OZSVÁTH SÁNDOR
Száz évvel a halála után pedig a vérbajával előhozakodni rendkívül méltánytalan, különösen, hogy több híres kortársa is ebben a betegségben szenvedett – nyilatkozta az általunk megkérdezett művelődéstörténész, nyugdíjas főiskolai oktató, aki fiatal kora óta kutatja a költőóriás életét, szatmári és szilágysági szálait. 1977. november 22-én, Érmindszenten – a mai Adyfalván – részt vett a poéta születésének századik évfordulójára rendezett ünnepségen, ahol a Magyar jakobinus dalát úgy módosíttatták a kommunista hatóságok, hogy a színésznek a „magyar, oláh, szláv bánat” résznél oláh helyett románt kellett mondania.
– Adyt egyesek zseninek tartják, míg mások jellemgyenge alaknak. Hol az igazság?
– Ez kortünet. Kinek nem volt akkoriban megkérdőjelezhető a jelleme? Szinte minden költő szerette a bort, szeretett kávéházba járni, netán drogozott. Az akkori újságírói élet rettenetesen feszes volt, s nem azért éjszakáztak, mert szerettek éjszakázni. Nézzük például Adyt! Szerkesztői megbízták Debrecenben, hogy írjon szemléket a színházi produkciókról. Az előadás végeztével rendszerint átment a szemközti Angol Királynőbe, rendelt egy liter bort, s mellé telepedve megírta a cikket, amelyet hajnali négykor le kellett adnia, mert jött érte a szerkesztőségi kifutófiú. Később, például a párizsi Odéonból felvonásonként diktálta le telefonon a kritikáját a Budapesti Naplónak.
– Az Új versek kötetéig költészetében nem könnyű föllelni a későbbi zsenit.
– Az 1899-es Versek és az 1903-as Még egyszer című köteteket, amelyek megelőzték az 1906-ban kiadott Új verseket, maga sem tekintette jó termésnek. Tudni kell, hogy mindenekelőtt újságírónak készült. Amíg azonban be nem töltötte a huszonegyedik évet, vagyis nagykorú nem lett, azt kellett tennie, amit az édesapja parancsolt. Ha azt mondta: mész a debreceni jogra, akkor ment a debreceni jogra. Amint 21 éves lett, már két nap múlva levelet írt édesanyjának, amelyben bejelentette: újságíró lesz. Első verseskötetének a kiadását azért némi pénzzel támogatta apja, Ady Lőrinc – a fiának ugyanis nem sikerült elegendő előfizetőt toboroznia.
Ősi, szkíta típusú képjelek a szószéken; Ady zilahi szobra (blaskó nándor, 1957)
– Úgy tanultuk, 1904-es párizsi útja változtatta meg a költészetét. Akkora hatást gyakorolt rá a francia főváros, hogy hirtelen zseniális költővé vált?
– Ady az említett utazás előtt is járt már Párizsban! A Magyar Nemzet 1942. augusztus 5-i számában szerepel Polgár Géza kolumnás beszélgetése Petri Mór költővel, Ady első magyartanárával, aki a Szilágy megyei kisdedóvók főfelügyelői tisztét is betöltötte (később Pest vármegye tanfelügyelője volt – a szerk.). Ő a kisdedóvók pénzéből juttatott a tanítványának 300 koronát, s ebből utazhatott 1898-ban a debreceni joghallgató Párizsba, ahol valószínűleg egy nyarat töltött. Tehát nem Brüll Adél vitte magával először a francia fővárosba. Második, 1904-es útját is a tanárainak köszönhette, elsősorban Kincs Gyulának, aki gyakran noszogatta: menjen nyugatra, tanuljon, tapasztaljon. Kincs Gyulát, aki ekkor már az „ősi Schola” igazgatója volt, élete végéig apjaként tisztelte. A sírjánál így zokogott fel: „az apám volt ő”.
– Ady Lőrincről úgy tudjuk, elszegényedett kisnemes volt. Tőle nem kaphatta meg a kellő szellemi muníciót?
– Inkább azt mondanám, feltörekvő gatyás paraszt volt ő, aki visszakapaszkodni vágyott az egykori nemességébe. Ezért akart elsőszülöttjéből szolgabírót, netán alispánt nevelni, ezért küldte Endrét a piaristákhoz tanulni Nagykárolyba, a szatmári vármegyeszékhelyre, s ezért kellett jogot hallgatnia később Debrecenben.
