblematikus alkotások kötődnek hozzájuk, mint a Vízipók-csodapók, a Magyar népmesék vagy a Mesék Mátyás királyról, és ezek a sorozatok a rendszerváltás után is meghatározók maradtak. Az összeállításban képviseltetik magukat az ezredforduló után készült művek is, amelyek már a számítógépes animációt is alkalmazzák.
A XXI. SZÁZADI ROFUSZ
Visszatérve Rofusz Ferenchez, a negyven éve elutasított Utolsó vacsorához és az Oscar-díjas rendező véleményéhez az animációs filmek gyártását alapjaiban megváltoztató, felgyorsító számítógépes technikáról: „Minden rosszban van valami jó, mert ha akkor megcsinálhattam volna a filmet, akkor elég gyenge minőségben tudtuk volna előállítani, mert egész más a mai technológia, más produkciót lehet létrehozni ezekkel az új eljárásokkal. Úgy érezzük, egész jól sikerült a dolog. Támogatta a Médiahatóság, az NKA és a Művészeti Akadémia is. Ez egy borzasztó igényes munka, egy freskó mozdult meg, és ez több ezer rajzból készült. Negyven, de még tizenöt évvel ezelőtt is 35-ös filmre vettünk föl mindent, s megvoltak a határaink, mert celluloidra rögzítettünk, ami megszabta, hány rétegig tudok elmenni. Papíron már nem is rajzolunk, hanem egy táblán, és ott is festjük ki. Össze tudjuk rakni a 3D-s animációt a 2D-ssel, amit régen nem tudtunk megcsinálni. Ebben a filmben például van egy „live action” rész is, amikor egy éjjeliőr bejön, és azt is be tudtuk úgy tenni az animációba, mintha ott, Milánóban vettük volna föl, az eredeti helyszínen. Bármilyen hangulatot elő tudunk állítani. Nincsenek határok, bármit meg lehet tenni, és teljesen valós környezetbe tudom helyezni a produkciót. Régen álmodni sem lehetett erről.”
Rofusz Ferenc sajnálja, hogy ezek az eszközök régebben, az ő generációjának nem adattak meg. Szerinte a komputertechnológia nem ártott, csak használt az animációnak. Azt mondja, hogy az ő nemzedéke eleinte húzódozott az új technológiától, az érintőceruzás rajzolástól. Ráadásul szükség van egy teljesen újfajta látásmódra, mert a mai fiatalok a monitorba születtek bele, ők pedig helyenként még a papír textúráját keresik.
TEHETSÉG-UTÁNPÓTLÁS
Rofusz Ferenc elismeréssel adózik az új nemzedéknek is: „Most is elmentem megnézni a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) vizsgafilmjeit. Teljesen új generáció, megdöbbentő, hogy ez a szakma hogyan változik: régen fiús dolog volt, és most a lányok az uralkodók, sokkal elszántabbak. S ha a fesztiválokat nézzük, akkor sikeresek is. Rengeteg stílusban alkotnak, és ma már ha egy MOME-s megcsinálja a vizsgafilmjét, akkor akár az Oscar-nominációig el tud jutni. Mostanra az internet különféle csatornái elképesztő publicitást biztosítanak, felkerül a YouTube-ra, és egy év alatt kétmillióan látják. Folyton elcsodálkozom, hogy ennyi tehetséges ember honnan jön elő Magyarországon, de hál’ istennek mindig termelődik.”
A filmklub részletes programja a Magyar Művészeti Akadémia honlapján követhető.