– Egy párizsi utazást nyilván nem tudott volna finanszírozni…
– Később, mikor már Ady nagyváradi újságíró volt, Kincs Gyula a vármegyénél kieszközölte, hogy a háromszázalékos kulturális adóból szavazzanak meg „Bandi fiú” számára egy jelentős összeget. Ahogy ma mondanánk, lobbizott az érdekében. Meg is lett az eredménye: 400 korona.
– Az mekkora összegnek számított?
– A vármegyei tisztviselők éves átlagjövedelme mintegy 1000 korona volt. Kincs további kétszázat az általa szerkesztett Szilágy (később Szilágyság) kasszájából tett hozzá, azzal a kikötéssel, hogy a fiú majd ledolgozza. Tényleg ledolgozta, rendszeresen tudósította a lapot Párizsból. Felkereste Ady Lőrincet is, aki elutasította kérését, mondván: nincs pénze. Igen ám, de Kincs már előtte megtudta „Édes-Ides”-től, hol rejtegeti spórolt pénzét az ura. Így aztán újabb 200 koronával gyarapodott az összeg. Kapcsolatai révén azt is elérte, hogy a Budapesti Napló párizsi tudósítójának szerződtesse, sőt azt is kijárta, hogy patronáltja egész Európára szóló egyéves vasúti újságírói szabadjegyet kapjon.
Mennyezetrészlet (az alsó sorban a 4 cethalas föld golyóbisa)
– Vagyis nem Léda kitartottjaként élt Párizsban?
– Nem, sőt később sem. Jobbára Otilia Marchiş, miként Ady elnevezte, Itóka, azaz Bölöni Györgyné (írói álnevén Kémeri Sándor) és a Szilágyságban született Bölöni György képzőművészeti újságíró, Ady-monográfiák szerzője segítette Párizsban.
– Másik nagy patrónusa Jászi Oszkár, a Károlyi-kormány nemzetiségi ügyekért felelős minisztere volt, aki szorgalmazta a nemzeti kisebbségi területek önállóvá válását.
– Ady még az elemi után, a nagykárolyi piarista gimnáziumban ismerkedett meg Jászival. Együtt jártak hittanórára, vagy inkább mellé. A katolikus iskolában ugyanis a reformátusok és az izraeliták külön hittanra jártak. Gyermekkori barátság fűzte tehát Jászihoz.
– Aki bevitte a szabadkőművesekhez…
– A történet lényegesen előbb kezdődik, mégpedig Erdélyben! A kolozsvári Unió páholy tagjai plebejus szülők gyermekei, értelmiségiek, művészek, papok voltak. (Az Unió páholy székházában alakult meg a Trianon utáni első erdélyi magyar párt is – a szerk.). Ez az irányzat célul tűzte maga elé a tehetséges, de szegény magyar diákok beiskolázását, hazafias nevelését. E közösség tagja, Kincs Gyula vitte át 1892-ben Adyt öccsével, Lajossal együtt Nagykárolyból a zilahi református kollégiumba. Ottani tanárai szinte mind a páholy tagjai voltak. Mai szóhasználattal élve: Erdélyben jobbára népi, Pesten pedig urbánus páholyok működtek.
– Mint a radikális, 1908-ban Jászi és néhány társa által alapított Martinovics páholy, ahová felvették Adyt…
– Természetesen ő hívta – miután 1911-től már a páholy nagymestere lett – hajdani iskolai barátját. Jászi elsősorban olyanokat szándékozott megszólítani, „akik túl gazdagok ahhoz, hogy gondolkodni képesek legyenek, vagy túl szegények arra, hogy becsületesek maradjanak”. Ady Endre ez utóbbiak közé számított. A közösségnek (melynek ülésein a költő mindössze négyszer vett részt) volt inkább szüksége a hihetetlenül népszerű poétára, mint fordítva. Másfelől az is igaz, hogy így könnyebben tudott publikálni, lapoknál elhelyezkedni, de csak addig, ameddig úgy táncolt, ahogy fütyültek neki, vagyis 1914-ig. Akkortól négy esztendőn át nem jelent meg könyve. Az utolsó kötete, A halottak élén is csak úgy jelenhetett meg, hogy Hatvany Lajos kicenzúrázott belőle egy tucat verset.
– Miért van az, hogy hol a jobb-, hol a baloldal próbálja kisajátítani – a saját érdekeinek megfelelően – Ady Endrét?
– A zseni mindig megosztó személyiség: nagyon tudják szeretni és nagyon tudják szidni, senki sem marad semleges vele szemben. Ma igyekeznek liberálisnak, baloldalinak beállítani. Hangsúlyozzák szabadkőművességét, holott az pusztán pár esztendeig tartott. Mások meg ellenkezőleg…
A harmónium melletti első padsor az Ady családé volt
– Vérbaja okán feslett erkölcsűnek titulálják, miközben a spanyolnáthajárvány ragadta el.
– A szifilisz legyengítette a szervezetét, könnyen lehetett így áldozata a spanyolnáthának. Száz évvel a halála után a vérbajával – amelyben megszámlálhatatlanul sok kortársa szenvedett – előhozakodni rendkívül méltánytalan.
– Akik élete végén Ady mellett voltak, tapasztalták, hogy az utolsó magyarnak tartotta magát.
– Táltos fiúnak született. Innen ered küldetéses költészete. Lenőtt füllel, óriási szemekkel és hat ujjal jött a világra (a csont nélküli növedékeket a bába cérnahurokkal sorvasztotta el). Költeményeinek címe majd mindig három szóból áll. Már a reneszánszban is jellemző volt a számmisztika, a hármas kiemelt szerepe. Népköltészetünk is állandóan használja.
– Verselése az úgynevezett nyugat-európai versforma. Mivel a nyugati nyelvek nem alkalmasak időmértékes verselésre, hangsúlyos, rímes formában alkottak a költők, ám Ady egyszerre időmértékes, rímes és ütemhangsúlyos.
– Rendszerint a francia szimbolizmussal mérik össze. Vegyük komolyan a szimbólum szó eredeti jelentését: jelkép! Ám Ady képjeleket használt – hogy én is használjam a költő „szómegfordításait”. Legelőször a saját nevét fordította meg, még debreceni újságíró korában, így lett Yda. A görög mitológiában szerepel Ida hegye, ahol Párisz eldöntötte a három istennő közti szépségversenyt, amely a trójai háborúhoz vezetett. Ókori műveltségét kedvenc tanárának köszönheti, aki görögöt is tanított nekik. „Én jó mesterem, jó görög tanítóm, / Ma is átok még az ős görög átok” – írja a Vén diák üdvözlete című költeményében. Vagy ott az Adél megfordítása. Léda a görög mitológia szerint Spárta leggyönyörűbb királynéja volt, s Zeusz csalfa frigyéből szülte Szép Helénát, aki miatt kirobbant az előbb említett trójai háború.
– Mit értsünk képjeleken?
– Szemben a jelképekkel ezek többjelentésűek, és szimbiózisban állnak egymással. Úgy élnek együtt, mint egy erdő növényzete. Ráadásul Ady képjelei három kultúrkörből is táplálkoznak. Az egyik a már említett ógörög, valamint a keresztény és a magyar ősköltészet. Ősi képjeleinket költőnk anyanyelvi szinten használta. Például Az Értől az Oceánig sem a földrajzról szól. Mint ahogyan a kicsinyke Ér vize eljut az óceánig, innen az álmos, furcsa, szinte mozdulatlan Magyarországból is ki lehet jutni a nagyvilágba, el egészen a világhírig.
– Keresztény kötődéséről vallanak istenes versei?
– Mindig magánál hordta a Károli-féle Bibliát. Rendre azt mondták, verseinek zsoltáros csengése van. Megnéztem – nem csupán az istenes – költeményeinek a hangrendjét, s összehasonlítva kortárs költőkéivel, Ady verssorai általában mélyebb hangrendűek. Tudni kell, hogy régen még a közbeszédben is mélyebb volt a magyar hangrend, amely a századfordulótól kezdett emelkedni. Érmindszenten református iskolába járt, majd miután apjának nagy tervei voltak vele, átíratta a katolikus iskolába, hogy Nagykárolyban az atyáknál folytathassa tanulmányait.
– Az atyai terv nem jött be…
– Hát nem. S csak Zilahon nyílt ki előtte a világ, ahol megtapasztalhatta a kossuthi értelemben vett szabadelvűséget. Szabadelvű polgárság, 48-as városvezetés, vidám pincekatlan – mint írta. Ráadásul imádták a nők. Ám izmos felsőteste mellett pipaszár lába volt. Nem véletlen, hogy csak néhány olyan fotót találtam, ahol látszik a lába. Nagykárolyi iskolai évei idején („legszörnyűbb diákéveim”) egyszer, mikor kora tavasszal a jeges lápon csúszkáltak, beszakadt alatta a jég. Más források úgy emlékeznek, hogy csónakáztak és belefordultak a vízbe. Amíg hazaért, a víz ráfagyott a hidegben, kihűlt, így a lába kissé visszamaradt a fejlődésben.
– Kicsit elkanyarodtunk az istenes versektől…
– Igen, a bibliai utalások mellett fontos költészetében a népi vallásosság megjelenése. Ez egy konkrét templomhoz kötődik, amelyik Szilágylompérton található. Itt éltek apai dédszülei, majd nagyszülei. A közvélekedéssel ellentétben a „hepehupás vén Szilágy” nem Érmindszent, hiszen az Szatmárban van, hanem Szilágylompért és vidéke. „A templomba / Hosszú sorba’ / Indulnak el ifjak, vének, / Az én kedves kis falumban / Hálát adnak / A magasság Istenének” – áll Karácsony című versében. Érmindszent akkori lakossága 450 fő körül volt, és három felekezet három temploma működött benne, vagyis nem mehettek a református istenházába – amúgy is messze esett Adyéktól – hosszú sorokban. Ugyanakkor a nagyobb lélekszámú Szilágylompérton éppen a református templommal szemben állt az Ady-porta, ráadásul az úrfiszoba pont arra nézett. Ebben a templomban szokatlanul két helyen is megörökítették Jónás és a cethal történetét, a kazettás mennyezeten szerepel továbbá a Jónás a tökinda alatt jelenet is, valamint amikor a próféta a viharba került bárka fenekén alszik. S van egy kazetta, amelyen négy cethal tartja a hátán a földgolyóbist (oda is van írva), de ez a kép nem a Bibliából, hanem az urál-altaji népek hiedelemvilágából származik. E kazetta éppen az Ady család padsora fölött látható, vagyis kiskorától nézegethette Bandi. Ezenkívül a helyi hagyomány úgy tartja, hogy már felnőttként többször elkérte a templom kulcsát, bezárkózott és órák hosszat zsoltárokat énekelt, közben fennhangon perlekedett az Úrral. És most gondoljunk A nagy Cethalhoz című versre: „Óh, Istenünk, borzasztó Cethal, / Sorsunk mi lesz: ezer világnak? / Roppant hátadon táncolunk mi, / Óh, ne mozogj, síkos a hátad. // Csúszós a hátad, mellyel tartod / Lelkünket és a mindenséget / S én csak két rossz, táncoló lábat / S reszkető szívet adok néked.” Hogy mi közünk a cethalhoz? Lükő Gábor A magyar lélek formái című kötetében elemzi ősköltészetünk képjeleit, s ezt írja: „Végül a cethalról is meg kell emlékeznünk, mert az egész világ rajta nyugszik. Az öregek tudomása szerint a föld víz tetején úszik, s cethalak tartják a hátukon. Néhol úgy tudják, hogy csak egy cethal van a föld alatt, másutt három, sőt négy cethalról is tudnak. A földrengést a cethalnak tulajdonítják. Ha elfárad a cethal és a másik oldalára fordul, ettől reng a föld. A világnak akkor lesz vége, ha elpusztulnak a cethalak.”
NÉVJEGY
1950-ben, Szamosszegen született, gyermekkorát Nagyecseden töltötte.
Művelődéstörténész, tanár, újságíró, négy felnőtt gyermeke és két unokája van.
A Debreceni Református Gimnáziumban érettségizett, Egerben magyar–történelem szakos tanári oklevelet, egyetemi diplomát pedig
a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelmélet szakán szerzett.
Tanár lett Püspökladányban, majd közel harminc évig a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző, illetve a Debreceni Református Hittudományi Egyetem oktatója volt.
Tanított műelemzést, műkritikát, esztétikát, írói publicisztikát, magyar-ságismeretet, retorikát, beszédtechnikát (ma is az MTVA Montágh Testületében dolgozik).
A tanítás mellett hosszú ideig amatőr színjátszó egyesületeket vezetett.
Rendszeresen publikál a debreceni és az országos lapokban, folyóiratokban.
2018-ban a Protestáns Újságírók Szövetsége Rát Mátyás-díjában részesült.
